2021.08.03. 14:16
Szétáradó édes íz
„Ez az év ilyen, a dinnye sem lehet minden évben jó.”
A tavalyi jobb volt! – halljuk július, augusztus táján az adott év hazai dinnyetermését minősítő hangokat. Persze, hogy jobb volt, hiszen a dinnye éppen olyan, mint a régi idők telei, mert azok voltak csak a telek, az igaziak.
A tél is, és a dinnye is abba a kategóriába esik, amelyek az idő múlásával sokkal jobban megfelelnek a képzeletünkben róluk élő ideáknak. Maradjunk azonban aktuálisan a dinnyénél, amelytől azt várjuk el, hogy a zöld hasát felvágva, belül hamvasan pirosló legyen, a sorban ülő apró magvakkal pettyegetett, és ha megkóstoljuk, akkor a szájunkban áradjon szét az édes ízű hűs lé. Aztán ha nem ilyen? Oda se neki, megesszük azt is, legfeljebb máskor megkóstoljuk vásárlás előtt, ha már az árus felkínálta. És ha a következőben is, és az azt követőben is csalódunk, akkor is megesszük, mert ez az év ilyen, a dinnye sem lehet minden évben jó.
Egy év múlva pedig kezdjük elölről a kánikulai panaszkodást, hogy a tavalyi bizony jobb volt. Mert ki emlékszik már a kellemetlenre? És ez így van jól!
Kapcsolódó cikk:
https://haon.hu/gazdasag/helyi-gazdasag/sokan-dragalljak-a-magyar-dinnyet-5519633/
