"Visítva röhögött a közönség"

ÉM: Mikor vetted észre, hogy van humorérzéked?
Szabados Gábor: 14 éves lehettem, amikor rákaptam a Ludas Matyikra, meg Rejtő Jenő könyveire. Azután bővült a repertoár olyan humoristák könyveivel, mint Gádor Béla, Darvas Szilárd, Tabi László, Mikes György. Ekkor kezdtem karikatúrákat is rajzolni, nagyon nem tudtam, de voltak ötleteim, néhány meg is jelent az akkori Északban.
Később kezdtem írni, egyetemistaként. Tagja lettem a Silány Kínpad nevű egyetemi társulatnak. Sajnos, színészi-előadási tehetség híján, holott nagybátyám és egyik unokabátyám színész volt, apám is remek viccmesélő, de én aztán nem. Amúgy elsősorban szüleimtől kaptam a humoromat. Szóval előadni nem tudtam, hát írtam. Meg azért szerepeltem a saját írásaimmal, de fejből nem ment. Felolvastam őket, kisebb és nagyobb közönség előtt, és mert egész jók lehettek, visítva röhögött a közönség.

ÉM: Még gyerekként emlékszem a humorfesztiválokra. Akkor lett ismertté a neved többek között Farkasházy Tivadar, Boncz Géza mellett, aztán jött a második fesztivál, amelyen szintén komoly sikereket zsebeltél be...
Szabados Gábor: A másodikon szerzőtársi minőségben, Kiss Józseffel. A mi Kiss Józsefünkkel. Amúgy nem lett ismertté a nevem. Jó, mondjuk elég idős vagyok, mára elég sokan ismernek Miskolcon. Sőt: már nem is annyira sokan, mert elmúlnak azok a generációk.

ÉM: Nem bánod, hogy nem költöztél Pestre, és nem lettél humorista, mint Boncz Géza vagy Nagy Bandó András?
Szabados Gábor: Nem. Nem hiszem. Nem volt és nincs előadói tehetségem. Írni innen is lehet, szoktam is. A Hócipőnek a mai napig rendszeresen, de írtam a Rádiókabaréba, Ludasba, Kurirba, máshová. Helyben is. Az írások egy része könyvben is megjelent: Pőcze Lászlóval közös munkánk, Verytake címen. És újra írni kezdtem a rádiókabaréba, két számom is elhangzott a közelmúltban.

ÉM: A Déli Hírlapnál több, elismerten jó humorú kollégával dolgoztatok együtt. Véletlen volt ez?
Szabados Gábor: Termékenyítően hatottunk egymásra. 1975-ben kerültem a Délihez, mégpedig a kulturális rovathoz, itt 2002-ig dolgoztam, egészen a lap megszűnéséig. Én szerkesztettem a Hétvégi Humor oldalakat, amelyeket a kollégák – Kiss József, Karosi Imre, Kiss László, Bérczes József, Mező István, vagy épp Búss Gábor Olivér –, meg a magam írásaiból, rajzaiból állítottam össze. De nemcsak a lapnál, hanem a Tokaj Vendéglátóház kabaréműsoraiban is együtt dolgoztam többükkel. Azután a Tokaj Varietében.

ÉM: Az Északnál ma teljesen más területen dolgozol. Kevésbé humoros, sőt...
Szabados Gábor: Ezt is szeretem: várospolitikával foglalkozom. Jó dolog az Agora – az Észak internetes várospolitikai fóruma – gazdájának lenni, és néha úgy érezni, hátha használok valamit...

Kapcsolódó cikkek:

• "Visítva röhögött a közönség"
• Javaslat kitüntető címekre