A jó, a jobb, a legjobb és a menő

Na, nehogy már a gyermekem ne abba az iskolába járjon, ahová a főnöké, meg a Józsié.

Tudod, az a Józsi, aki évente cseréli a terepjáróját, félévente pedig a titkárnőjét. Az én gyerekem is van olyan, mint az övék - hallhatnánk bármelyik nagyvárosban iskolába íratkozás időszakában.

Mert vannak jó, jobb, legjobb és menő iskolák. Ez utóbbiakba kerülésért folyik a harc. Harc, mert nagyon sokan életük minden egyes történését harcként élik meg. És ennek a küzdelemnek néhányak számára az egyik terepe az általános iskola megválasztása.

Ennek okán állhat elő az a helyzet, hogy amíg az egyik iskolába szinte be kell könyörögni a szülőktől gyermekeket, addig a másikban - amelyik tegyük hozzá cseppel sincs jobb épületben, ugyanazon feltételek mellett okítanak a tanerők - már az első osztályba kerülésért is felvételiztetik a bimbózó értelmű apróságokat. Ők persze ügyeskednek, bukfenceznek, verselgetnek, míg a szülő véresre harapdálja szája szegletét az izgalomtól.

Hiszen most valójában nem a gyermek, hanem ő mérettetik meg, ettől a döntéstől függ, hogy szemlesütve, avagy a járda felett lebegve kell-e közlekednie a következő időkben.

Aztán telnek az iskolás évek, a menő iskolában tanuló diák és a jó oktatási intézményben serénykedő tanuló ugyanabban a középiskolában folytatja a tanulmányait.

Ebben mindkettő megállja helyét, sőt jó eséllyel mehetnek tovább. Csakhogy amíg az egyik első iskolás éveiről a jókedv, a játék és a felhőtlen gyermekkor jut eszébe, addig a másiknak a szorongás, a megfelelni vágyás és a versengés. Kell ez nekünk, szülőknek? És kell-e ez a gyermekeinknek?

Kovács Zsolt
E-mail:

[email protected]