Szakértelem és emberség a kórházban: egy koronavírusból felgyógyult házaspár tapasztalatai

Szeretném megosztani azokat az információkat, melyeket Covid-betegként kórházi kezelés során megtapasztaltunk a férjemmel a debreceni Kenézy Gyula Egyetemi Kórházban. Már a sürgősségi osztályon jól szervezett ellátást, nyugalmat és segítőkész hozzáállást tapasztaltunk annak ellenére, hogy folyamatosan érkeztek a betegek, akik egymástól eltérő állapotban voltak.

Ilyen leterheltség mellett az engem vizsgáló fiatal doktornőnek még arra is terjedt a figyelme, hogy megpróbáljon a már bent fekvő férjem közelében elhelyezni annak ellenére, hogy fizikailag így sem tudtunk volna találkozni, mert a védelem miatt a betegek nem hagyhatták el a kórtermet, de a tudat, hogyha közel vagyunk egymáshoz, az lelkileg jelentett volna támogatást.

Ez az empátia, ez a gesztus a lelki erőt számottevően meg tudja erősíteni, és még normál körülmények között is elismerendő, de most különösen jó érzéssel és bizalommal töltött el. Objektív okok miatt a közeli elhelyezés nem valósulhatott meg, de így két, külön helyen szerzett tapasztalatról tudok számot adni. Az osztályokon tapasztalt biztos szakmai tudás érzete, a rend, a nyugalom, a maximális tisztaság mind-mind megnyugtató volt ebben a sok bizonytalanságot magában hordozó betegség által kiváltott helyzetben.

A magas szakmai tudás minden szinten megnyilvánult. A hirtelen megnövekedett leterheltség ellenére mindenki (orvos és ápoló egyaránt) a helyzet magaslatán volt és van, mely biztonságot, megnyugvást nyújt a betegeknek. A védőfelszerelés is nehezít a helyzetükön, de mindenki felelősen viseli. A legfontosabb a megfelelő szintű szakmai tudás mellett meg kell állapítani, hogy a biztonságos körülmények minden szinten biztosítva vannak. Minden eszköz, tárgy egyszer használatos és fertőző hulladéknak van nyilvánítva, így akadályozva a fertőzés kikerülését a kórteremből, az intézményből. El nem tudjuk képzelni, milyen anyagi ráfordítást jelent ez az egészségügy finanszírozásában! Ennek ellenére láthatóan nem kényszerítik a dolgozókat ok nélküli takarékosságra.

Az emberség, segítőkészség bizonyítására még egy tapasztalatot megosztanánk. A férjem a kórházban felejtette a köpenyét. Eltelt néhány nap a hazaérkezésünk után, amikor ez kiderült számunkra, valamint a férjem már korábban kereste azt a pénzt, amit bevitt magával. Érdeklődve a köpeny után megnyugtattak, hogy megtalálták és eltették. S amikor kézhez kaptuk a köpenyt, a legnagyobb meglepetést az jelentette, hogy a keresett több tízezer forint benne volt a köpeny zsebében!

Ugye egyetértenek abban, hogy ebben a sok bizonytalanságot tartalmazó helyzetben milyen jó volt számunkra ezt a sok, megnyugtató tapasztalatot átélni? Mind­­ezekért csak az elismerés és a köszönet szavával nyilatkozhatunk.

Egy Covid-fertőzésen átesett debreceni házaspár