Helyi közélet

2008.10.22. 10:43

Az ünnep árnyékában

<p>Kezek, amelyek ma lyukas zászlót húznak fel, akkoriban emberekkel tették ugyanezt. Krokodilkönnyek és békétlenség.&#160;<STRONG>Fábián György </STRONG>jegyzete<STRONG>.</STRONG><BR /></p>

Nekem könnyű. Legalábbis biztos. Vagy talán így hiszik. Már, ami ’56-ot illeti. Elsősorban zsenge koromnak köszönhetően. Biztosan sok nemzedéktársam is hasonlóan van ezzel.

 („Fajatalember, mi köze magának ehhez?!”) Mikor először hallottam arról, hogy volt ilyen, hogy „ötvenhat” (s ’55 után nem közvetlenül ’57 következett), mikor először bukkant fel számomra ez az év a történelem sötét árjából (hogy mégis nyakon borintsam egy kis pátosszal e fanyar ünnepi menüt), akkor már javában hangzott, hogy nem ellenforradalom volt, hanem forradalom és szabadságharc (pontosabban, előbb népfelkelés) – anélkül, hogy sejthettem volna, hogy „volt akkor valami”.

Előzetes ismeretek híján, jóformán csak tanulnom kellett ’56-ot, az utánam jövőknek pedig minden bizonnyal még egyértelműbb lesz a helyzet.
Ma az egyik oldal látványosan próbálja a zászlajára tűzni az ünnepet, a terhes múlttal a háta mögött, annak súlyával, hogy kezek, amelyek ma lyukas zászlót húznak fel, akkoriban emberekkel tették ugyanezt.

A másik oldal pedig, részint emiatt, látványosan próbálja elvitatni tőlük ’56 megünneplésének erkölcsi alapját. Krokodilkönnyek és békétlenség.
Egy ünnep, amelyet ma folyvást húzkodnak balról-jobbról, és egy ideje már nem csak a retorika szintjén: a menetrend szerinti békés randalírozások előérzetével vegyülhetnek készülődéseink.

Mindazzal együtt, hogy sokunknak csupán egy hosszú hétvége, utazzunk el valahova, nézzük meg a rokonokat, vagy épp egy újabb kötelező iskolai program. Ne is csodálkozzunk. A különféle pártötvenhatokból mindenkinek elege lehet.
Fábián György
A szerző blogja: http://ludwighernya.blogging.hu

Ezek is érdekelhetik