A végsőkig kitartanak a speciális mentősök

Tűzön, vízen, földön, levegőben. Így lehetne összefoglalni a Hajdú Speciális Kutató-Mentő Egyesület tevékenységét. Az önkéntesekből álló, konyári telephelyű mentőalakulat kiveszi a részét tűzoltásból és műszaki mentésből, eltűnt vagy bajba jutott emberek felkutatásából, emellett természeti katasztrófákhoz vonulnak ki. Lukács Péter mentésvezető, az egyesület elnöke, valamint felesége, Barta Edina mesélt a Haonnak az eltűnt személyek felkutatásának módszereiről, a tragédiák feldolgozásáról, kitartásról és hivatástudatról.

Ebben az évben csak augusztusig 193 riasztása volt a mentőcsapatnak. Ebből 134 esetben tűzoltáshoz vagy műszaki mentéshez hívták őket, valamint speciális mentés terén 59 beavatkozásuk volt. A csapat jó kapcsolatot ápol a hivatalos szervekkel, az egyesület csaknem egy évtizedes tapasztalatára gyakran támaszkodnak a rendőrök, a mentők és a tűzoltók is.

– A mi technikánk sokban hasonlít a rendőrökéhez. A felderítést a közvetlen hozzátartozók, ismerősök, barátok felkutatásával kezdjük meg, általában 2-3 fővel érkezünk a helyszínre. Minden olyan információt beszerzünk, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy betájoljuk, merre indulhatott el egy-egy eltűnt személy. Amennyiben van egy feltételezett eltűnési hely, a kutyák segítségével megkezdjük a gyakorlati kutatást. Attól függően, hogy mekkora területet fed le a feltételezett tartózkodási helye az eltűntnek, további 3-6 kollégát is berendelünk. A rendelkezésre álló információkat kiértékeljük, ez alapján felállítunk egy kutatási technikát. Ekkor már eldől, hogy ki merre indul, ki marad a gépjárműnél, szükség van-e csónakra, búvárfelszerelésre, egyéb eszközökre a kereséshez. Hiszen volt arra példa, hogy az akkor még működő Macsi Balcsiból kellett kiemelni a holttestet – részletezte Lukács Péter.

Lelki terhek

Megkérdeztük, hogy lehet egyáltalán együtt élni a tűzesetek emlékével, a holttestek látványával. – Habár hivatalosan egyesületként működünk, valójában egy nagy család vagyunk. A feldolgozást segíti, hogy egymás közt az egyes eseteket folyamatosan megbeszéljük. Amikor látjuk valamelyik bajtársunkon, hogy terhet cipel, arra biztatjuk, öntse ki a szívét, beszélje ki magából a problémáit. 

A csapattagok rendszeresen képzik magukat, pszichológiai képességeiknek azonban nemcsak egymás támogatásakor, hanem az információ begyűjtésekor is hasznát veszik. Gyakori, hogy az emberek reakciójából látják, ha nem mondanak igazat, vagy eltitkolnak valamit.

– Vannak olyan esetek, amikor a keresőkutyák nélkül találjuk meg az eltűnt személyeket. Nemrégiben történt, hogy egy család bejelentett egy eltűnést. Amikor egyeztettünk velük, hamar fény derült arra, hogy a keresett személy valójában a házban rejtőzik. De megemlíthetnénk a sajtót is bejárt érsemjéni esetet, amikor egy ismert zenész tűnt el. A bejelentés után egy hónappal keresett meg a család minket, hogy tudnánk-e segíteni. Miután beszéltünk a családdal, jeleztük a helyi rendőrségnek, hogy vélhetően idegenkezűségről lehet szó. A hatóság elkezdett ebben az irányban nyomozni, később kiderült, hogy valóban a feleség és annak egy társa fogadott bérgyilkost – elevenítette fel Lukács Péter.

Bizalmas információk

– Gyakran előfordul, hogy a hozzátartozók sokkal több mindent elmondanak nekünk. A mentősöktől kevésbé tartanak, valószínűleg azért, mert nem hatósági személyek vagyunk. Volt olyan eset, hogy az eltűnt kislány kábítószert használt, de a retorziótól tartva ezt a fontos információt nem merték közölni a rendőrséggel. Egy másik helyszínen azt hallgatták el, hogy a családi örökségből eltűnt vagyon miatt alakult ki a vita – mesélte Barta Edina.

– A rendőr kollégák munkája alapvetően a bűnmegelőzés. Ők elkövetőket keresnek, és azok fejével gondolkoznak. Mi pedig az eltűnt személyek szemszögéből próbáljuk összerakni az eseményeket. A rendőrség munkáját tökéletesen kiegészítjük a saját módszereinkkel. Éppen emiatt az évek alatt egy kölcsönösen jó viszony alakult ki, nemcsak a megyében, hanem a régióban is köztünk és a nyomozó hatóság között. Szorosan együttműködünk a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Technikai Osztályával, nemcsak eltűnt személyek felkutatásában, hanem közös képzéseken, tréningeken is – mondta a mentésvezető. Az eltűnéseket tekintve a csapat szoros együttműködésben áll a rendőrséggel. Amikor egy telefon bemérésére, híváslistára vagy egy térfigyelő kamera felvételeire van szükség, akkor a rendőri szolgálat kéri le az adatokat, mivel nekik van jogosultságuk hozzáférni ezekhez az adatokhoz. A közterületi és a cégek biztonsági kamerái például segíthetnek az úgynevezett mozgási görbe meghatározásához, amely alapján szűkíthető a keresési terület.

Minden perc számít

A mentésvezető szerint kritikus az időfaktor. Minél hamarabb beérkezik hozzájuk a riasztás, annál hatékonyabban tudják megkezdeni a keresést. – A riasztás nem csak a hivatásos szervektől érkezhet be hozzák, hanem a családok felkérésének is eleget teszünk. Ha az eltűnéstől számítva már eltelik 6-8 óra, a mi munkánk is sokkal nehezebb. Természetesen az időtényező függ attól, hogy egy idős, demens személyt keresünk, aki nem tudja magát térben és időben bekoordinálni, vagy öngyilkossági szándékkal tűnik el valaki. Az a tapasztalat, hogy aki az életének akar véget vetni, általában egy órán belül megteszi. Ha pedig nagy az időkiesés, akkor már csak a holttestet találjuk meg – fejtette ki.

A leghosszabb esetük Hajdúnánáson történt. Egy december eleji napon egy hölgy öngyilkossági szándékkal a vízbe vetette magát. A keresőkutya jelezte a helyet, azonban a kiemelést akkor nem tudták megoldani. Négy hétvégét töltöttek kereséssel, végül január végén találták meg a holtestet. Természetesen ez egyedi eset, általában viszonylag rövid idő alatt, 24 órán belül előkerül az eltűnt személy.

A végsőkig kutatnak

– Amíg így vagy úgy nem találunk meg valakit, addig a családot sem fogjuk otthagyni a reménytelenségben. Amikor egy baleset következtében a Keleti-főcsatornába esett egy férfi, a felesége kétségbeesett arccal kérdezte, hogy meddig fogjuk keresni a férjét. Mi azt válaszoltuk: amíg meg nem találjuk – mesélte.

– Az emberekben az utolsó pillanatig ott van a remény. Még akkor is, amikor a vízből kiemelik a holttestet, az aggódó hozzátartozók még mindig szeretnének hinni benne, hogy nem ő az, akit keresnek. A bizonytalanság rettentően megviseli a családot. Ha épségben vissza tudjuk adni a szeretteiket, az tökéletes. Azonban, ha rosszabb esetben nem sikerül életben találnunk, legalább elindulhat a gyászfázis, és el tudják engedni – fejtette ki.

Természetesen nem minden eset ér tragikus véget, sokszor sértetlenül előkerül a keresett személy. – Az egyik legmeghatóbb eset idén történt, amikor egy idős urat szerencsésen, sértetlenül sikerült megtalálnunk. Jóleső érzés volt látni, amikor a felesége könnyek közepette ölelte meg férjét, és csak csókolgatta a kezét – mesélte Lukács Péter.

Ki segíti a segítőket?

Egy-egy hálás szempár, egy boldog vagy épp megkönnyebbült pillanat. Ez az ő fizetségük. Non-profit szervezetként a Hajdú Speciális Kutató-Mentő Egyesületnek nincs stabil bevétele. Szponzorok, támogatók nem állnak mögöttük, a pályázati lehetőségek is ritkák. Ráadásul egyesületként most már nem juthatnak hatósági áras üzemanyaghoz sem. Beszélgetésünk közben kiderült: nekik inkább pénzbe kerül, hogy segíthessenek. Tovább nehezíti a csapat helyzetét, hogy jelenleg megfogyatkozott létszámmal dolgoznak, hiszen van olyan társuk, aki elköltözött vagy épp családi helyzete miatt szünetelteti a munkát.

Budai Zsolt Lukács Péterhez hasonlóan főállásban viseli az egyenruhát, mások szabadidejükből áldoznak, és munka után csatlakoznak a csapathoz. Barta Edina hivatásos állományban dolgozik a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál. Gyakran egy 24 órás műszak után a megérdemelt pihenés helyett felveszi a mentősruhát, és férje oldalán az eltűnt emberek keresésére indul. A szabadság, és a normális időbeosztás csak álom a számukra. 

Mégis, a csapat számára nincs megállás. Amikor csörög a telefon vagy beérkezik a riasztás, akár néhány óra alvás után zokszó nélkül útnak indulnak. Csendben, feltűnés nélkül. Mi pedig örülhetünk annak, hogy fel sem merül bennük, hogy abbahagyják.

Hajnal László