Múltőrzők jelenéről, jövőjéről

Debrecen - Folyamatosan digitalizálják a képeket a Déri Múzeum fotótárában.A megyeszékhely három közgyűjteménye egyaránt jelentős és gazdag fotóarchívumot őriz. Ez korántsem meglepő, a debreceni fényképészet ugyanis csaknem egyidős a fotográfia történetével. A múlt levonatait őrző fotótárak mindennapjaiba tekinthettek be a Debreceni Fotóklub keddi vitanapjának résztvevői.

Az 1931-ben alapított szervezet kerekasztal-beszélgetésén előadást tartott többek között Szabó Anna Viola fotótörténész-muzeológus és Lukács Tihamér fényképész a Déri Múzeum fotótáráról, amely 130 ezer felvételt őriz. A gyűjtés 1902-ben, a Városi Múzeum (későbbi Déri Múzeum) megalapításával párhuzamosan kezdődött. Kulcsszerepet vállalt ebben Zoltai Lajos (1905-1929-ig igazgató), aki a húszas évek elejéig egyedül végezte a feladatokat: dokumentált, fotózta a tárgyakat, ásatásokat és a századelőn gomba módra szaporodó cívisvárosi épületeket, így például az Aranybikát és a rendőrpalotát. Olyan felvételeket is őriznek, amelyek az 1907-es szélviharban megrongálódott református kistemplom (csonkatemplom) bástyaszerű kialakításakor készültek – magyarázta a muzeológus.

A hivatásos fényképészek a 30-as években álltak munkába. Kozmann Leó a múzeum laboratóriumát használta, ezért féláron dolgozott, a fotói ekkoriban üveglemezre készültek. Ezután a 40-es évektől a 60-as évekig a közgyűjtemény munkatársai fényképeztek. Ekkor állt munkába Fekete Gáborné, majd a 90-as években Lukács Tihamér.

Képek a lebombázott városról

Szabó Anna Viola kérdésünkre kifejtette: a dokumentálás mellett gyűjtés, vásárlás és adományozás révén gyarapodott az állomány. Például az első világháború után begyűjtötték az eltűnt katonák képeit, az akció mintegy 500 tételt eredményezett. Mivel az 1920-as években több remek fényképésze is volt a városnak, kiemelkedő és gazdag az életképeket, eseményeket megörökítő riportfelvételek tára. Ezeket vagy megvásárolta a közgyűjtemény, vagy maguk az alkotók adták be. Benkő László például több helyre is értékesített. A második világháborúban lebombázott Debrecenről egy alapos és gazdag sorozatot készített – mondta.

Hagyaték vásárlására legutóbb két éve volt lehetősége a múzeumnak, akkor Mezei Lajos amatőr fényképész alkotásai kerültek az intézményhez egy pályázatnak köszönhetően. Mint fogalmazott, a közgyűjtemény költségvetésében ma nincs keret műtárgyvásárlásra.

Nyolc éve digitalizálnak

A jelenről szólva Lukács Tihamér azt mondta: a legnagyobb problémát a nyilvántartó szoftver hiánya jelenti, ezért „barkácsmegoldásokkal” élnek, s szükséges a fotótár gyűjtési spektrumának behatárolása is. A digitalizáció nyolc éve kezdődött, a képeket külső meghajtón és számítógépen tárolják, illetve DVD-re mentik, utóbbiakat négy-öt évente újraírják. Szabó Anna Viola azt mondta, mivel a fotók egy részét a különböző gyűjtemények őrizték, s a fotótárba csak a negatívok kerültek, 2011-ben elkezdődött a képek összegyűjtése. Ez digitálisan már sikerült, fizikailag viszont még nem. Eddig mintegy 3 ezer pozitív képet dolgoztak fel. A muzeológus számára a legkülönlegesebbnek Gondy Károly és Egey István fotográfusok gyűjteménye számít, amelyet 1923-ban sikerült megvenni. Ez az 1863-tól 1909-ig működő műterem képanyaga. Mivel nagyon felkapott művészek voltak, a korabeli Debrecen csaknem teljes lakossága megfordult itt. Az utánrendelő könyv 40 ezer képet őrzött meg, ez az állomány is rövidesen kereshetővé válik.

Alternatív értékmentés

Máthé András, a Debreceni Fotóklub elnöke úgy látja, van mit javítani a régi és kortárs fotók őrzésén. Úgy véli, elsősorban egy ilyen gyűjteményt kellene létrehozni. Erről egyelőre csak beszélgetések folynak az érintettekkel, s a közgyűjteményvezetők bevonásával. – Ez egy elképzelés, amely optimális esetben 3-5 év múlva valósulhat meg. Azért van erre szükség, mert sok fotográfusnak nincsenek képei az archívumokban. Több olyan kiállítás is volt, amelynek gyűjteményben lenne a helye, például a fotóklub 80 éves történetét bemutató anyagnak. Ezen kívül átjárhatóvá kell tenni a különböző állományokat. Ha mi, debreceniek nem gondoskodunk az értékeinkről, nem teszi meg helyettünk senki – fogalmazott.

HBN