Olvasói levél: Egy debreceni „Széchenyi”

Örömmel olvastam a Naplóban, hogy Boros József debreceni üzletember, vállalkozó az Arany Bika szálló tulajdonosa lesz, azé az Arany Bikáé amely 1903-1915 között épült Hajós Alfréd és Villányi Lajos tervei szerint. A szálló azóta is városunk egyik jelképe és építészeti büszkesége, mindemellett nagyon sok neves embernek és rendezvénynek adott szállást, helyet az eltelt sok évtized alatt.

Külön öröm és példátlan számomra, gondolom, valamennyi debreceni polgár számára is Boros József nyilatkozatai: „biztos vagyok benne, hogy ez a befektetés talán életem végéig sem térül meg, de nem is ez a szándékom”, illetve „a régi fényében ragyogjon az Arany Bika”

Azt gondolom, Boros József ebben az esetben a városért is tett, amelynek több min 600 éves történelme az országunk életében is meghatározó volt. Mindezért hasonlítom őt Széchenyihez, ahhoz a Széchenyi István grófhoz, aki mindig arra törekedett – vagyonát is feláldozva – hogy tudjon a hazáján segíteni. Például egy évi jövedelmének felajánlásával megvetette a Magyar Tudományos Akadémia alapját, létrehozta a pest-budai Lánchidat, a Nemzeti Casinot, stb.

E nemes elgondoláshoz és célhoz kapcsolva felteszem a kérdést – akkor, amikor az országunk gazdaságilag, morálisan sem a legjobb helyzetben van – hol vannak a többi „Széchenyik”, akik ugyan nem grófok, de sok 10-100 milliárdos vagyonnal rendelkező vállalkozók, bankárok, akik a rendszerváltás óta lettek gazdagok?! Mit tettek, milyen áldozatot hoztak ezért az országért, nemzetért, annak felemelkedéséért, kultúrájáért?

Visszatérve szűkebb hazánkba, városunkba: szégyen, hogy a kultúra egyik intézménye, a Vár utca sarkán lévő, Kodály Zoltán nevével fémjelzett Zeneművészeti Szakközépiskola épülete évtizedek óta „romhalmazként” csúfítja városunk arculatát. Azt gondolom, vannak még Boros Józsefen kívül „Széchenyik” Debrecenben, akik ezt az intézményt a nevéhez méltóan újjá tudnák építeni.

Fábián Pál, Debrecen