Hiányoznak az ölelések

Egészen pontosan emlékszem, hogy a kedvenc pizzámat majszoltam épp, amikor a WHO, majd a kormányunk is kihirdette a vészhelyzetet. Nehéz lenne elfelejteni, hiszen pontosan március 11-én, a 24. születésnapomon történt. Persze már előtte is szóltak hírek egy távoli koronavírusról, de olyannyira nem vettük komolyan, hogy amikor édesapám február végén aggódva megjegyezte, reméli, megtarthatjuk majd az április közepére tervezett esküvőnket, mosolyogva legyintettünk rá. Mondanom sem kell, hogy 2020 teljesen átírta az esküvő mellett még a diplomázásom és a munkába állásom folyamatát is. Bár racionális indokom nem volt rá, az új évtől nagy változást reméltem. Azt gondoltam, végre újra felváltják majd a félénk biccentéseket a hatalmas ölelések és puszik, újra élvezhetem majd a pattogatott kukoricát a mozikban, a fiatalságomat kihasználva belevethetem magam a koncertek világába, és talán ismét ellátogathatok valamelyik egzotikus országba. Egyelőre azonban marad a várakozás és a remény. Remény, hogy 2021 végül tényleg jobb lesz, mint sok keserűséget hozó elődje.

Debreczeni-Kondás Eszter

Kapcsolódó cikkek:

https://haon.hu/kozelet/helyi-kozelet/egy-ido-utan-teljesen-hozzaszokunk-majd-a-jelenlegi-korlatozasokhoz-4945822/