Csattanó - Velem mindig történik valami

Senki nem gondolta, mikor megszülettem, hogy eleven leszekBulgáriában nyaraltunk a szüleimmel és barátainkkal. Nagyon hosszú volt az út, fáradtan foglaltuk el a 3. emeleten lévő hotel szobánkat. Vacsora után mindenki beszélgetett a bárban. Gondoltam, én felmegyek, elkértem apukámtól a kulcsot. Annyira izgatott voltam, hogy az ajtóban belülről felejtettem a kulcsot. Szüleim kopogtatással próbáltak ébreszteni. Eszükbe jutott, hogy elkérik a pótkulcsot. Ekkor szembesültek vele, hogy a kulcsot a zárban hagytam. Anyukám egyre hangosabban dübörgött, a testvérem a mobilokat csörgette, a recepciós pedig a szobában lévő telefont hívta.

Semmi.

Arra gondoltam, rosszul lettem. Barátunk a zárat próbálta szerelni. Apukám kért egy hosszú létrát, hogy felmászik a teraszra. Akkora létra nem volt. Eszükbe jutott,hogy a szomszéd erkélyéről átmászik apukám a miénkbe. Kicsit tériszonya van, de erőt vett magán és átlavírozott az erkélyünkre. Persze az ajtót ott is gondosan bezártam, hogy az álmomat semmi ne zavarja. Ekkor már a terasz ajtaján dübögtek - kicsit megnyugodva, mert látták, hogy szuszogok. Próbálták a terasz ajtaját benyomni. Kicsi rést sikerült rajta csinálni. Itt bedugtak egy hosszú botot és azzal ütögettek. Szerencse, hogy közel választottam ágyat. Sokáig bökdöstek és kiabáltak, mire megébredtem. Beengedtem őket és csak úgy mondták, mondták, mondták a magukét.

Mondom: jól van már, én csak aludtam. Azzal visszafeküdtem és álmodtam tovább reggelig.

Mihucs Csaba