Három nap, nyolcvankét ember, hatvankét kilométer – ez volt a Doni Hősök Emléktúra

Hajdúnánás - Bármerre mentek, sokan voltak kíváncsiak a XVI. Doni Hősök Emléktúra résztvevőire.

Hiszen látványnak felemelő, léleknek megnyugtató, szellemnek sokat mondó volt megpillantani a csütörtökön Debrecenből, a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégiumtól indult és szombaton Hajdúnánás főtrére érkezett, főleg középiskolásokból álló, korabeli katonaruhában és hadi felszerelésben menetelő csoportot. Egyszerre léptek, tekintetük előre nézett, olykor énekeltek is. Esőben, szélben, sárban, az útjukba eső településeken a lakosság megbecsülő és elismerő tekintetéből erőt merítve teljesítették a doni emléktúra 62 kilométeres szakaszát. Útjuk végén, szombaton késő délután érkeztek Hajdúnánás főterére, ahol nem kisebb személyiség, mint Vargha Tamás államtitkár, a honvédelmi miniszter helyettese fogadta őket az egykor közadakozásból készült Hősök emlékművénél.

Kép a családi emlékekből

-A ma emberének erkölcsi alapként kell szolgálnia a doni hadsereg tagjainak, akiket, ha egy időre el is kellett felejteni, az emlékezetből soha nem törlődtek ki - fogalmazott Vargha Tamás, aki a doni vereséget a mohácsi csatavesztésnél súlyosabb katasztrófának nevezte. Beszéde zárásaként köszönetet mondott a XVI. Doni Hősök Emléktúra résztvevőinek.

A vendéglátó város részéről Csiszár Imre alpolgármester köszöntötte az emléktúra résztvevőit, mégpedig egy családi emlék bemutatásával. - Ezt a képet, amelyen anyai nagyanyám is rajta van - mutatta fel a fekete-fehér, megsárgult fotót -, 1942 őszén ő készíttette és küldette ki a frontra induló egyik katonával a Donhoz készülő nagyapámhoz. Ez a kép végig a szive fölött volt. Évekkel később került csak haza Hajdúnánásra. Nagyapámmal együtt, aki egyike volt azon keveseknek, aki visszajött a doni háborúból.

Mosolygós és büszke diákok

Az emléktúrán legnagyobb számban a honvédközépiskola diákjai vettek részt. Köztük volt a debreceni Oláh István Bence is, aki amellett, hogy komoly sportteljesítménynek nevezte a menetfelszerelésben 3 nap alatt legyalogolt 62 kilométert, a legfontosabbnak a hősök iránti tisztelet ilyen módon való kifejezését tartotta. Mint mondta, sokat beszélgettek az emlékmenet katona résztvevőivel, így tapasztalatszerzés szempontjából is kiváló volt a túra. - A Don-kanyar, kerüljön szóba bármilyen módon is, mindig érzékenyen érint - fogalmazott Fodor Fanni, aki Budapestről jött Debrecenbe tanulni. - Igyekeztem bekerülni a csapatba, mindenképpen kihívás volt számomra a menet. A nagykátai Pocsai Péternek nem is fizikailag jelentett sokat a gyaloglás, hanem inkább gondolatilag a doni hősöket illetően. - Amelyik településen áthaladtunk, megemlékezések voltak. Nagyon sok információt, történelmi tényt hallottam és tanultam - mondta. Papp Miklós, aki hajdúdorogi, elmondta, büszkeséggel töltötte el, hogy a doni emléktúra tagjaként, katonaruhában végigmehetett lakóhelyén. Szülei és ismerősök is sokan kint voltak a dorogi megemlékezésen. - Tanulmányi, magatratási és fizikai felkészültség alapján válogatták össze tanáraink a résztvevőket a sok jelentkezőből. Kiváló sportteljesítmény, méltó megemlékezés és sok új információ, amit nekem adott a mögöttünk lévő három nap.

HBN-KZS