változnak a szerepek

2019.11.21. 20:09

Mitől nő a nő és mitől férfi a férfi?

Ma kevésbé érvényes, amit otthon tanultunk, sokkal önállóbban kell meghatározni magunkat.

– Érezhetően változásban vannak a férfi szerepek, részben azért, mert a férfiasság megítélése is változik. Vagyis az, hogy az emberek mit tartanak férfias viselkedésnek, jelenségnek, minden időszakban más és más, és furcsa is lenne, ha a 21. században mondjuk a 19. vagy 20. századi férfi és női szerepmintákhoz vonatkoztatnánk – mondta el érdeklődésünkre dr. Czibere Ibolya, a Debreceni Egyetem Szociológiai és Szociálpolitikai Tanszékének vezetője.

– Általánosságban igaz, hogy a környezetünk mindig változik, és alkalmazkodnunk kell hozzá, hogy harmonikusan élhessünk benne. Ily módon a nőiesség, illetve a férfiasság is változik, amihez szintén igazodnunk kell. Leginkább a női szerepeken tudjuk lemérni, hogy milyen őrült tempóban alakul át körülöttünk a világ, de ha valamit rendszerben értelmezünk, akkor beláthatjuk, az egyik elem változása kikényszeríti a másik elemét is; vagyis amennyiben a nők helyzete változik, elkerülhetetlen a férfiak helyzetének változása is – fejtette ki a szociológus.

Tanult viselkedés

– Természetesen akik ezt megélik a saját életükben; családban, munkahelyen, egyéb területeken, azok más és más helyzetekben szembesülnek azzal, hogy mennyire nehéz megfelelni bizonyos szintű vélt vagy valós elvárásoknak. Ez mindkét nemre vonatkozik: a nők is ugyanúgy zavarban vannak sokszor, hogy meddig kell nekik nőiesnek lenniük, és honnan sütik esetleg rájuk a bélyeget, hogy mondjuk valaki butuska vagy könnyen levehető a lábáról bizonyos gesztusokkal. A férfiaknál is ugyanez, csak fordítva: gyakran nem tudják, meddig játszhatják el a klasszikus férfi szerepeket, a kemény, a határozott, az erőt sugárzó habitust, melyet ráaggatunk szegény férfiakra, de ezek jelentős része nem veleszületett, hanem tanult viselkedés – magyarázta Czibere Ibolya.

Mint kifejtette, a nevelés során megtanítjuk fiainkat, lányainkat, hogy szerintünk milyen a férfias, nőies viselkedés, azonban amikor önálló életet kezdenek, párkapcsolatuk lesz, akkor érdekes helyzetbe kerülnek, mert azok a családi-szocializációs hatások, nevelési minták, amelyeket otthonról, illetve közelebbi környezetüktől kaptak, új világukban nem feltétlenül érvényesek. Például a fiú párkapcsolatában nem elfogadható az a fiús vagy férfias viselkedés, ami a családnak még megfelelt. – Ez nem baj, mert egy normális párkapcsolatban összecsiszolódás zajlik, a hozott szerepeink változnak. Ahogyan egyébként a korral is módosulnak, mert 20 évesen nem ugyanazokat gondoljuk vagy tesszük, amiket 45 évesen – részletezte a szakember. – A visszajelzések alapján, vagyis hogy szimpatikus-e az a fajta férfias viselkedés a környezetnek, a feleségnek, barátnőnek, amit az adott férfi képvisel, abból jó esetben egy optimális szerepkészlet alakul ki, ha fokozatosan megerősítést kap, mi tetszik és mi nem, s azt ő össze tudja hangolni saját magával, mert utóbbi is nagyon fontos! Ezek ma a mindennapi élet természetes jelenségei, és nem is ezek okozzák a párkapcsolatokban a fő problémát – véli Czibere Ibolya.

Társadalmi csoportonként

Szerinte a nehézséget inkább az jelenti, hogy habár a fentiek nagyjából régen is így működtek, ma a családot elhagyva sokkal kevésbé érvényes, amit férfiaknak és nőknek a férfi és női szerepekről otthon megtanítottak. Korábban, amit 16 éves koráig az ember megtanult, azt vitte élete végéig; más családban, illetve az életkor előrehaladtával sem túl sokat változott, hasonló elvárások voltak mindig és mindenütt férfitól, nőtől is.

– Emellett fontos, hogy ma társadalmi rétegenként is erős eltérések vannak a nemi szerepeket illetően: nem mindegy, melyik társadalmi csoportról beszélünk, nem egyforma erővel van jelen a tradíció, nem egyformán szivárog be a modernizáció a gondolkodásmódba és az értékrendbe.

„Általánosságban, minél magasabb iskolázottságú valaki, annál rugalmasabban tud alkalmazkodni, és annál kevésbé ragaszkodik a hagyományos elképzelésekhez, a klasszikus szerepekhez.”

Kettősség

– Úgy tűnik, mintha a nőket kevésbé viselné meg a nemi szerepek változása, ők ugyanis nem veszítettek vele: sőt, új lehetőségeket kaptak. Ugyanakkor a férfiak szerepeinek változásai a nők szerepeit is alakítják, és zavarba is hozzák őket, amikor tudniuk kellene lemondani korábban nőiesnek címkézett feladatokról vagy viselkedésekről. Azzal indult el minden, hogy a nők bekerülhettek az iskolákba, aztán tömegesen elkezdtek dolgozni; ez forgatta föl a világunkat, és kezdte el megváltoztatni a gondolkodásunkat a nőkkel és férfiakkal kapcsolatban. Ez persze a férfiak életét is kimozdította az addigi bebetonozott állapotból, a meg­gyökeresedett, megkövült rendszerekből, amiben addig minden nagyon működőképes és kiszámítható, tervezhető volt a férfiak és a nők számára is. Itt hatalmi kérdések is belépnek: aki felsőbb szinten van, és le kell mondania az ahhoz kapcsolódó előnyökről, a hatalma egy részéről, annak fáj leginkább a változás. Valami ilyesmi történt a férfiakkal, ezért élik meg nehezebben ezt az egészet – mutatott rá a szociológus.

Arról is beszélt, hogy sok férfi egyfajta kettős életet él: kifelé, a társadalom felé, például a munkahelyén rugalmas, elfogadó, otthon azonban a tradicionális férfi szerepet éli meg, gyakran uralkodik a családján. Azt azonban ma a legtöbb férfi belátja, hogy már nem viselkedhet a hagyományosan klasszikus férfiszerepek szerint, mérlegelnie kell, milyen magatartás az, amelyen keresztül őt elfogadja a világ.

Kapuőr

– A férfiak számára gyakran nehézséget okoz, hogy létezik az úgynevezett női kapuőrszerep, ami azt jelenti, hogy a nők az otthoni munkaelosztásnál abszolút beleszólnak abba, kinek mi legyen a dolga. Mondhatni, ők döntik el, ráadásul sokszor úgy, hogy a férfit nem hagyják bekapcsolódni a házimunkába, mert azt női privilégiumnak tartják. Vagyis a nők is tudnak nagyon tradicionálisak lenni, képesek az egyenlőtlenségekhez ragaszkodni! Sokszor pedig rosszul kezelik a férfi gesztusait, például kritizálják a háztartásban végzett munkáját. A másik véglet, hogy azt éreztetik a férfival, adjon kicsit lejjebb a férfias viselkedésből; vegye ki a részét a házimunkából, ossza meg az érzéseit, támogassa a nő karrierjét stb., a férfi alkalmazkodik is, majd a nő egy konfliktushelyzetben a fejéhez vágja, hogy nem eléggé férfias! Az így megbélyegzett férfi pedig már nem tetszik annyira… – magyarázza Czibere Ibolya, aki mégis úgy véli, a fenti problémák a társadalmi átmenet tünetei.

– Ez a modernizáció útja, csupán elavult hagyományok tisztulásának vagyunk a tanúi. Vagyis a modern férfiasság körüli zavart nagyon is jó dolognak tarthatjuk, mert ez vált ki változást és új szerepkészletet alakít ki férfiak és nők számára is, csak mindkét nemnek meg kell tanulnia a maga szerepein keresztül értelmezni a változásokat és elfogadnia a folyamatos megújulást. A világ mindig egyensúlyra törekszik, ezen a téren is egy új rend formálódása zajlik, már több mint egy évszázada; a 19. század második felében kezdődött, amikor éppen művelt férfiak szólaltak fel a női jogok érdekében – idézte fel a szociológus.

„Ma már olyan gyorsak a változások és olyan sokszínű a világ, hogy két különböző családhoz belépve sem ugyanazt találjuk, ezért ma mindenkinek sokkal önállóbban kell meghatároznia magát, sokkal kevésbé támaszkodhatunk a külső irányításra, a korábban betanultakra.”

– Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy magára nézve mit tekint nőiesnek vagy férfiasnak, számára hol húzódik a határ. De egyik viselkedés sem rosszabb, mint a másik, ahányan vagyunk, annyi félék, és olyan nagy a mozgástere a férfias és nőies magatartásoknak is, hogy elfér a világban valamennyi, ami nem sért másokat. Amit a férfi jónak érzékel, jó visszajelzést kap róla, és amit ő is igazítani tud a személyiségéhez, az megfelelő! Ezt tanulással, tapasztalással lehet kialakítani, rossz és jó élményeken keresztül formálni magunkat – összegzett a tanszékvezető.

Szőke Tímea

Ezek is érdekelhetik