2020.07.02. 07:30
Amikor még két forintért lehetett Debrecenben trolin utazni
Ma 35 éve kezdtek közlekedni az első vonalon a szovjet járművek.
Fotó: Gara Kálmán-archív
Immár „kereken” 35 esztendeje annak, hogy a cívisvárosban is működik trolibusz-közlekedés. Az első szovjet ZIU-járművek ugyanis 1985. július 2. óta járnak menetrendszerűen, s az első napon bárki ingyenesen utazhatott rajtuk.
Debrecen tömegközlekedését az 1980-as évek elején két cég bonyolította le. Míg a villamosvonalak közül megmaradt egyetlen pályán a Debreceni Közlekedési Vállalat, addig a 6. Volán 33 viszonylaton szállította az utasokat – elevenítette fel a Napló érdeklődésére Gara Kálmán, a megyeszékhely közlekedéstörténeti emlékszobájának létrehozója és gondozója. Elmondta azt is, hogy akkorra már felerősödtek azok a nézetek, melyek elhivatottak voltak a környezetkímélés iránt. 1985-től a Hajdú Volán például már a gázüzemű autóbuszok beállítását fontolgatta, a DKV pedig új környezetkímélő tömegközlekedési jármű bevezetése előtt állt.
A Segner tér és a Göcs között
A város vezetése – megértve az idő szavát – folyamatosan azon munkálkodott, hogy az ország második városa is beindíthassa az akkori modern kor járműhálózatát. A VI. ötéves terv kezdetén kirajzolódott a tömegközlekedés fejlesztése, bővítése egy új trolibuszüzem beindítása tekintetében. Ebben az időszakban napi szinten jelen volt és erősödött a közlekedés környezetre gyakorolt hatásának elemzése.
A vállalati szintű elképzelések szerint, igazodva a város 15 éves fejlesztési koncepciójához, már 1978. december 31-én elkészült volna az első vonal.
Gara Kálmán kiért arra is, hogy a környezetet kímélő első megoldásként az 1971. május 31-én megszűnt 6-os viszonylatszámú villamos helyére terveztek trolibuszvonalat az akkori Tótfalusi tér és Köztemető között. A részletes vizsgálat azonban kimutatta, hogy a létesítendő vonal nagyon távol van a telephelytől, ami egy közbenső szakasz megépítésének szükségességét tette volna indokolttá. Az így megnövekvő költségek más vonal kialakítását tették szükségessé. Az alternatívaként megnyitni szándékozott, Segner tér és MGM közötti szakasz tervezése, kivitelezése szabad utat kapott.
Már a tervezés kezdeti szakaszában sem volt kérdés, hogy az elektromos hajtású vontatásban szerzett tapasztalatok alapján az üzemeltetési feladatok a DKV kezelésébe kerülnek – mutatott rá a közlekedési szakember. A létesítendő viszonylat infrastrukturális háttere a vállalatnál adott volt. A városi tanács elvárásának megfelelően a Keletterv elkészítette a beruházás programját, amely alapján indokolt volt a 19-es és 24-es autóbuszvonalak kiváltása.
Retró fotók a debreceni troliközlekedésről
Szocialista import műhelykocsi
A megépülő trolibuszvonal útvonalterve a következő volt: Segner tér, Nyugati utca, Külsővásártér, Erzsébet utca, Petőfi tér, Wesselényi utca, Hajnal utca, Fürst Sándor (ma Rakovszky) utca, Árpád tér, Szabadság útja (ma Kassai út), MGM. A tervezett útvonal hossza 6,2 kilométer volt, és kiválasztásában nagy szerepet játszott, hogy a telephely és a forgalmi vonal között viszonylag rövid ki- és bevonuló útvonalat kellett biztosítani.
Kedvező volt a létesítendő hálózathoz az útvonal vonalvezetése, szélessége és nagy részének az útburkolati minősége. A villamosközlekedéshez áramot biztosító gépház alkalmas volt a leendő trolivonal áramellátásának megoldására is. A beruházási program azért az említett vonal megszüntetésével számolt, mert így a kiépítés költségeit jelentősen tudták csökkenteni. A megrendelendő járművek számát is csökkentették, így a Salétrom utcai telephely átépítésekor kisebb tárolóterületet kellett építeni. A már meglévő és villamosgyártáshoz használt csarnok átépítését úgy tervezték, hogy kisebb javítások elvégzéséhez is alkalmas legyen – idézte föl Gara Kálmán a Naplónak.
A volt villamosgyártó műhelyt 1984-ben építették át trolibuszjavító üzemmé. A DKV vállalta, hogy az üzemeltetéskor fellépő zavarok elhárítására szocialista importból szerzi be a műhelykocsit, így a megvalósítás költsége 185 millió forintra szűkült tartalékösszeg nélkül. A szolgálatba álló járművek típusa nem lehetett kérdéses: a Szovjetunió a város által igényelt járműmennyiséget ki tudta elégíteni ZIU-9 trolibuszokkal.
A Kassaira 124 oszlop
A MOGÜRT révén 1985 első negyedéves szállítással megrendeltek 20 trolibuszt, melyek közül már 1984 második félévében megérkezett az első tíz ZIU-9 típusú jármű a Szovjetunióból. 1985 januárjában újabb négy jármű, végül februárban további hat került a Salétrom utcai telephelyre, és ezzel teljes lett az induló állomány.
Az esetleges műszaki meghibásodások kiküszöbölésére a Miskolci Közlekedési Vállalattól megvásárolt a DKV hat Ikarus 260 típusú autóbuszt, melyeket felújítottak, és a trolibusszal megegyező színűre fényeztek. A járműveket állományba vették 1984. október 16-án, de a Városi Tanács utasítására következő év december 30-án át kellett adni a 6-os számú Volánnak.
A felsővezeték-tartó oszlopok kiválasztását is alapos, széleskörű tájékozódás előzte meg. Ezeknek az oszlopoknak többfunkciós feladatot kellett ellátniuk. A konkrét kivitelezési munkák a Szabadság útján (a mai Kassai úton) kezdődtek meg, ahová 124 oszlop került. A kivitelezéskor a tápkábel és felsővezeték szerelését a vállalat dolgozói mellett a szegedi közlekedési vállalat alkalmazottai végezték el. A vállalat vezetése az új üzemág bevezetésének megkezdésére igyekezett megfelelő szakembergárdát kialakítani. Ennek érdekében igénybe vették a szegedi és budapesti társvállalatok segítségét.
Szerviz és kocsimosó
Így került sor hat fő felsővezeték-szerelő szegedi kiképzésére, míg Budapesten térítés ellenében húsz fő járművezető és tíz fő karbantartó kapott szakmai és gyakorlati oktatást. Későbbiekben a DKV saját berkein belül oldotta meg a szükséges oktatásokat. A felsővezeték-rendszer kiépítésével párhuzamosan az elektromos betáplálást is meg kellett oldani. Az ehhez szükséges földkábelt az áramátalakítótól a Liszt Ferenc utca, Kossuth, Klaipeda, Sumen, Vígkedvű, valamint Liszt Ferenc, Csapó utca és Árpád tér nyomvonalon fektették le, a két végállomás között az elektromos energiát légvezetékes megoldással juttatták a rendszerbe.
A trolibuszprogram megvalósításakor jelentős változások történtek a Salétrom utcai telephelyen is. Gara Kálmán ezzel kapcsolatban a Naplónak azt is elmondta, hogy a Hajdú Volán autóbusztelepét a DKV-tól elválasztó kerítés oldalában építették meg a trolikocsiszínt, a járműmosót, és alakították ki a járművek tárolóhelyét. A Névtelen utca (ma már Boncz László utca) felé a Salétrom utcán át járművek számára ki- és bejáratot építettek.
1985. júniusában felgyorsultak az események az üzem létesítését illetően. 5-én éjszaka a teljes vonalon végigment egy trolibusz Erőss István vezetésével, ily módon gyűjtve tapasztalatot a megépített felsővezeték-rendszer használhatóságáról. Ezt követően június 15-én megtörtént a rendszer terheléses próbája, melynek keretében 13 jármű volt kint a viszonylaton, vizsgálva a terhelhetőséget, igazodva a várható egyidejű igénybevételhez. A sikeres tesztet követően elindultak a próbajáratok, amelyek már az elektromos berendezések beállítását, szabályozását szolgálták.
Kétforintos jegyek
Hosszú tárgyalások eredményeként eldőlt az is hogy itt is a villamosvonalon alkalmazott díjszabást alkalmazzák, vagyis egyszeri utazásra 2 forintos jegyet kell váltani. Letisztult továbbá, hogy a kombinált bérletek változatlan áron a trolibuszra is érvényesek lesznek. A menetidőt 43 percben határozták meg, míg menetrend tekintetében az a döntés született, hogy az első járat 3 óra 30 perckor indul, az utolsó pedig 23 óra 30 perckor. A követési időt csúcsidőben 5 és 8 óra, valamint 12 és 18 óra között 3–4 percben, míg 8 és 12 óra, valamint 18 és 22 óra között 5–6 percben határozták meg. Üzemkezdettől 5 óráig és 22 órától üzemzárásig 7–15 percenként kell a trolibuszoknak utasszállítást végezniük.
Végül 254 millió forintért készült el a beruházás, és így nem volt akadálya, hogy a 19-es autóbusz vonalán, annak megállóit használva elinduljon a 2-es trolibusz közlekedése.
Meghosszabbított útvonal
Az ünnepélyes avató ünnepséget, amely közlekedéstörténeti esemény volt Debrecen életében, 1985. július 2-án 9.30-kor tartották a Névtelen utca Erzsébet utca felőli torkolatában (ma Boncz László utca). A résztvevőket Tier László, a városi tanács elnökhelyettese üdvözölte, és Ács István tanácselnök mondott avatóbeszédet. Ezt követően Urbán Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter adta át Nagy Géza igazgatónak, a DKV-nak és a lakosoknak az új tömegközlekedési járművek üzemeltetési jogát.
A 2-es számú vonalat a lakosság ezen a napon ingyenesen használhatta – tudta meg a Napló Gara Kálmántól. A vonalat 1986. szeptember 1-től további 800 méterrel meghosszabbították a Köztemető főkapujáig, és a továbbiakban az MGM-ig közlekedő járatok a 2A jelzést kapták. A járműpark fejlesztése érdekében a vállalat további trolibuszok beszerzését valósította meg: 1986 és 1988 között további járművet szerzett be a Szovjetunióból és a BKV-tól.
Vass Attila
Kapcsolódó cikkek:
