Karácsonyi üzenet

A sötét barlangba világosság tör be. De nem a csillagé, az csak jelzi a mennyei fény érkezését. A csöpp emberben megjelenik a végtelen Isten. Az istállóban barmok lehelik, hogy ne fázzon a Megváltó. Az emberek elkergették, nincs számára hely. Idegenként jön ő, akié a minden. Didereg, aki a naprendszereket alkotta. Szalmán fekszik az újszülött csecsemő, parányi jászolban a hatalmas Teremtő. 

Ki érti ezt a titkot? Ki tudja, hogy lehet ez? 

Ne firtasd a mikéntjét, úgysem éred föl! Inkább keresd a célját, ez a te munkád! Hogy miért történt, sosem fogjuk megérteni. Hogy mi célból, ezt életfeladatunk megtalálni. Mert a betlehemi jászolnak üzenete van. 

Bolond az, ki a holdra mutató ujjat bámulja, ahelyett, hogy tekintetével követné a jelölt irányt. Ne csak nézzük a kedves jelenetet, hanem halljuk meg belőle a nekünk szóló üzenetet! Ez egyéni munka, saját feladat. Hisz nincs fölírva sehova, nincs tábla, melyről olvasható lenne. 

Az üzenet személyes, és a hozzávezető út is az. Mindenki maga tudja csak bejárni, mindenkinek saját útja van Betlehembe. 

Van, aki távolról indul, s van, aki egészen közelről. De nem ez a különbség az érkezők között, hanem a találkozás pillanata, a tekintet, ahogyan az érkező ránéz erre a picinyke emberre. A különbség abban van, ki hogyan néz az Istenre. 

„Elhozta az igaz hit világát…” 

Vannak, akik csak ideig-óráig akarnak fényében tündökölni. De van, akinek a szívében eddig soha nem ismert világosság gyúl. Aki életében most először térdre hull, és fölfogja a titkot, melyet csak térden állva lehet befogadni. Térdelve az orr sincs olyan magasan, a szív is valahogy közelebb van a jászol lakójához. Ahogy a barlang sötétje világos lesz, úgy a térdre hullt ember szívét is beragyogja a fölismerés: értem jött. Hozzám jött. Hozzám szól. 

Kinek mit mond a karácsony? Ezt nem lehet leírni újságcikkben. Mindenki maga keresse meg a szívében.