Repülhetnek a „gólyaiskolát” végzettek: szabadon engedték a felgyógyult madarakat Hortobágyon

Ismét sokan gyűltek össze a hosszú hétvége mindegyik napja délidejében a madárkórház felgyógyult gólyáinak elengedésére. Ottjártunkkor, szombaton, kilenc madarat engedtek szabadon a jelentkezők közül kiválasztottak. A gólyák elengedése – fogalmazott Déri János, a hortobágyi madárkórház vezetője – a munkájuk eredménye.

Villanyoszlop és karikás ostor

„Ezért dolgoztunk hetekig, hónapokig! Van olyan gólya, amelyik márciusban került hozzánk különböző sérülésekkel, és most gyógyultan szabadon tudjuk bocsájtani.”

A gólyák szárnytöréssel, lábtöréssel, áramütéssel, gerincsérüléssel, belső vérzéssel, májrepedéssel, tüdővérzéssel szerte az országból bekerülnek a madárkórházba, illetve az öt mentőállomásunk valamelyikére. De vannak olyan fiókák, amelyek azért kerülnek hozzánk, mert a szülő képtelen a felnevelésükre. Mintegy 300 önkéntesünk figyeli, jelenti, és vagy autóval, vagy busszal, vagy vonattal elhozza a sérült madarat, vagy mi magunk megyünk oda, és a helyszíni elsősegélynyújtást követően mentőállomásunkon ápoljuk tovább, illetve ide hozzuk őket – részletezte munkájukat Déri János, majd azzal folytatta, hogy a más mentőhelyeken felgyógyult gólyák elengedésük előtt a hortobágyi madárkórházba kerülnek, ahol egy úgynevezett kötelező „gladiátorképzőt” kell elvégezniük. Ennek lényege, hogy tanuljanak meg az embertől függetlenül megélni, gólyául viselkedni.

– Meg kell tanítani arra, hogy az az ember, aki eddig etette, vigyázta, ápolta, szerette, babusgatta őket, az most hirtelen „kifordul magából”, és karikás ostorral ijesztgetve, lövést imitálva, autót búgatva közelít feléjük, vagy éppen lerohanja őket, és durván bánik velük. Aztán ott vannak a villanyoszlopok, amelyek kitűnő pihenőhelyül szolgálhatnak, viszont a vezetékek magukban hordozzák az áramütés veszélyét. Sok kisgólya pusztul el így rögtön a fészekből való kirepülés után. Mindezt lehet, csak egyszer kell eljátszani nekik, hogy rájöjjenek, hogy ebből nem kérnek még egyszer. De van olyan gólya, amelyiknek többször is imitálni kell az életben rájuk leselkedő veszélyeket, hogy azokra megtanuljon megfelelő módon reagálni.

„Azt a leckét kell elsajátítaniuk, hogy ha megfogja őt az ember, az neki nem lesz jó.”

Együtt a csapattal

A madárkórház vezetőjétől megtudtuk azt is, hogy a gólyaszülők nagy része már elindult telelőhelyük, Dél-Afrika felé, itt hagyva a már röpképes fiókáikat. Ezek a madarak egymást figyelik, keresik is egymás társaságát, hiszen működik bennük a vonulást megelőző gyülekezési ösztön. A madárkórház gólyái közül, amelyek végigjárták a természetes életmódba visszavezető utat, azokat augusztus 20-a körül szabadon bocsájtják, és csatlakozhatnak ezekhez a gólyacsoportokhoz.

„Keressen magának gólyát, nézze meg, hogy mit csinál, aztán utánozza.”

Megtanulnak termikelni, azaz a feláramló meleg levegővel a magasba emelkedni, majd a hűvösebb időt hozó északias szelek segítségével elindulnak Dél-Afrika felé. Naponta 100-200 kilométert repülve érik el Afrika déli részét.

– A tegnap elengedett gólyák még itt vannak, majd akkor fognak elmenni, amikor a természet, a többi gólya, és az ösztön megadja arra a jelet. Napokkal ezelőtt már három alkalommal engedtünk szabadon gólyákat a mellettünk lévő vásártéren. Többségük elszállt, de nem mentek messzire, az itteni 10 gólyafészek kirepülő fiataljaival ismerkedve, szocializálódva, azokat utánozva megtanulják a gólyaéletet, és amikor eljön az idő, elrepülnek együtt.

Kovács Zsolt

Meglepően könnyű madár

A gólyáknak a földön szükségük van egy úgynevezett felszállópályára, amikor széllel szemben néhány lépés nekifutás után a magasba tudnak emelkedni. A felszállópályát most a madárparkban lévő kis domb helyettesítette, ahonnan kilenc gólyát bocsájtottak szabadon szombaton. Az egyik gólyaröptető a madárkórházban önkénteskedő Szatmári Marianna volt.

– A gólyaröptetésre korábban jelentkezni kellett. A nálam lévő madarat a nagy röpdében fogtuk meg. Ott megmutatták, hogyan kell tartani a gólyát. Alul fogom a lábát, a karommal a szárnyát, a másik kezemmel pedig a csőrét fogom össze. Ilyen módon most fogok először gólyát. Meglepően könnyű a madár. Amikor ölbe vettem, ijesztő volt, hogy egyszer csak kiugrik a kezeim közül. Most már megnyugodott, nem akar kirepülni – mondta Marianna.