Négynapos munkahét? Jöhet!

Szegi, Debrecen - A Nyakigláb Kft.-nél bevezették a négynapos munkahetet, és a dolgozók valósággal imádják az új módit.

Magyarországon alighanem példátlan módon, négynapos munkahétre állította át vállalkozását a tíz embert foglalkoztató Nyakigláb Kft. ügyvezetője, aki talán maga se gondolta, hogy az újítása a kollégái körében ekkora sikert arat. A Hajdú-bihari Napló utánajárt a különös történetnek.

Kevesebb üresjárat

A szegi székhelyű, egyedi kivitelezésű fakerítéseket és korlátokat kézzel készítő vállalkozás ügyvezetőjét arról faggattuk, hogy lassan két éve honnan jött a rendhagyó ötlet, illetve, hogy ha náluk tényleg akkora sikert aratott a négynapos munkahét, akkor mások vajon miért nem látnak benne fantáziát. Kusinszki András azzal kezdte, hogy az embereknek rengeteg a hivatali elintéznivalójuk, amit gyakran munkaidőben kénytelenek megoldani, és ez bizony bonyolítja a munkaszervezést.

– A cég oldaláról pedig azt láttam, hogy minden áldott nap van ugye a munkakezdés, az ebédidő és a munkavégzés, aminek súlyos percekben mérhető a kezdete meg a vége. Ez dolgozónként és naponta minimum fél óra. Úgy számoltam, hogy ha négynapos munkahétre állunk át, akkor ez hetente csak négyszer fél órát visz el. Egy napot megspórolunk, ami ugye tíz dolgozó esetén 300 perc, azaz öt óra. Havonta száz óráról beszélünk, ami cégszinten azzal telik, hogy a kollégák felveszik a munkaruhát, bekészítik a szerszámokat, átbeszélik a politikát, meg az előző esti sörözést… Az ezekkel töltött idő lerövidül, plusz a négynapos munkahéttel a pénteki rezsit is megspóroljuk, ami ugyancsak jelentős költség – engedett betekintést megfontolásaiba a borsodi cégvezető.

Irány a gyárkapu

Kusinszki András tapasztalatai szerint idehaza a munkaidő végét sajátosan értelmezik sok munkahelyen. „Más országokban ha este tízkor van a műszaknak vége, akkor este tízkor állítják le a gépeket, nálunk viszont sok helyen este tízkor lépnek ki a dolgozók a gyárkapun. Mindezt végiggondolva felvetettem a kollégáknak, hogy mi lenne, ha a heti 40 órát nem ötször nyolc órában, hanem négyszer tíz órában dolgoznák le. A hét első négy napján egy órával korábban kellene kezdeni, és egy órával később végezni, hogy kijöjjön a matek. Kipróbáltuk, és az embereink hamar megszerették az új munkarendet. Ma már elmondhatom, hogy az új szisztéma érezhetően erősítette a céghez való ragaszkodásukat, és a családjuk élete is tervezhetőbb lett. Gyakorlatilag minden hétvégéjük hosszú, így mindenre jut elegendő idő” – mondta az ötletgazda.

Csodafegyver lenne?

– Azt kell mondjam, hogy nincs új a nap alatt – reagált a hírre Bárány László, az éves szinten 25 millió naposcsibét keltető és értékesítő Master Good cégcsoport vezérigazgatója. „A mi cégünk egy korábbi fejlődési stádiumában már bevetettük ezt a „csodafegyvert”, és terveink szerint két év múlva ismét élni fogunk vele. A négynapos munkarend azoknak a cégeknek ad egyfajta rugalmasságot, ahol egy műszakban dolgoznak. A munkavállalónak ad egy olyan komfortérzetet, hogy a plusz egy szabadnapjával jobban tud gazdálkodni. Főként ott van ennek jelentősége, ahol a dolgozók zöme vidéki, és a háztájiban ezt a plusz egy napot úgymond aprópénzre tudják váltani” – mondta.

A Master Goodnál a kapacitás felfuttatása (a tevékenység jellege miatt) nem ment egyik napról a másikra, hiszen ahhoz, hogy több csirkét vágjanak, a szükséges állatmennyiséget meg kellett termelni és a piacát is meg kellett teremteni. – Ezért volt az, hogy amikor már kinőttük az ötnapos egy műszakos munkarendet, de még nem voltunk képesek arra, hogy két műszakra álljunk át, bevezettük a négynapos, napi tíz órás munkahetet. Innentől kezdve a szombat is munkanap volt, de mivel mindenki csak heti 40 órát dolgozott, fel tudtunk venni húsz százalékkal több embert. És amikor már a heti 60 órás kapacitás is kevés volt, akkor álltunk át a két műszakra. Ma napi kétszer nyolc órában megy a termelés, és majd amikor ezt a két műszakos munkarendet is kinőjük (terveink szerint két év múlva), megint elő fogjuk venni a négynapos munkarendet. Ami gazdasági értelemben tényleg csodafegyver, hiszen kölcsönös előnyökön nyugszik, és ilyen módon életképes. Általa az eszközállomány kihasználtsága ugrásszerűen megnő, baj csak akkor van, ha a heti hatszor húsz órás munkarendhez (amit megcéloztunk) nem találunk elég munkaerőt a piacon – fogalmazott.

- Petneházi Attila -

Csak szellemi restség…

Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora szerint vannak olyan szakmák, ágazatok, ahol a rugalmasság működik, bár ezeket kétségkívül nem a termelésben kell keresni. – Ez a több száz éves ritmus az akkori technológiákhoz volt méretezve, de mostanra már meghaladta az idő. A kreatív iparágakban, vagy az IT-cégeknél például már régóta elfogadott, hogy nem feltétlenül kell az adott tevékenységhez a dolgozónak minden pillanatban jelen lennie. Az ipar területén egyelőre nem jellemző a rugalmas foglalkoztatás, pedig – például a négynapos munkahét – számos előnyt hordoz a munkavállalóra és a munkáltatóra nézve is. Hogy mégsem terjedt el idehaza, az talán csak egyfajta szellemi restséggel magyarázható – fogalmazott a Naplónak az egyetemi tanár.