Félelmek csicskái: felolvasószínházi estén mutatták meg, hová vezethet az érzelmi kiszolgáltatottság

Debrecen - A tudatlanság miatt történhet meg, hogy az állandó társsá vált félelem végül egy bicskára feszíti a markot és a gégére szögez egy sóhajt. Annak az egynek a torkára, akivel az összetartozás látszatát legalább megélhette az elkövető, még ha hatalomalapra épült is e kapcsolat.

– Ha a fiatalok tisztában lennének azzal, hogy milyen mértékű fájdalmat okoznak a másiknak, akár a kirekesztéssel, az uralkodással, vagy a fizikai tettlegességgel lelki és testi szinten, biztosan nem tennék meg – indokolta Szirtes Edina Mókus, hogy miért érdemes színpadon beszélni az olyan tragédiákról, amely néhány éve egy nyírségi gyermekotthonban is megesett. A tizennyolc éves korhoz, és egyben az addigi összes biztos kapaszkodó elvesztéséhez, az intézetből való távozáshoz közeledve frusztrációjában megerőszakolta és megölte barátját, illetve csicskáját. Mert az otthonban csak csicska van, meg csicskatartó. Átmenet nincs. A végzetes tetthez vezető utat, a motivációkat, az irreális környezetben kialakuló szabályszerűségeket képzelte el Oláh-Horváth Sári, akinek Hűvös című darabját szerdán adták elő a Csokonai Színház művészei (Zeck Juli, Bakota Árpád, Mercs Máté és Papp István) felolvasószínházi esten a teátrum melletti hangulatos kávézóban, ahol – örömömre – a későn érkezőknek alig akadt ülőhelye.

Egy a közönség soraiban ülő férfi szólt Forgács József, szociálpszichológus tanulmányairól, amely szerint a társas kirekesztés lelki terhe felér a legdurvább testi fájdalommal.

– Olvastam egy orvosi jelentést arról, hogy milyen fizikai változások mennek végbe a szervezetben Krisztus keresztrefeszítésének stációi alatt. Az a nyírségi fiú hasonlót érezhetett, négy órán át haldoklott. Nehéz felfogni, hogyan jutott el egy őt szerető barát oda, hogy addig tapossa, míg élet van benne – mondta a gyilkost játszó Bakota Árpád. Hozzátette: A mű jórészt 13-14 évesekről szól, ilyen idős fiaim vannak. Tudom milyen, amikor valaki meg akarja mutatni magát a világnak, az ilyen korú gyerekekben hatalmas energia van, amely levezetésének a módját lehet finoman terelgetni jó irányba – hívta fel a figyelmet. A darabban aktívan közreműködő (különböző hangszereken játszó és éneklő), zeneszerző Szirtes Edina Mókus saját élményével erősítette meg. Elmesélte, hogy tartott rendhagyó énekórát egy általános iskolában. Amint elővettem a hangszerem a tizenhárom éves keménykedő fiatalok, akik vagányan, magas lóról beszéltek, és állítólag semmivel sem lehet őket motiválni egy elfelejtették ezt a szerepüket. „Mi azt hisszük, hogy egy hegedű teljesen természetes látvány, de itt a tízemeletesek között megbúvó suliban megtapasztaltam, hogy mennyire nem az. Ahogyan megszólaltattam a hangszert, újra tisztaszemű varázslókká váltak a diákok. Én csak hegedülök, de a hangokba ők belelátnak olyan csodát, ami az egész emberi lét lényege, és ők ehhez vonzódik. A gyerekekkel együtt csináltunk zenét, öt fantasztikusan tehetséges tanuló állt fel, beatboxosok és rapperek. Energiát fektettek bele. Szeretnék még a fiatalokkal foglalkozó darabban segédkezni, ez egy misszió.”

Fotó: Máthé András

Oláh-Horváth Sári a bölcsész karon számos drámát olvasott. A Woyzeckben talált még számára izgalmas, a kibontatlan részeket, és írt egy változatot, amit aztán egy ismerőse által volt szerencséje színpadra állítani. Ezután gyorsan sodorták az események, rendezések, írások, egyszer csak a Marosvásárhelyi rendező szakon találta magát – fogalmazott – és részt vesz a drámaírás mesterképzésen is.

A Hűvös alapjait adó újságcikket a húga adta egyszer a kezébe. Mivel számára fontos az előadások zeneisége, megkereste Szirtes Edinát, akit egy kapolcsi fellépésen látott. – A zenész örül, ha valaki megszólítja, mert a művészi világa, az, amit csinál éppen beleillik az övébe – vallotta „Mókus”. – Eszembe sem jutott azt nézni, hogy Sári néhány műves egyetemista vagy már híres rendező. Felvillanyozott a megkeresés, és serkentőleg hatottunk egymásra. Szeretek másokkal együtt dolgozni, kísérek táncosokat és tapasztalom, hogy az ő egyetlen mozdulatuk teljesen átértékeli a hangom. Megtölti valamivel, ami belőle fakad. A szerzőtársak mindig átlendítenek a pillanatnyi fáradtságon, koncentrációvesztésen, motiválatlanságon. Többletet kapok a színházi játéktól épp úgy, mint a szent helyen, egy templomban való koncertezéstől. Ez utóbbi számomra a legemelkedettebb – foglalta össze.

- Megyesi-Horváth Borbála -

A kortárs dráma fészke

A Csokonai Színház a magyar dráma napján, szeptember 21-én kezdett Fészek nevű ötrészes sorozatával kívánja szolgálni a szolgálja a kortárs magyar dráma ügyét. A felolvasószínházi esteken főként olyan fiatal, tehetséges drámaírók darabjait adják elő a színészek, akiket széles körben még nem ismer a színházlátogató-, és olvasóközönség. Oláh-Horváth Sára munkáját hamarosan újra láthatja a debreceni közönség, hisz a fiatal rendező állítja majd színpadra a Csokonai Színházban Lázár Ervin A kisfiú meg az oroszlánok című meseregényét az évad második felében.