Helytelen cégérek nyomában

Jó-e az, ha nyitott szemmel járunk az utcán? Elméletileg igen, hiszen arra tanítottak minket, hogy vegyük észre a külvilág történéseit, s akkor sokkal okosabbá, tapasztaltabbá válhatunk, ezzel pedig sok esetben a magunk malmára hajthatjuk a vizet. A szemlélődés során azonban sokszor siralmas eredményre is juthatunk.

Angol invázió

Közhely számba megy, hogy egyre kevesebb cégér feliratát értjük meg. Na nem azért, mert a mi szellemi szintünk épül lejjebb és lejjebb, inkább azért, mert hanyagolják a magyar szöveget. Bármennyire is kötelező kiírni az angol alá a magyar jelentést, mégsem teszik meg. Ehhez azonban már hozzászoktunk. S valahogy úgy vagyunk vele, hogy ha nem értjük, akkor valószínűsíthetően nincs ott semmi keresnivalónk. Így nem kavar fel bennünket a dolog.

Gyakran anyanyelvünk is hordoz értelmetlen kifejezéseket. Van olyan, ami a természetes szelekció révén kopott ki a köztudatból, és van, amit átvettünk az angolból. De időközben bármennyire is változik nyelvünk, nyelvtanunk, az a pár év, legyen akár negyven, ami eltelik az iskolából való kikerülés óta, nem jogosít fel minket arra, hogy helytelenül írjunk. Mint ahogy az sem mentesít minket a 2007-es KRESZ-módosulás használata alól, hogy húsz éve kaptuk kezünkbe jogosítványunkat.

Ha már magyarul sem megy

Az emberek többségének nem kötelező ismerni az összes szabályt, mint ahogy a gyalogosnak sem kell tudnia parkolni. Annak azonban, aki közszemlére teszi szövegét, illő lenne. Az utcán sétálva viszont szembesülhetünk írástudatlanságunkkal. Az egyik cégéren ez áll: „Minden amit a konyhatud” Ha valakinek nem tűnne fel: a „minden” után nincs vessző, a „konyhatud” pedig bármennyire is rímel a fölötte lévő szövegre, akkor is külön írandó.

Csak úgy ötven- száz métert kell sétálni, és azonnal szembeötlik, hogy egy másik cégtáblán a vákuum szó megcsonkítva, egy „u”-val szerepel. S ha valamit sokszor látunk, lassan belénk ivódik, s így mi sem tudjuk már helyesen használni.

Na jó, talán nem az a legfontosabb, hogy mi van kint, hanem hogy milyen a szolgáltatás színvonala. Elgondolkodtató azonban, hogy ha cégérükre nem igényesek a vezetők, vajon a munkával hogy állnak?