Látszatkettősségek harmóniája – Aba-Novák

Aztán persze, távolodván, a Déri téren, már jobban érezzük magunkat a bőrünkben, fák, virágok, pázsit, sőt, kontextuális mező: Medgyessy Ferenc szobrai az 1937-es párizsi világkiállításon nyertek nagydíjat, csakúgy, mint Aba-Novák Vilmos (1894–1941) lenyűgöző pannója, amelyet a Modemben megrendezett, júliusig látható életmű-kiállítás utolsó (előtti) termében tekinthetünk meg. Persze út vezetett e monumentális pályaműig. Rövid, ám művekben igen gazdag alkotói életút – amely, a kiállítás nagyszabású merítkezésének köszönhetően, a befogadó számára üdvösen hosszúnak tűnik.
Az úton számos állomást különítettek el a kiállítás rendezői (s többször azokon belül is szobácskák különülnek el tematikusan, sajátos intermezzóként csatlakozva az adott stáció világába). Az útkereső, majd a fényigézett és tájihletett periódusokat (Felsőbánya, Igal), az áttörésként értelmezhető itáliai képek szakasza követi (amikor az érett korszakára jellemző tempera-falemez technikával házasságot kötött a művész). Majd a jellegzetes cirkuszi világ vezet át bennünket a táblaképek és freskók grandiózus aba-nováki birodalmába, vázlatok, tervek, mozgókép segítségével.

„Ez műhely és nem kaszinó! Látogatók a fogadószobába!” – a festő intelmét stílusosan megfogadtatva lőréseken át engednek bepillantást a tervezők a műterembe, ahol munka közben is látjuk a mestert, filmen. Szemben apró érdekesség Berda József költő portréja, ízes válaszkölteménnyel. Aztán pedig „Szolnoktól Zsögödig” vezetnek a képek – lenyűgöző tájinspiráció, vidéki zsánervilág. Az oldalfolyosón rajzbéli csemegéken át jutunk a „hamisterembe”: néhány ál-Aba-Novákot a hátlapján is megszemlélhetünk, átlátszó lemezek foglalata által. Majd tanítványok és alkotótársak kitekintőjén és két filmen keresztül kötünk ki a legendás, a magyar–francia történelmi kapcsolatokat megjelenítő, a világkiállításon nagydíjat nyert óriás pannónál, pontosabban annak reprodukciójánál. Anjouk, Rákóczi, Berlioz és társai. És, kifelé menet, meglepetésként, egy kis debreceni…

Aba-Novák művészete azért is hallatlanul izgalmas, mert látszólag ellentétes nagyvonások foglaltatnak benne harmonikus egységbe. Sokoldalúság és egységesség. Monumentalitás és finom részletezettség. Modernség és tradíció. Közönségnek és „vájtfülűeknek” tetszés. Rövid élet – bőséges életmű. Lehetne ecsetelni hosszasan, hogy ezek a szintetizálódó látszatkettősségek mi mindenben nyilvánulnak meg. Aba-Novák ezt már megtette helyettünk, és, ha megnézzük a kiállítást, látjuk: önmagáért beszél.

– Fábián György –