Postánkból: Az ember csak ámul, s bámul

Az egészségem elvette Tengiz, húsz éve leszázalékolva élek (pontosabban vegetálok). Teljesen gépkocsihoz vagyok kötve, amelyet néha cserélni kell. Soha nem tellett új kocsira. Úgy hét nyolc évig rakosgattam félre a rokkantnyugdíjból.

A kereskedők olcsón megveszik a leadottat, s felárral eladják azokat. Ezt értem, ez még egészséges dolog, s biztonságos autót adnak. Találtam is egyet, a rokkantságomnak megfelelőt. Hihetetlen sok papírmunkával jár. Kezdik a foglalóval. Ha elállok, akkor az ugrik. Másnap vittem a nyugdíjszelvényt, az utolsó villanyszámlát, a rengeteg papírt csak írtam alá. Végül elővettem az összegyűjtött pénzem, hogy kifizetem, amikor az eladó azt közölte, hogy ilyen esetekben a bank fedezi a költségeket, azaz 500 ezer forintot.

Kifizetem én, mondtam. Mi közöm nekem a bankhoz, én nem kérem a szolgáltatásukat. Kérdeztem, hogy mennyi a kamat, közölték, hogy 139 ezer forint három évre! Elképedtem. Az emberről három bőrt húznak le! Kettőt eleve a kereskedő, ami körülbelül 260 ezer forint, s egyet a bank, ami 140 ezer forint.

Összesen 400 ezer forinttal kerül többe az autó, amit most én a megkuporgatott pénzemből nyomban megvásárolhatnék. Értik ezt?! Ez igen sok ember problémája, ebben feltétlenül lépni kell az illetékeseknek!

Lukács József
Nyírpazony

Kapcsolódó cikkek:

· Autó nincs, a hitel megmaradt!
· Használtautó: ne hagyjuk magunkat átverni!
· Kiszállnak a versenyből a hazai kereskedők?
· Tíz év alatt 4 euróra szökhet fel a benzin ár