Nagy Péter nem mindennapi módon közvetíti üzenetét

A zsúfolt mindennapok monoton robogásában sokszor szinte csak rohanunk egyik pontból a másikba. Bizonyára ritkán gondolunk bele, hogy hány első csók csattanhatott el a Nagyerdő fáinak lombjai alatt, vagy hány keserű elválásnak volt tanúja egy-egy nyurga utcalámpa a Medgyessy sétányon. A debreceniek a napokban felfigyelhettek Nagy Péter fotóira, aki a közösségi médiában teszi közzé fényképeit, amelyeken egy kis fehér tigris magányosan ücsörög a város ismert helyein: a főtér padjain, a Csonkatemplom előtt, vagy épp a villamoson.

„Ezt a plüsst nem is olyan rég kaptam ajándékba valakitől, aki most épp nem az életem része, de bízom benne, hogy még az lehet”

– osztotta meg a Naplóval a fiatalember. Hozzátette, sosem tervezi meg előre, hogy hol készíti a fényképeket, és az sem zavarja, ha esetleg borús az idő, vagy épp sok a járókelő a környéken.

Nagy Péter elmondta, mindig szeretett fényképeket készíteni, és nemrégiben, amikor a városba indult fotózni, azon tűnődött, mennyi emlék veszi körül az utcákon, tereken. – Olyan sok hely van, ami mellett „csak úgy” elhaladunk, de valahogy mégis fontos részei az életünknek, legyen szó épületekről, terektől, utcákról vagy parkokról. Szerintem nagyon sokunknak vannak jó és ­rossz emlékei a főtérről vagy a Nagy­erdőről, és persze sorolhatnám – fogalmazott. Hozzátette, azzal, hogy olyan helyeken fotózza le a tigrist, amelyekhez emlékek kötik, üzenni szeretne annak, akitől a plüsspajtását kapta. – Ha ez a játék is szerepel a képeken, kicsit olyan érzésem van, mintha megint együtt lennénk ott. Titkon azt remélem, hogy az a bizonyos személy is látja a fotókat, akinek üzenni szeretnék ezzel a kezdeményezéssel – vallotta be.

Végezetül arra is kitért, nem tudja, mennyi fotót készít még. – Szeretném, ha minél több embernek mosolyt csalhatnék az arcára, és elég kitartó vagyok, így biztosan nem hagyom abba még egy darabig. A célom, hogy egy nap – remélem, minél hamarabb – megszülessen majd az a kép is, amin már nem egyedül üldögél a tigris, hanem azzal, akinek a rejtett üzenet szól.

Berecz Dorina