Egyre közelebb van az álmához a hadházi labdazsonglőr

A hajdúhadházi László Gyula rajong az extrém sportokért, zsonglőrködik fociban, BMX-en, és ez ugyan nem tartozik a különleges fizikai teljesítmények közé, de önmagához mérten mindenképpen újdonság, elkezdett lemezlovaskodni, DJ-ként bontogatja szárnyait. De maradjunk a focinál, hiszen ebben hamarosan Guinness-rekord-kísérletbe kezd.

Magyarországot, azon belül Debrecent képviselném. A Burdzs Kalifa 828 méter magas. A Dubajba való kijutás azonban nem egyszerű! Volt egy debreceni szponzorom, egy vállalkozó, akivel úgy tűnt, rendben lesznek a dolgok. Ő azonban kora tavasszal visszalépett, már fel sem veszi a telefont, ha hívom. Ezért új támogató után kellett néznem. Egy Dubajban élő magyar, a kint idegenvezetőként dolgozó Falusi László vállalta a támogatást. A ramadán hetei alatt gyakorlatilag megállt az élet Dubajban, és csak azt követően tudta elkezdeni a kiutazással kapcsolatos, valamint a Guinness-rekord-kísérlethez szükséges engedélyek intézését. 

Vannak még ötletei

Jó állóképesség kell Gyulának korábban is volt már hasonló rekordkísérlete: akkor Debrecenben, a Petőfi téri toronyház lépcsőin edzett. Mostanában azonban nem tréningezik, mint mondja, nem ér rá, dolgozik. Akkor szeretne a Burdzs Kalifára gyúrni, ha már beszerezte a hivatalos engedélyeket, és biztos a kiutazása. – Debrecen egyik edzőtermének tulajdonosa támogat azzal, hogy ott ingyen edzhetek, fizikálisan is fel tudjak készülni a nagy megmérettetésre. Ahhoz bizony kell állóképesség, hogy meg tudjak mászni több száz emeletnyi lépcsőt. Erre mindennapos erőnléti edzések kellenek, amibe beletartozik a sok futás is – mondta. Az Gyulának könnyedén megy, hogy járás közben a fején van a labda. Kihívást a lépcső jelenti, ezért lépcsőmászás közben is gyakorolja a majdani Guinness-rekord-kísérletének tárgyát. Ám hogy biztosan menjen a dolog, a fején labdát egyensúlyozva mozgólépcsőn is közlekedik majd lefelé és felfelé. – 

– beszélt titokzatosan a jövőről. 

Nem telik el nap labda nélkül 

Amikor Gyula nem extrém sportokkal, a rekordok tervezésével, szervezésével foglalkozik, egyhangúan telnek a napjai. Alkalmi munkákba jár, otthon Negró nevezetű kutyájával játszik, és nem telik el úgy nap, hogy legalább egy kis időt ne labdázna. – A foci a mindenem. Ha tél van, ha nyár, ha fúj a szél, ha esik, egy labda mindig velem van, mert az az életem értelme, az tart életben. Több labdám is van, és mindegyiknek saját nevet adtam, pörgetem azokat az ujjamon. Hiszen ezek számomra nem egyszerű labdák. A labdákra olyannyira vigyázok, hogy minden használat után letisztítom, megmosom, sőt éjszakára ágyba teszem azokat – avatott be. 

Búcsúzás előtt Gyulának volt még egy kérése: írjuk bele a cikkbe azt is, hogy keres egy énekesnőt, aki tagja lenne a Dubajba induló csoportnak, és énekével szerepelne az ott készülő klipjeiben. A jelentkezést a közösségi oldalán várja. Guruljunk vissza azonban az időben, hiszen Gyulát arról is kérdeztük, miként került kapcsolatba a labdazsonglőrködéssel. – Ezzel úgy 15 éve foglalkozom, korábban semmi közöm nem volt a futballhoz vagy a zsonglőrködéshez. Gyerekkoromban a tévében láttam, Ronaldinho mi mindent csinál a labdával, és ez nagyon megfogott. Köpni, nyelni nem tudtam, úgy bámultam. 

 Úgy kezdtem el, hogy lila gőzöm nem volt a focihoz, sőt a sportág sem érdekelt, egyet sem tudtam: dekázni. Nagyon nehéz volt, de érzem, ez az egy kiutam volt abból, hogy ne legyek bűnöző. A sport által nagyon sok barátom lett. 

CH