Testvérpárbaj Zalaegerszegen

A honi élvonalbeli mezőnyben több testvárpár pattogtat. Fodor Gergely és Márton például egyazon csapatban, a Körmendben szerepel, de Molnár Andrásnak (Kecskemét) és Miklósnak (Dombóvár) más-más a kenyéradója. Miként a Helbich-fivéreknek is. A szerdai élvonalbeli férfi kosárlabda bajnoki fordulóban éppen utóbbiak csapatai, tehát a Zalaegerszeg (az öcs, Srdjan legénysége) és a Marso-Vagép NYKK (az idősebbik Helbich, Zoran csapata) találkozik egymással a zalai városban. További pikantériát ad az ütközetnek, hogy a jelenleg ZTE-ben szereplő Srdjan tavaly ilyenkor még nyíregyházi játékos volt (csak zárójelben: a zalaiak másik középjátékosa, Trepák Zoltán is Nyíregyházáról költözött az ország másik végébe, így a két centersor alaposan ismeri majd egymást.

Centerekről, két méternél magasabb testvérekről lévén szó, adódik a kérdés: genetikai örökség a szálfatermet és az, hogy mindkét Helbich-fiúból kosárlabdázó lett?

– A szüleink nem kosárlabdáztak, de mindketten magasabbak az átlagnál: apukánk 195, édesanyánk 178 centire nőtt – mondta a zalaegerszegi meccset rokonlátogatással is összekötő nyíregyházi játékos, Zoran Helbich. – Mi sem voltunk kicsik, így kosárlabdázni kezdtünk Eszéken, ahol két évvel idősebbként a korosztályokat tekintve öcsém előtt jártam. Egy bajnoki évben, 1995-96-ban fordult elő, hogy egyazon gárda tagjai voltunk, ekkor mindketten a felnőttcsapat keretében kaptunk helyet Eszéken. Srdjan ekkor még alig volt húsz esztendős, így keveset játszott, így igazából egymás partnereként alig-alig voltunk a parketten. Utunk később máshová vezetett, ám olyanra még nem volt példa, hogy ellenfélként találkoztunk volna a kosárlabda-pályán.

A szerdai premier előtt kérdezzük Zorantól (vagy ahogy a társak becézik, Kizótól), szerinte ki a jobb játékos: az öccse vagy ő?

– Ön hogy gondolja? Hiszen mindkettőnket látta játszani – kérdezett az NYKK centere, de mi is elhárítjuk a válaszadást, nehogy családi perpatvar legyen belőle. – Hasonló stílust képviselünk, mindketten elsősorban a palánk alatti játékot preferáljuk és igyekszünk kihasználni a testi erőnket. Fura lesz Srdjant fogni, mint ahogy neki is engem. A lelki hadviselést mindenesetre már az ünnepek alatt megkezdtük, hiszen a karácsonyi szünet alatt, Horvátországban természetesen szóba került a mérkőzés. Kóstolgattuk egymást rendesen, de nem szóban, hanem a pályán kell párharcot, illetve meccset nyerni.

- Bodnár Tibor -