A szomszéd gyepe mindig zöldebb?

Debrecen - A helyi körülményekhez alkalmazkodó magkeverék kifejlesztésén dolgozik Török Péter, a Debreceni Egyetem adjunktusa. Munkáját az MTA is díjazta.

Tizenöt, a Magyar Tudományos Akadémia kutatóközpontjaiban és kutatócsoportjaiban dolgozó fiatal tudós részesült az Akadémiai Ifjúsági Díjban. A kitüntettek között volt Török Péter, a Debreceni Egyetem Ökológiai Tanszékének adjunktusa, az MTA-DE Biodiverzitás Kutatócsoportjának tudományos munkatársa, aki „A gyepesítés szerepe a biodiverzitás megőrzésében és gyomvisszaszorításában" című pályamunkájával nyert.

A MTA-DE Biodiverzitás Kutatócsoport tavaly júliusban alakult a Debreceni Egyetemen, feladatuk a biodiverzitást és az ökoszisztéma szolgáltatásokat veszélyeztető kockázati tényezők elemzése. Török Péter ezen belül a gyeptakaróval foglalkozik: a természetes gyepközösségeket vizsgálja, a kaszálás, a legeltetés, valamint az emberi beavatkozások hatását, illetve olyan gyepet próbál létrehozni, amely gátolja a terület elgyomosodását.

A szép gyep nemcsak az embernek tetszik, de az építkezéseknél, nagyobb beruházásoknál – autópályák, bevásárlóközpont, ipari parkok építésénél – is fontos szerepe van, hogy minél hamarabb eltűnjenek a tájsebek, helyreálljon a növényzet. Ilyenkor a szakemberek gyorsan növő, többfajos keverékeket telepítenek, amelyek hamar elfedik a kívánt a területet, illetve a gyomnövényeket is visszaszorítják.

- A gyep a füvek mellett többféle lágyszárú növényt is tartalmaz, azaz egy jól működő gyep fajgazdag, és nem homogén. A Magyarországon kapható magkeverékek azonban nem felelnek meg ezeknek a kívánalmaknak és a helyi sajátosságoknak. Ezek általában a Benelux-államokból vagy az Egyesült Királyságból származnak, ahol más a talaj és jóval csapadékosabb az időjárás, így az ilyen keverékek fajai a legtöbb talajtípuson a magyarországi klíma mellett nem tudnak hatékonyan megtelepedni. Mi most azon dolgozunk, hogy a helyi körülményeknek megfelelő magkeverékeket állítsunk elő – magyarázta Török Péter.

Az adjunktus kifejtette, jelenleg azt vizsgálják, hogy milyen fajokat kell összekombinálni ahhoz, hogy minél nagyobb területen legyen működőképes az adott keverék. Két típus összeállításán is dolgoznak: az egyik egy univerzális, szélesebb körben használható, nagy tűrőképességű növényekből álló, fajgazdag keverék lenne, a másik pedig célzott és speciális igényeknek megfelelő magkeverék csoport, amelyet főleg természetvédelemi gyepesítés céljaira lehetne használni. Utóbbi hasznos az organikus mezőgazdaság számára is hiszen, például a szőlőkben a sorközöknél olyan növények nőhetnének, amelyek az erózióvédelem mellett élőhelyet nyújtanak a kártevőket fogyasztó ízeltlábúaknak is. A kutató egy kiadványt is összeállított a gyeptelepítés elméletéről is gyakorlatáról az ökológiai szemléletű gazdálkodók számára (a kiadvány ide kattintva letölthető).

Török Péter a jövőről szólva elárulta, hogy a gyepkezelés irányába szeretné folytatni kutatásait, azt vizsgálná, hogy a különböző őshonos állatfajták legeltetése milyen hatással van a gyepek szerkezetére és összetételére.

- Debreceni Egyetem -