Az én ünnepem 2014 - A törött üvegdísz párja

Hiszékeny voltam, mint a gyermekek általában. Talán jobban is, mint a korombeliek. Ehhez hozzájárulhatott egy olyan esemény is, mely négy-ötéves koromban karácsonykor történt meg velem.

Szenteste nálunk mindig csöngetett a Jézuska és mire bevágtattam a szobába, a sarokban már ott állt a karácsonyfa, égtek rajta a gyertyák, sziporkáztak a csillagszórók. Nem tudok visszaemlékezni arra –hiába is próbálom -, hogy mit csináltam addig, amíg a szüleim feldíszítették a fát. Megjegyzem, az én gyerekeim mindig a nagyapjukkal mentek sétálni, míg mi rohamtempóban ékesítettük férjemmel a fenyőnket.

Történt azon a bizonyos szentestén, hogy betegen, magas lázzal feküdtem és izgatottan vártam, hogy kapok-e majd ajándékot így betegen. Szüleim szerint félre is beszéltem, amikor valami gyöngyvirágot emlegettem. A nagy ijedelemben még a jóságos Gárdos doktor bácsit is lehívták, hogy újra megvizsgáljon, pedig én csak a rádió tetején álló kis műanyag virágszálakkal szerettem volna játszani, azokat kértem.

Alig ment el a doktor úr, mintha egy csengettyű csilingelését hallottam volna. Mondta is édesanyám, hogy már biztosan az utcasarkon jár a Jézuska, az ő csengőjét hallom.

Kisvártatva kinyílt a szobaajtó és egy fehér, lepellel takart alak lépett be, kezében az én gyönyörű karácsonyfámat tartotta. De a nagy sietségben egy csillogó, piros dísz lepottyant róla és eltörött. Nem érdekelt engem akkor sem lepedő, sem eltört üvegdísz, csak boldogan néztem és örültem a fámnak.

Sokáig nem értettem, hogy miért mosolyogtak a szüleim és rokonaim, amikor erről a csodálatos karácsonyestéről meséltem nekik, a hozzánk betérő Jézuskáról, csörömpölve összetörő díszről, gyönyörű karácsonyfáról. Hogy kaptam-e ajándékot? Arra már nem emlékszem, nem is fontos. Azt viszont tudom, hogy ötödikes koromban (osztálytársaim nagy részével ellentétben) én még bizton állítottam, hogy nem a gyerekek szülei veszik a fenyőfát és az ajándékokat.

A mostani karácsonyok egy kicsit szomorkásak, mert december 23-án lesz öt éve, hogy az én drága, öreg Jézuskám örökre itt hagyott bennünket. De az eltört, piros üvegdísz párja több, mint harminc éve a mi kis családunk karácsonyfáját díszíti.

- Fazekasné dr.Sutus Lenke, Nádudvar -