Mi még a WC-t is ivóvízzel öblítjük

Jövőre 50 éves lesz a Tiszamenti Regionális Vízművek Zrt. (TRV), amely Hajdú-Bihar több településén, így a megyeszékhelyen is szolgáltatja az ivóvizet. A napokban Debrecenben megtartott sajtótájékoztatójukon ismertették a jubileumi év programját. Az eseményen ott volt Bakondi Patrik vezérigazgató is, akit az ivóvíz-szolgáltatás aktualitásairól, problémáiról kérdeztünk a sajtótájékoztatót követően.

Szolnoki központú cég, Hajdú-Biharban a legnagyobb vízszolgáltató. Hogyan kerültek megyénkbe?

Hat megyében vagyunk jelen, és 254 településen szolgáltatunk. A korábbi évek integrációja során a hajdú-bihari vízmű a Tiszamenti Regionális Vízművekbe olvadt, ezért Debrecen korábban is és jelenleg is egy cégközpontot jelent. Itt van a megyei központ, itt működik egy olyan laboratórium, amely Európa öt legjobbja között van.

„Balmazújváros előtt, a Keleti-főcsatorna mellett van egy víztisztító művünk, ez az ország egyik legnagyobb felszíni víztisztítója. Innen kerül ki a megyeszékhely vízfelhasználásának mintegy 30-40 százaléka a fogyasztástól függően.”

Több hajdú-bihari településen is lezajlott ugyan az ivóvízjavító program, de az ott élők közül sokan állítják, rosszabb lett a víz. Hogyan lehetséges ez?

Azzal, hogy Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, ránk is a közösség direktívái, előírásai érvényesek. Ezek közé tartozik az ivóvíz arzéntartalma is. Korábban 50-es érték volt az engedélyezett, míg az arzénban az uniós direktíva tíz egység. Ezt nyilván technológiai eljárásokkal, vegyszerekkel lehet elérni. Mindez megváltoztatja a víz összetételét, ezen keresztül az illatát, ízét. Ezt sok esetben az addig megszokott minőséghez képest úgy érzékelik a lakosok, hogy rosszabb ízű. Ugyanakkor a labor és a tisztiorvosi szolgálat mintavételei alapján a víz minősége megfelelő az európai uniós előírásoknak. Az ivóvíz megengedett arzéntartalmának mennyiségét az unió a tengeri hal és napi két liter víz elfogyasztását alapul véve határozta meg. A tengeri halakban ugyanis magas az arzéntartalom. Magyarországon a tengerihal-fogyasztás lényegesen kisebb mennyiségű, mint például a skandináv országokban. Mégis ezt a tízes értéket kell tartania a vízműveknek.

Magyarország az uniós átlagtól eltérő halfogyasztási szokása miatt nem kérhetne felmentést az ivóvízben lévő arzéntartalom terén? Korábban sem betegedtek meg az emberek a szervezetükben az arzén túltengése miatt.

Régebben, például a ’70-es években az arzént, nyilván kis dózisban, még gyógyszerként is használták étvágygerjesztőnek. Kis mennyiségben az arzénnak jó hatásai vannak. A tízegységnyi arzéntartalom egy uniós előírás, amit tartanunk kell. Számos vízminőség-javító program pont az arzénmentesítésre vonatkozott, a miatt indult el. Az Észak-Alföld egyébként egy speciális terület, hiszen sok helyen nitrátos, vasas a víz, sőt a működési területünkön előfordul, hogy 40 fokos vizet szolgáltatunk a fúrt kútból.

Ötven-hatvan évvel ezelőtt lefektetett azbesztcsöveken szállítják a fogyasztókhoz az ivóvizet. Ezek a vezetékek egyrészt elöregedtek, sok a meghibásodás, másrészt az azbeszt nem egy egészséges anyag. Hol tartanak ezeknek a csöveknek a cseréjében?

Pályázati programokból származó pénz egy bizonyos százalékát, elég alacsony arányát, tíz százalék alattit fordíthattak csak a hálózat cseréjére a vezetékrendszer tulajdonosai, tehát az önkormányzatok. A támogatás döntő hányada a szennyvíztelepek korszerűsítésére vagy építésére, illetve a még nem csatornázott településrészek és helységek becsatornázására szolgált. Látjuk mi is a problémát, miszerint bizonyos vezetékszakaszok cseréje már nem jelent megoldást, hiszen egy adott szakasz kicserélése után mellette törik el a vezeték. Ezeknek a cseréjére az önkormányzatokkal együttműködve igyekszünk forrást találni, és itt szóba jöhet a hazai, illetve a saját finanszírozásból történő munkavégzés is. Amikor a gazdaságossági mutatók már azt jelzik, hogy többet költünk a csövek javítására, akkor ott indokolt a csere.

A vízminőség javításához hozzátartozik, hogy időnként mossák a rendszert. Ez napokig, de van úgy, hogy hetekig is eltart. Klórízű a víz. Lehet rövidíteni a vezetékmosásra fordított időt?

A vezetéköblítések és a vezetékmosások egy adott helyen az előre ütemezett időpontban valósulnak meg, erről igyekszünk a lakosságot tájékoztatni. Ilyenkor lényegében a hálózatban lerakódott anyagokat mosatjuk ki, a klór vagy a hipó hálózatba juttatása pedig a bakteriális fertőzések megelőzését szolgálja. Minden esetben a labor méréseket végez, ezek mindig a határértéken belül felelnek meg.

„És hadd csempésszek ide egy érdekes adatot. A szolgáltatott víznek mindössze három százalékát isszuk meg. A csapvízből főzünk, mosunk, tisztálkodunk. Különleges helyzetben van Magyarország, hiszen itt még ivóvízzel öblítjük a WC-t is.”

De visszatérve a vezetékek mosására, amikor ilyen van, érdemes kiengedni a vizet egy kancsóba, néhány percet várni, ameddig a vízben lévő klór távozik, és azt követően érdemes meginni.

Kistelepüléseken nagy gond, hogy nincsenek utcai kifolyók. Mit kell tenni a lakosságnak, hogy legyenek?

A települések közkifolyói az önkormányzatok üzemeltetésében, illetve tulajdonában vannak. Amikor az adott település kéri, akkor mi felszereljük ezeket a közkifolyókat. Ez nekünk elemi érdekünk is, hiszen a vízszolgáltatásért nem fizető személyt csak abban az esetben zárhatjuk ki a vízellátásból, ha meghatározott közelségben van közkifolyó. Nyilván a közkifolyók vízfogyasztását az önkormányzatoknak kell megfizetniük felénk, ami történhet a felszerelt vízóra alapján, de lehetséges átalánydíjjal is. De visszatérve a kérdésére; ha a lakosság szeretne közkifolyót, minden esetben azt javasoljuk, hogy a településvezetéshez forduljon, az önkormányzat pedig jelzi nekünk, ha fel kell szerelnünk.

Kovács Zsolt