Egy szakma válsága: ha nincsenek rendezvények, miért kellenének színpadok?

Már távoli emléknek tűnhet a márciusi leállás, amikor a koronavírus okozta világjárvány következtében tömegesen kezdtek lemondani minden rendezvényt, legyen az kisebb színházi előadás, zenés fesztivál vagy az olimpiai játékok, egyszóval odalett a sport, a kultúra. A vírus ismeretlensége miatt sokan bizakodtak, hogy mindez csupán pár hónapot fog elvenni az életükből, a helyzet 7 hónappal később azonban úgy fest, hogy többen már a 2021 nyarára tervezett eseményeket is inkább átidőzítik. Tudjuk, hogy a szórakoztatóipar művészei és számos sportoló kemény időket él meg, kevesebb szó esik azonban azokról a háttérmunkásokról, akik nélkül nem állnának a színpadok, sportpályák, lelátók. A Hajdú Online felkereste a hortobágyi születésű Nagy Tamást, akinek évek óta a színpadépítés jelenti a megélhetését.

A munka izgalmai

Tamás a szakma kötelékébe 2016-ban került, csapatának munkája széles skálán mozog. – Alapvetően színpadok, lelátók, kameraplaccok, delay tornyok építésével és bontásával foglalkozunk, de kérés esetén a hang- és fénytechnikák telepítésénél is segédkezünk – kezdte Tamás, aki munkájának köszönhetően Európa számos országát bejárta már. – Olyan nagy fesztiváloknál építettünk, mint a németországi Wacken, a Rock am Ring és az ausztriai Electric Love, de jártunk Olaszországban Vasco Rossi turnéján, avagy tavaly ismét a U2 turnéjával voltak több országban is a srácok. Magyarországon megtalálhatóak vagyunk a nagyobb rendezvényeken, a Papp László Aréna programjainak legtöbbjén is közreműködünk, nemcsak a koncerteken, de expókon és olyan sporteseményeken is, mint a 2017-es FINA Úszó Világkupa, a 2018-as jégkorong-vb és a kézilabda Final Four – mesélte nekünk, de a felsorolásnak még közel sincs vége. – Építettünk a Dagály fürdőbe mobillelátót és lépcsőházakat, a Batthyányi térre mi csináltuk az ugrótornyot, a Red Bull Air Race-re szintén általunk került a nézőknek kialakított lelátó és egyéb szerkezetek. Azért tudunk ilyen szerteágazó projektekben részt venni, mert több céggel is kapcsolatban vagyunk – árulta el Tamás. Elmondása szerint olykor veszélyesebb szituációkban is helyt kell állniuk, munkatársaival a koncertek vagy egy-egy filmezés alkalmával ügyeletet adnak vihar, illetve egyéb probléma esetén, amikor valami gyors megoldásra szorul.

„Rengeteget utazunk, és bár mindenütt hasonló munkát végzünk, ez a szakma mégis mindig új és változatos”

– tette hozzá.

Nem várt változás

Aztán 2020 tavaszán jött a baj: kihirdették a vészhelyzetet, eltűntek a rendezvények.

– Akkor mi sem értettük, mi történik pontosan, a vírus teljesen átrendezett mindent. Eleinte vártunk, de egyre csak lemondott rendezvényekről kaptunk híreket. A vezetőség próbálta egyben tartani az állományt, azoban voltak, akik családi vagy egyéb okból kifolyólag nem tudták vállalni a bizonytalant, érthető módon úgy érezték, mással szeretnének foglalkozni, amíg véget nem ér a pandémia.

„A legrosszabb a teljes bizonytalanság volt, senki nem tudta, mi lesz velünk. Annak ellenére, hogy sok munkahely megszűnni látszott tavasszal, szerencsére közülünk többen el tudtak helyezkedni az építőipar más szegletében, de volt, aki bolti eladónak, postásnak állt”

– emlékezett vissza Tamás. – Én személy szerint ismerőseimnek segítettem egyéb munkákban, közben maradtam a cégnél is. Az aréna karbantartásával, kisebb-nagyobb hibák helyrehozatalával és a munka megkönnyítése érdekében esetleges átalakításokkal foglalkoztunk – fűzte hozzá, a színpadépítők helyzete tehát megváltozott, de nem tűnt kilátástalannak. – Idővel a cég szerencsére több saját alapanyagot tudott szerezni, így ezek rendszerezésével, szortírozásával, a már meglévők átfestésével, valamint ponyvák javításával, tisztításával foglalkoztunk. Így menekültünk előre, hogy kifogástalan állapotban adhassuk át a színpadokat nem csak statikailag, de látvány tekintetében is.

Új utakon, előnnyel

Végül eljött az ősz, a járvány második hulláma pedig lassan felütötte a fejét Magyarországon is. – Szeptember eleje volt a döntő pont, akkor végeztem az utolsó külföldi munkámat, Bécs mellett bontottunk egy előtte felépített kis színpadot és lelátót. Már tudtuk, hogy ha nem is a fő profilunkba vágó feladatokat végzünk, de tudunk együtt dolgozni az építőiparban. Ilyen például egy budapesti bevásárlóközpont, ahol külső homlokzati burkolást csinálunk, ehhez a tapasztalatunk nagy segítséget jelent, míg más munkáknál az alpin, a kötél vagy egyszerűen csak a magaslati tevékenység esetében előny, hogy korábban ilyen közegben dolgoztunk.

Fő az optimizmus

Amikor arról kérdeztük, milyennek látja a szakma jövőjét, Tamás biztató válaszokat adott. – Remélem, hamarosan újra végezhetjük a valódi munkánkat, azt, amit igazán szeretünk. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg embernek hiányoznak a koncertek, fesztiválok és egyéb társasági rendezvények. A jelenlegi helyzet senkinek sem jó, legyünk túl rajta minél hamarabb, csak ez számít! Nem vagyunk egyedül, akik újrakezdésre várnak, de amint zöld utat kapunk, mi készen állunk és megyünk!

Birtók Benjámin