2018.11.20. 16:56

Az Y generáció tagjai halogatnak, szorongnak a jövőjük miatt

Debrecen - A megfelelő pálya kiválasztásához kellő önismeretre is szükség van a szakember szerint.

Oktatási rendszerünk szinte kikényszeríti, hogy a középiskola utolsó évében döntsük el, milyen pályán szeretnénk elhelyezkedni, mely az elkövetkező évtizedek tevékenységi körét jelöli ki ekkor – ideális esetben. Ma már azonban könnyebb váltani, új fába vágni a fejszénket, ha esetleg nem a számunkra megfelelő utat jelöltük ki végzős gimnazistaként.

A társadalmi elvárások viszont nem idomultak a húszas-harmincas éveikben járó, főként értelmiségi fiatalok életfelfogásához. Ennek következtében alakult ki a szaknyelvben kapunyitási pániknak nevezett jelenség, mely a megkésettség érzésével, és egyfajta szorongással jár.

A pályaválasztás, és a huszonévesek vállára nehezedő terhek témakörét jártuk körbe Földes Petra mentálhigiénés szakemberrel, aki a Debreceni Egyetem Pszichológiai Intézete Pszichológus Szakhetének keretében Pályán maradni – Személyiség és pályaút a segítő hivatásokban címmel tartott előadást.

Földes Petra a diákok pályaorientációjával foglalkozik, pedagógiai nézőpontból közelíti meg az elhelyezkedéssel kapcsolatos perspektívákat és nehézségeket. – Az iskola tizenkét évének elég kellene lennie ahhoz, hogy kellő ön- és pályaismeretet kapjanak a tanulók, de sajnos ez nem történik meg. Még mindig nagyon tananyag-centrikus az oktatás, így kevesebbet tudnak meg magukról és a pályákról is – vélekedik a szakember.

A pályaorientációs programokon az önismereti tevékenységeken a diákok megtapasztalhatják a saját érdeklődésüket, valamint kezdeményező készségük is fejlődhet. Ez arra sarkallja a tanulókat, hogy vegyék kezükbe az életüket, kutassák fel a lehetőségeiket.

Kapunyitási pánik

A középiskolákból kilépők sok lehetőség közül választhatnak az oktatási intézmények és a szakirányok terén. Az ifjúkor leginkább a tapasztalatszerzésről szól, ha azonban idejében nem zárul le ez az útkereső életszakasz, és nem sikerül elkezdeni a felnőtt életet, akkor utólag jelentkezhet pánik.

Földes Petra tapasztalata szerint a fiataloknak egy olyan sokrétű munkavilágba kell belépniük, amiben nem tudnak tájékozódni, ezáltal tanácstalanokká válnak.

– Több lépésben adódhatnak nehézségek. Az első rögtön a munkapiacra lépés pillanatában jelentkezik, amikor könnyen elbizonytalanodhatnak, hogyha nincsen kellő önismeretük azzal kapcsolatban, mivel szeretnének foglalkozni. A kora huszonéves fiatalok körében megjelent a kapunyitási pánik. Ez a jelenség a késő húszas, korai harmincas éveikben járóknál is felüti fejét: főként a jó nevű felsőoktatási intézményekben végzett fiatalok esetében a munkába állás pillanatában egy elbizonytalanodás tapasztalható. Felmerülhet ugyanis a kérdés, hogy az a tevékenység, amibe ennyi energiát fektetett, amiért ennyit tanult, az igazán neki való-e – mondta a szakember.

A kapunyitási pánik az egyetemi évek után jelentkezik, elsősorban azoknál, akik nem alapítanak családot rövid idővel azután, hogy a munka világába lépnek. A 25-35 évesek korcsoportjának problémája abban nyilvánul meg, hogy nap mint nap megélik a bizonytalanságot, nyugtalanok, elégedetlenek önmagukkal, még akkor is, ha jó állásuk van. Hiszen egy jó állás elvárásokkal jár, folyton csúcsformában kell lenni és sikereket elérni.

Önismereten alapuljon!

A pályaszocializációs szakértőt arról is kérdeztük, mi a tapasztalat; a szakmai elhivatottság, a pályán maradás a cél a fiatalok körében, vagy inkább a magasabb juttatás vonzó számunkra, akár más szakterületen.

– Úgy tűnik, hogy a legfiatalabb pályára állók, tehát a kora huszonévesek már nem a pénzt választják, hanem a kreativitást, a szabadságot, az érdekes tevékenységet. Korábban az anyagi elvárások domináltak ilyenkor, most azonban már nem. Nem az a lényeg, hogy mit tanult, hanem hogy mennyire érzi magát megmutathatónak a munkájában, mennyire lesz az neki jó. Jól szeretné érezni magát a munkahelyén, hiszen manapság jobban összemosódik a munka, a szórakozás és a magánélet – tudtuk meg Földes Petrától.

A fiatalok ma már nem feltétlenül évtizedekre terveznek egy munkahelyen, könnyebben és szabadabban váltanak, mint az idősebb generáció tagjai.

– Sokkal rugalmasabb és változásra készebb a fiatalabb generáció, az viszont kérdés, hogy nem maradnak-e kiaknázatlan tehetségek azzal, hogy kicsit kevesebb az erőfeszítés és szabad váltani? Vannak olyan emberek, akik jobban értékelik a biztonságot, mint a szabad választás állandó megélésének a lehetőségét, és vannak olyan emberek, akiknek nagyon fontos, hogy autonómnak és szabadnak érezzék magukat.

Nem vagyunk egyformák, ezért nem is lehet egy optimális pályaképet felrajzolni. Az a lényeg, hogy önismereten alapuljon az a döntés.”

A nők esetében a családalapítás is szerepet játszhat az életpálya tervezésénél. – A megkésettség érzése vagy a hárító karrierdöntés dilemmája van a lelkükben. Arról beszélünk, hogy későbbre tolódott a gyerekvállalás, és kora harmincas korukban szülnek a nők, arról viszont kevesebb szó esik, hogy 25 és 30 év között a nők hogyan érzik magukat. A fiatal nők körében sokan vannak olyanok is, akik nem tudják elképzelni a kisgyermekes létet, egyszerűen azért, mert nincs minta a környezetükben – vélekedett a pályaszocializációs szakértő.

- Kiss Dóra -