A filmek illata elillant már a debreceni Apolló Moziból is

Hivatástudat nélkül ugyanis nem lehet mozigépész az ember.

– Karosszéria lakatos volnék. Minden szabadidőmet és zsebpénzemetmozira költöttem…A mozijegyek megvannak egytől-egyig. 1977. augusztus 3-a óta több mint 36 ezer filmetláttam és vetítettem – mondja Kovács Mihály, az Apolló mozi egyik mozigépésze.

– Én is állandóan a moziban lógtam. Végzettségem szerint elektromos- és tévéműszerész vagyok – mosolyog Sándor Ferenc.

1999 óta dolgoznak együtt a moziban, de életük során többször összehozta őket a sors. Tanulóéveikre szívesen emlékeznek, mondván az volt az igazi mozis időszak, mikor még illata volt a filmnek. A nagy öregek mellett tanultak, akik egyszer bedobták őket a „mélyvízbe”, máskor hosszú hetekig okítottak a nagydolog - a vetítés- előtt.

 

Varázslatos világ
Egy kétórás film hat doboz filmtekercset jelent, melyet fel kell tekercselni, két részre, hiszen két gép van, s a filmnek folyamatosnak kell lennie. Nem mindegy a matt vagy a fényes oldal van felénk, s a hangcsík melyik oldalra esik.

Nemsoká kezdődik a vetítés, összpontosít mindkét gépész. Ellenőrzik, minden a helyén van-e, aztán kezdődhet. A gép hangosan morajlik. Mihály megjegyzi – a gépész egyik legfontosabb érzékszerve a fül. Halljuk, ha valami hibádzik, ha például veri a filmet, az rögtön megüti a fülünket.
– Régen még a torkomban dobogott a szívem egy-egy díszelőadásnál, ma már benne van a kezünkben a rutin– somolyog Ferenc.
Nevetnek mindketten: hol vannak már azok az idők, mikor Józsi bácsi a Pannónia motorjáról csak bedobta a filmet. Fél percünk volt befűzni, s a kezünk között indult el a gép…

 

Kopasz Zsuzsa