Ákos 40 – A dalköltő igazi jutalma

HAON: Amellett, hogy negyvenesztendős, a zenei pályája is kerek évfordulóhoz érkezett: húsz éve játszik színpadon. Nagyon sokoldalú alkotó, az eddigi életműve is folyamatosan terebélyesedett. Melyek azok a területek, ahol eddig még nem járt, de úgy gondolja, hogy a közeli jövőben szívesen kipróbálná magát?

Ákos: Nem akarok mindenképpen új utakra lépni, sok szép feladatom van a saját műfajaimban. Az talán újnak mondható, hogy Szigethy Gábor irodalomtörténésszel, akivel tavasszal Krúdy-hangoskönyvet vettünk fel, most egy Latinovits-emlékestre készülünk. Régóta vonz a filmkészítés, szívesen komponálnék zenét mások munkájához, és örülnék, ha egyszer elérne a szerzői film esélye rendezőként is, de eddig ez nem adatott meg.

HAON: Mi az, amit esetleg, mai fővel, másképp valósítana meg pályáján, mint ahogy azt tette?

Ákos: Nem sok értelmét látom az utólagos elemzésnek, mai fővel sok mindent másképp csinálnék, de az ember a jelenben, a pillanatban éli az életét. Az adott helyzetben mindig az akkori eszemmel döntöttem, s talán most nem is kérdezne engem, ha nem így tettem volna. Jó lett volna néhány komolyabb ütközést elkerülni, de lehetséges, hogy azok is kellettek.

HAON: Szerzői alkatához, illetve magához az ilyenkor szokott/elvárt számvetéshez is illik a jubileumi est lírai meghatározottsága. Mint költő, illetve mint irodalomtolmácsoló, hogyan ítéli meg a kortárs irodalmon belül (kívül?) elfoglalt helyzetét?

Ákos: Vannak, akik szeretik azt hinni, ők döntik el, mi a művészet, ki a művész, melyik siker értékes, melyik nem, stb. Szerintük én nem is létezem, hogyan lehetne nekem helyem a kortárs akármiben? Nincs is ilyen ambícióm. Az lehet az elégtétel, hogy sok embernek sokat jelent az, amit írok. Ennyi nekem elég is.

HAON: A visszatekintés, az önreflexió után tekintsünk egy kicsit a jövőbe: ha el kellene képzelnie, milyen lesz az unokái élete, milyen világot lát maga előtt? Mit gondol, hol tart majd akkor a világ, illetve Magyarország?

Ákos: Itt az a kérdés, lesz-e még, megmarad-e Magyarország. Ma úgy tűnik, sok erő arra játszik, hogy ne legyen.

NAPLÓ:Rajongói közül biztos sokan tájékozódtak, mire számíthatnak az október 10–11-i debreceni esteken, hiszen már túl van a nagy sikerű premieren. Biztos vannak azonban olyanok, akik szívesen hallanának elöljáróban a produkcióról: mire készüljenek, azon belül, hogy lírai szerzeményeket hallanak, két felvonásban?

Ákos:Kamarazenekar, helyenként egy szál zongora kísér majd, de nálam szokatlan hangszerek is megszólalnak, mint például a tangóharmonika. Színházi közegben játszunk, arra hívjuk az érdeklődőket, hogy kívül-belül ünneplőbe öltözzenek, és talán lesz mód arra is, hogy két dal között meséljek az éppen következő szám történetéről. Önironikus, áttekintő műsorral készülünk, ismert és nagyon ritkán játszott dalokkal, sztorikkal. Ilyen közvetlen hangvételű előadásunk még nem volt. A turnénk során csak néhány helyre jutunk el, de Debrecenbe szinte hazajárunk: minden eddigi koncertprogramommal felléptem itt. Budapesten elképesztő hangulatú dupla bemutatónk volt, Kecskeméten pedig a Katona József Színházban játszottunk, itt talán még jobban érvényesült a bensőséges hangulat. Debrecenben mi nyitjuk az Őszi Fesztivál eseménysorozatát. Úgy hallottam, a koncert iránt nagy az érdeklődés, és mi is várjuk a debreceni közönséggel való találkozást.

HAON: Líra után egy másik vonal: Az Ön rajongói között számos olyan ember is akad, aki egyébként a világért sem hallgatna kemény rockot, ám az Ön alkotói-előadói személyiségén, világán keresztül ezeket a dalait is megkedvelte. Mit gondol, mennyit „tűrnek el” Önnek a rajongók? Meddig mehet el Ákos a megalkuvásmentes önkifejezésben? Milyennek ismeri ilyen szempontból a közönségét?

Ákos: Dolgozik az emberben a kreatív indulat, és sokféle módon nyilvánul meg, így sok mindenben kipróbálhatom magamat. Ha csak egyetlen műfajban dolgozhatnék, az nyűg és rabság lenne. Nagyon örülök a közönség szeretetének, de nem kell megalkudnom senkivel. Autonóm ember vagyok, szeretem és élem azt, amit csinálok. Ez az én igazi jutalmam.

– F. Gy. –