Elhurcolt honfitársaikra emlékeztek a nánásiak

A második világháború idején Hajdúnánást hatalmas veszteségek érték a szovjet megszállás alatt. Több mint 70 éve mintegy ötszáz civilt hurcoltak el a városból Moldvától Szibériáig, a Kaukázustól a Jeges tengerig felállított kényszermunka táborokba, s közülük talán, ha 19-en tértek haza.

1944. november 3-án virradóra sokan emlékeznek a városban. Férjeket, apákat, nagyapákat, fiatal fiúkat, de még asszonyokat is „csak egy kicsi munkára”, azaz a „málenkij robotra” vittek el , akik közül alig tértek haza. A város 2013 nyarán több évtizedes adósságát rendezte Benderiben, ahol a hozzátartozók leróhatták kegyeletüket szeretteik emléke előtt a nevüket tartalmazó urnával, s a főhajtás szimbólumaként elhelyezett hajdúnánási földdel. Erre az emlékezésre idén nyáron is sort került.

A város közössége kötelességének érzi emlékezni és emlékeztetni a háború ártatlan áldozataira, a 75 éve elhurcoltakra. A bástyafal előtti téren rokonok, hozzátartozók mécsesekkel és virágkoszorúkkal róják le kegyeletüket a szomorú napra emlékezve minden év november 3-án.

Az idei megemlékezésen Kocsis Áron református lelkipásztor beszédében emlékezett a szomorú eseményekre, összefoglalva mindazokat a gyertyafény szimbólumával, az élet lángjaival megjelenítve. Az emlékezés mécsesei 1991. óta a nánási református templom melletti bástyafalnál 292 nevet világítanak meg, ahol évről évre emlékezhetnek történelmünk sötét korszakára.

A megemlékezés zárásaként a koszorúzás, a mécsesek és a virágok elhelyezése előtt Gacsályi Gábor református lelkipásztor imát mondott az áldozatokért.

Fekete Andrea