Debreceni művészekről jelentett a helyi besúgó

Bíró Lajos festőt például zárkózott magatartása, „lehangoló” képábrázolása tette gyanússá.

Bíró Lajos önarcképe

Forrás: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára

A festő vagy az ügynök dilettáns? – teszi fel a kérdést az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára az egyik frissen feltárt, 45 éves dokumentum nyomán. A Belügyminisztérium Hajdú-Bihar megyei Rendőr-főkapitányságának szigorúan titkos besorolást kapott kartonja szerint a Boros Imre álnéven tevékenykedő III/III-as ügynök debreceni művészekről gyűjtött információt.

1978. április 13-ai jelentésében Bíró Lajosról írt, miután a debreceni festőnek az Agrár Egyetemen nyílt kiállítása:

Képei továbbra is igen egyhangúak, amiben főként szürkék, barnák és feketék dominálnak, úgyszólván sötét tónusúak, amik a nézőben csak lehangoltságot és felháborodást váltanak ki. Bíró továbbra is makacsul ragaszkodik az általa kialakított, úgynevezett avangarde irányzathoz, ami már korábban kialakult és zsákutcába jutott. Tudomásom szerint egyetlen kép sem lelt gazdára

– fogalmazott az ügynök.

Ezzel szemben az utókor így ír a művészről: Bíró Lajos a hatvanas évek végétől expresszívvé váló, szinte monokróm fojtottságú, drámai erejű festészete csupa izgalmas, nagyhatású remekmű, ezen munkáival messze az alföldi festészet konvenciói fölé emelkedik.

A jelentés kiértékelése szerint az ügynök azért kereste fel a kiállítást, hogy Bíróval találkozzon, azonban az nem volt jelen. Mint írták, a festő továbbra is zárkózott, visszavonult magatartást tanúsít. Ezért azt a további feladatot adták ki „Boros Imrének”, hogy derítse fel a külföldi ösztöndíjas célszemély politikai magatartását, állapítsa meg magyar női kapcsolatának nevét.

„Boros Imre" polgári foglalkozása szerint pap, képkereskedő és jogtanácsos volt. 1956-ban a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat fegyveres nemzetőrségének parancsnoka, amiért a vállalattól később elbocsátották. 1961-ben a Képcsarnok Vállalat képárusítója volt Debrecenben. Terhelő adatok alapján szervezték be ügynöknek. Későbbi osztályozása szerint titkos megbízottként foglalkoztatták, főleg debreceni festőkről, művészekről jelentett. 1961-től volt a hálózat tagja, 1985-ben megtagadta az együttműködést, ezért irattározták hálózati anyagát.
HBN