Segítünk: Ahol adni jó, élni jó

A számtalan ajándék kiszállításához kisteherautó, behordásukhoz bő negyedóra kellett, míg az összes csomag felbontogatására fél nap se igen volt elegendő. Mi tagadás, nagyvonalúságuk kicsit zavarba is hozta a sokgyermekes Kékiéket, Kovácsékat és Monáékat, akiknél sok éve már meleg hangulatban, finom főztök mellett, de nagy ajándékozás nélkül telik az ünnep.

Miután a gáborjáni, nagykereki és nyírmártonfalvi polgármester figyelmünkbe ajánlotta a három – szeretetben élő – családot, s egy-egy cikkben bemutattuk őket, napról napra gyarapodtak az adományok a Napló szerkesztőségében. Kékiéknek vadonatúj tűzhelyet vásárolt és küldetett egy férfi, Monáéknak tüzifát vittek és a Kovács-lányok dvd-lejátszós álma is teljesült. Egy titokzatos idegen 150 ezer forintot hozott.Egy hajdúszoboszlói kereskedő – Nagy Attila – pedig szíves-örömest velünk tartott a teherautójával, hogy azzal vigyük ki az adományokat.

Olyan, mint a mesékben

Nyírmártonfalva – Kéki Brigitta csak nemrég múlt kettő, de máris megtörtént vele az, ami csak a mesében szokás: gyanútlanul lefeküdt aludni, és amikor felkelt, egy játékpóni húzta hintó nézett rá vissza. Ha balra fordította a fejét, egy egész halom csokoládéra esett a pillantása. Ha jobbra? Mesekönyvek kupacát látta, dominót, játékkártyát, társasjátékokból emelt várat. Brigi hitetlenkedve nézett körbe, sehogy se akart össze állni a kép. Hogy is van ez? Hát úgy, hogy látogatásunk idején a kis Kéki-lány az igazak álmát aludta, se a csomagolópapír zörgése, se a papírdobozok közvetlen közelében történő koppanása nem verte fel.

Ha nagyobb lesz, és ismeri majd a betűket, elolvashatja: az anyukája, az apukája és testvérei széles mosollyal fogadták, amint betolatunk erdő széli bérelt házuk udvarára, ahová az 5 éves Viki asztmája miatt költözködtek – a levegő tisztább itt, mint másutt. A gyerekek tekintetében a fény: bár csak másodjára találkozunk, megismertek bennünket, s persze tudták azt is, hogy ezúttal nem üres kézzel érkeztünk. A Kéki család férfi tagjainak viszont csak most mutatkozhattunk be: mikor december elején náluk jártunk, János dolgozni volt, Jancsi pedig iskolában. Döbbenten szemlélték az ajándékok özönét, negyedórán át hordtuk be, már lépni is alig tudtunk a kétszobás házban. Utoljára maradt az a vadonatúj gáztűzhely, amit egy nemes lelkű férfiú vásárolt a debreceni Praktiker áruház anyagi hozzájárulásával, miután Márta elmondta nekünk: jelenlegi sütője szinte üzemképtelen, még egy süteményt se lehet betenni, márpedig ahol öt gyerek van… Alig-alig tudtak naprendre térni e nagyvonalúság felett. Kedves Brigi, nézd el nekem, hogy meg sem próbálom ecsetelni a nővéreid örömét, leírni a gyönyörűséges mosolyt az arcukon, mikor a szobátokban, ahol akkor aludtál, bontogatni kezdték a szebbnél szebb ajándékokat. Volt abban minden, babáktól a mesekönyveken át a színes ceruzákig, de még filmek is dvd-lemezeken. Játssz, játsszatok velük sokat!

Apa és fia

A halkszavú férfiak közben a konyhában akkurátusan vágták fel a leragasztott dobozokat. Apa és fia egymással a legnagyobb összehangban dolgoztak. János imádja a kiscsajokat, de együtt munkálkodni Jancsival a ház körül – ez az egyik legjobb dolog az életben. Szívfájdalmamra a múltkori cikkbe már nem tudtam belepasszírozni, mennyire derék legény ez a fiú: amellett, hogy besegít négy kishúga reggeli mosdatásába, öltöztetésébe, 13 éves létére gyakran maga viszi Nikit is Vikit a háromnegyed órára lévő óvodába, s ő is hozza őket haza. Mivel az apja sokszor csak estére ér haza a munkából, Jancsi viseli gondját a háziállatoknak, s Márta asszony akkor se esik kétségbe, ha valami gond adódik: a fiú jó eséllyel elintézi.

Helikopter is lesz

Miután Kékiék konyhájában talpalatnyi hely sem maradt az ajándékok miatt, a fiúk szobáját kezdtük megtölteni a csomagokkal. Rövid időn belül már oda se lehetett belépni… János, és fia, Jancsi kicsit félrehúzódva a „fehérnéptől” bontogatták a dobozokat. Az adományok kiszállítását vállaló Nagy Attila – kedves útitársunk – ekkor, velük beszélgetve tudta meg, mennyire vágyik a fiú egy játékhelikopterre, amiről persze szó se lehet, hiszen Kékiék nem engedhetik meg maguknak, hogy a négy kislány mellett ilyesmire költsenek. A lényeg: Attilának köszönhetően Jancsi álma is teljesül. A családnak egyébként 61 ezer forint készpénzt adhattunk oda – alig-alig akarták elfogadni, mondván, annyi mindent kaptak most.

Az első karácsony ajándékokkal

Nagykereki – A fiúk csúszkáltak az esőben a csomagokkal, még a megfázás miatt gyengélkedő Liza is ki-kiszaladt nagy autóhoz, amellyel az ajándékokat vittük Nagykerekibe. S milyen öröm volt látniuk, hogy sok forduló után még mindig nem ürült ki a raktér, miközben a nagyszobában lassanként lépni is alig lehetett. A szülők először semmihez nem nyúltak a gyerekek is zavarodottan álltak a dobozok, zsákok között, s csak határozott noszogatásra kezdték megbontani egyiket-másikat. A másodikos Liza az anyukájának küldött nagy szoknyákat, ruhákat találta meg először. Komótosan, mosoly nélkül hajtogatta vissza azokat a dobozokba.

Ám egyszer csak valaki fölemelt egy hajas babát, s ő felderült végre, mert azt ebben a családban senki másnak, csak neki küldhették. Lizának ugyanis három fiútestvére van. Ők is sokáig hang nélkül szedegették sorra a dobozok tartalmát, s elsőként Dani szeme csillant fel, amikor majd fél méter hosszú, ezüstszínű versenyautó került elő. Úgy fogta magához, hogy abból egyértelműen látszott, ez immár vitathatatlanul az övé. Márkó ekkorra egy vadonatúj kis számológéppel bíbelődött, irigyelték is a többiek, de nem sokáig, mert a jótevő többet is küldött: éppen annyit, ahányan vannak. Gyönyörű foci gömbölyödött egy szép karácsonyi csomag tetején, amit közös tulajdonként vettek számba. A családfő, János egy pár jó állapotú cipőt, felesége szép fekete csizmapárt tett félre a dobozok halmából. A szekrény polcán közben gyűltek az édesség- és egyéb élelmiszercsomagok, egy doboz például élénksárga színű, házi tésztából készült cérnametéltet rejtett. A gyerekek figyelmét már egy izgalmas beszélő-villogó műanyag laptop kötötte le, amikor szüleik elmondták, hogy a Naplóban róluk megjelent cikk nyomán többen is közvetlenül nekik vitték el az adományt: tüzelőt, ruhaneműt, élelmiszert, játékokat. Átadtuk mi is a 62 ezer forintot, amit a Napló közvetítésével kaptak.

Már elköszönőben kérdeztük őket arról, általában hogyan telik náluk a szenteste. Mónika válasza szerint egyetlen esemény különbözeti meg a többi naptól: a fenyő közös feldíszítése. S mivel nem esett szó róla, külön faggatóztunk az ajándékozási szokásról is, de kiderült, nincs ilyen, mert ajándékokat nem szoktak adni. Valódi emlékezetes karácsonyuk lesz tehát az idei, melyen a Napló olvasói elhalmozták őket sok-sok meglepetéssel.

Akit üdvözöl a múlt

Gáborján – Kovácsékhoz már megérkezni is jó móka volt: a kicsik – Orsi, Sanyi Csilla és Enikő – az ablakban tolakodva várták az olvasóink ajándékait szállító teherautó begördülését. Úgy kellett rájuk parancsolni egy-egy melegebb felsőt, összehúzkodni rajtuk a zipzárakat – tele voltak a várakozás feszült izgalmával, s nem győztek egymásra licitálni, csak hogy újabb és újabb csomaggal málházzuk fel őket, amikkel boldogan masírozhatnak befelé.

Sanyi, a családfő derűsen figyelte őket, a regulázást ezúttal meghagyta a 13 éves Emesének és a nála két évvel fiatalabb Csabának. – Még az idős berettyóújfalui osztályfőnökömtől is kaptam karácsonyi üdvözlőlevelet a cikk után. Hihetetlen jól esett – jegyezte meg a maga csendességében Sanyi, míg felesége, Piroska azért pironkodott, hogy a sok jó szó mellett azért irigykedők is akadtak. Így szokott ez lenni, vigasztaltuk roppant eredeti módon, de majd ez is elmúlik, mint a rossz idő. Közben Emese nyugodt, de kérlelhetelen mozdulatokkal bontogatta a dobozokat, mérte magához a ruhákat, míg kisebb testvérei vércseként csaptak le a játék- és csokoládégyanús csomagokra.

Csakhamar akkora kupac támadt, hogy egy másik szobában is megindult az „ajándékfelfedező-hadművelet”. Sanyi és Piroska nem győzték köszönni, hogy ekkora örömöt sikerült okozni. Persze, a játékok mellett tartós élelmiszerek, ruhák is kerültek a háztartáshoz. Egy hölgy például mindhárom családot bőséges adag házi tésztából készített cérnametélttel ajándékozta meg. De kaptak egy ágyat, egy asztalt székekkel, valamint a dvd-lejátszót – a lányok titkos vágyát – is meghozta a Jézuska. A pénzadományokból 61 ezer forintot adhattunk oda Kovácséknak. Karácsonyaik sokkal inkább az együtt töltött idő öröméről szólnak, mintsem az ajándékozásról.

– A feleségem diós és mákos bejglit süt, no meg túrós lepényt. El se hiszitek, hogy a gyerekek micsoda mennyiséget képesek elpusztítani! Ha nagy ritkán dobozos süteményt veszünk, például egy-egy születésnapra, pillanatok alatt azon kapjuk magunkat, hogy alig van már valami a vendégeknek – nevetett Sanyi. Távozóban hangsúlyozta: sokat köszönhet kenyéradójának, Magyar Sándornak, aki meglátta benne a becsületes, munkaszerető embert. – A bizalmával együtt, bár sosem kértem, pénzt is fektetett belénk. Nélküle nem tudtuk volna megépíteni ezt a házat – fogalmazott. Még mielőtt bárki félreértené, Sándor az utolsó forintig ledolgozta a kölcsönt. Tán ezért is tartják őt Gáborjánban hiteles embernek.

RaL