2014.03.05. 09:02
Jegyzet: Vidéki krémes
<em>Megyek Pirka nénihez, mert hívott. Krémest süt, és különben is, van kérdeznivalója. – Te tanultál, tudod, hogy mennek ezek ott fent – így mondja. A néne ott kuporog a háromlábú lócán, de a kedve nem a régi</em>. <strong>Horváth Borbála jegyzete</strong>.
Megyek Pirka nénihez, mert hívott. Krémest süt, és különben is, van kérdeznivalója. – Te tanultál, tudod, hogy mennek ezek ott fent – így mondja. A néne ott kuporog a háromlábú lócán, de a kedve nem a régi. Horváth Borbála jegyzete.A krémes az asztalon – szemet gyönyörködtető, habos, a teteje napsárga a házi tojástól – és mellette az értesítő.
– No, milyen? – kérdi bosszúsan.
– Kicsit transzzsírsavas – ugratom –, de azért nekem ízlik. Emiatt van úgy neki keseredve? Ne változtasson receptet, az nem nekünk szól – nyugtatom.
– Azt írja, a vidék fejlesztésére szolgáló hivatal értesítője – erősködik.
– Értse meg, ez nem a vidéki embernek szól. Azoknak, akik azzal tudnak valamicske pénzt keresni, hogy minőségi terméket állítanak elő, tudja, tanyasi tojásból, házi hájas tésztából, ahogy kell, és őket különböztetik meg a gyárak olykor silány élelmiszereitől – magyarázom, de látom, nem érti, miért kiválóság ma az, ami neki születése óta természetes, így másra terelem a szót: – Időpontot kapott-e a „hát Marira”? (így hívja a gerinc-MRI-t).
– Júniusra.
A válasz hallatán igyekszem úgy ügyeskedni az újság hajtogatásával, hogy az unokája képét megmutassam, de az egészségügyi tárca közleményébe ne tudjon beleolvasni.
