Nyugodt arcát mutatta a buli robbanása előtt a Campus – fotókkal

A fesztiválterület felé haladva már a Simonyi úton megdobbantotta a szívünket a basszus: elkezdődött hát. Szerdán, a kora délutáni órákban gyakorlatilag sorban állás nélkül be lehetett jutni a Campus területére. Az igazi őrült fesztiválarcok azonban még hiányoztak: főleg a személyzet és a kempingezők karján csattant a fesztiválhoz bilincselő karszalag, illetve a korán kelők igyekeztek kifacsarni a négynapos bérlet vagy az előre kivett szabadság minden percét.

Az már biztos, hogy az idei fesztiváltrend az arc- és testfesték, a szemöldökvonalon végigrakott ékszerek, a csillámos póthaj, a lemosható tetoválás, a gót jelmezek, a papucs-zokni kombináció pedig először lesz menő a történelemben. Ami viszont ez utóbbinál is jobban ki fog borítani sokakat az italukkal együtt, azok a rolleresek. Mert bizony szép számmal szlalomoznak az emberek közt, utánuk egy-egy bosszús szisszenéssel együtt csattan a betonon a kilötyögtetett sör. De az indokolatlanul futkározó tinédzserek elől is nehéz lesz kitérni. Az a fránya sok cukros üdítő.

A kempingben már tucatjával púposodtak egymás hegyén-hátán a sátrak, de érkezésünkkor többen még ismerkedtek átmeneti szállásuk összeszerelési útmutatójával. Miskolc, Budapest, Nyíregyháza, Győr és még a Felvidék is Debrecenbe költözött.

A hoszteszek bőkezűen osztogatták a vizet, az energiaitalt és az alkoholmentes sört, azt a reményt keltve a fesztiválozókban, hogy sikerül hazavinni valamit a Campusra szánt, nehezen megkeresett, ajándékba kapott vagy lopott pénzből. A sörsátrak pultosai harcra készen várakoztak, hogy lecsapolhassák a fesztiválkártyákat. Az árak egyébként nem vészesek, ezer forint alatt már mérnek egy korsót, de lehet spórolni a lángossal vagy a virslis párnával is.

A zenészekkel együtt hangolva

A korai órákban mindössze néhány színpadnál szólt a zene, a Made in Debrecen fellépőinek a szűk baráti kör szurkolt, valahol még annyian sem voltak, mint a zenekar létszáma. A DJ-k is csak aláfestő zenét pörgettek a helyszínnel ismerkedőknek. Gyanús volt a csend, de tudtuk, hogy hamarosan felváltja a zsivaj. Addig is jól szórakoztunk, amikor épp elsétált mellettünk egy debreceni dzsesszzenekar, vagy a keblére akart ölelni egy plüsskacsa.

Öt óra környékén már érezhető volt a zizegés. A bejárattól akárcsak egy egyirányú úton, percről percre egyre szélesebb sávban és egyre szélesebb mosollyal özönlöttek be a rég nem látott barátok, munkatársak, családtagok és a szimpatikus ismeretlenek, valamint a kevésbé azok.