A humánum álarca

Nemrégiben egy ismerősöm az interneten megosztott egy érdekes fotót: az ausztrál parlamentben egy képviselőnő felszólalása közben szoptatta meg az egy-két hónaposnak tűnő gyermekét. Ausztráliában ezek szerint szülés után ilyen hamar munkába kell állniuk a nőknek? Mert szerintem csak ez lehet az oka, hogy a hölgy kénytelen volt a munkahelyére bevinni a gyereket, mi több, „munka” közben megszoptatni, ország-világ szeme láttára. Kenyeres Ilona írása.

Amikor megjegyeztem, hogy én azért még otthon maradtam volna egy ilyen pici babával, ismerősöm azt válaszolta: „Ez az ő magánügye!” Hát, talán nem egészen. A körülötte élőknek is lehet a jelenségről véleménye – és nekem is. Azért az érdekes lenne, ha mindenütt bevezetnék ezt a gyakorlatot, akkor például a villamosvezető, a bolti pénztáros, a banki alkalmazott, az ügyvédnő mind-mind munka közben szoptatná meg a gyermekét? Az ügyet egy másik olvasó így kommentálta: „Ha mi éhesek vagyunk, eszünk bárhol. Ez mennyivel különb?” Hát csak annyival különb, hogy egy ilyen pici babát egy felelősségteljes édesanya általában nem hurcol be a munkahelyére, hanem otthon szokta napi öt alkalommal megszoptatni – jegyeztem meg –, mire egy másik hölgy ezzel vágott vissza: „Nem minden országban élnek ilyen „álszerény, álszent, hőscincérek”, mint szép hazánkban. Vannak nők, akik nem »áldozzák« fel magukat a gyermekeikért, és tudnak mást is csinálni a gyerekeik mellett!” Ez igen! A hölgy aztán keményen helyre tette azokat, akik otthon szoptatnak, nem pedig a metrón, étteremben, plázában, vagy akár egy nyilvános wc-ben. Mert ugye a nagy humánum álarca minden jó ízlést eltakar. Akik sportot űznek abból, hogy a picit mindenhová magukkal hurcolják, majd bárhol látványosan megszoptatják, azok egy tévesen értelmezett szabadság zászlaját lobogtatják, véleményem szerint. Természetesen ha valaki nem tudja kire bízni a kicsit néhány órára, vigye magával, de a menet közbeni szoptatáshoz keressen egy kevésbé forgalmas helyet, ahová el tud húzódni a kíváncsi tekintetek elő. Mert valljuk be, azért még működik egyfajta szemérmesség is némelyekben, ezt példázza az a hozzászóló, aki szerint: „Ez egy feltűnési viszketegségben szenvedő anyuka! Maradjon csak otthon a gyerekkel!” Ezt pedig egy férfi írta, szemben a sok álhumánus nő véleményével.

- Kenyeres Ilona -