2008.03.30. 08:51
Kék hírek
<p>Híradóinknak mindennap megvannak a maguk szenzációi. Igaz, ezek egy tőről fakadnak, de lombváltozatukban azonnal tapintható a csatornák karaktere.<br /> <br /><STRONG>Boda István jegyzete</STRONG></p>
A tálalás s főként a kommentálás mutatja, hogy itt vagy ott mire esik a hangsúly, de hát ezt a gyakorlott néző már megszokta, s, hogy elkerülje az egyoldalúság veszélyét, szimultán televíziózik.
Ami végül még mulatságos is. Az eseményeknek persze megvan az a jó tulajdonságuk, hogy objektíve történtek, s a tények önmagukban is azok, amik. Nézzük például a legutóbbiakat.
Valamelyik iskolában egy diák „megverte” a tanárt. Pontosabban, ha jól láttam, az izgága kölyök csak körbejárta a nevelőt. Mint a szemtelen piaci légy, hol a feje, hol egyéb testrésze körül dönögött. Aztán tett olyan mozdulatot is, mintha megütné. Ez a mozzanat azonban nem kristálytiszta, ám a lényeg drámáját mégis magában hordozza.
Szemmel látható volt ugyanis, hogy a pedagógus, bár korát illetően hátrányban volt a provokátorral szemben, fizikumát tekintve viszont még 67 évesen is képes lett volna helytállni magáért. Nem tette. Csak arra vigyázott, hogy a megaláztatást elkerülje. S higgyük el, nem önmaga érdekében. A tanítványra gondolt. Hisz, az, ha őt megüti, alapvetően nem rá vet árnyékot. A támadóra. Aki pökhendi fölényében nemzedéke gyalázatát bocsátja nagy nyilvánosságra.
Mert ebben az esetben szinte mellékes az, hogy az igazgatónő a tanárt marasztalja el, mások meg a pedagógiai törvény felett törnek pálcát. Engem az rendített meg, hogy a jelenetnek egy egész osztály volt a tanúja. S onnan senki sem állt fel, hogy „szájon kapja” a csenevész Holubárt, s tegye vissza a padba, hogy higgadjon le már egy kicsit. Nem. Az osztály szórakozott. Vagy ahogy Karinthy mondaná: röhögött. Holott, de hát ez melodramatikusan hangzik: sírnia kellett volna.
Nos, mint annyi kudarcunk, ez a hír is előbb-utóbb megszürkül, s a feledés lomtárába kerül. A „kanálisokat” az ilyesmi egy vagy két napig izgatja. Van ugyanis tartósabb kék hír is. Mint például a szabad demokraták „csalási” sorozata. Igaz, ez csak önmaguk „horoszkópja”, de hát az eset kapcsán az ember felteszi a kérdést: ezek akarják megreformálni társadalmunkat? S ezen joggal derül az ország…
Boda István
