Szabolcs-Szatmár-Bereg

2007.12.13. 16:23

Postaládánkbólból: Árpád nélkül nem enne nemzetünk

<p>Lassan elmúlik a 2007. év is. De ebben az esztendőben nagyon keveset hallhattunk egy lényeges eseményről. Árpád éve kellett volna, hogy legyen. Csak – tisztelet néhány kivételnek – elfelejtették, vagy el akarták felejteni.</p>

Honfoglaló őseink vezetője 907-ben hunyt el, és holttestét, a hagyomány szerint az Óbudára folyó patakmeder forrása fölé temették el. 1100 év rengeteg generációt ölel fel. Ha nem lennének forrásaink az Etelközben élt elődeinkről, vagy a mai Ópusztaszeren elosztott ország históriájáról, érthető lenne, hogy nem jut eszébe senkinek Álmos fia. Mégsem felejtette el Munkácsy, Feszty vagy Kölcsey, akik alig másfélszáz évvel ezelőtt alkották meg művészeti remekeiket és méltóan állítottak emléket Árpád-házi királyaink ősének. A festészet és az irodalom méltán őrizte, ápolta emlékét, mert tudták kire kell emlékezni. Vannak, akik a szakmájuk miatt tudják, milyen évforduló van, vagy lesz, mások az Interneten búvárkodva találják meg. Az állam vezetői pedig bizonnyal tudják, hiszen egy felelős kormányban vannak, erre szakosodott személyek, akik tanácsadóként előterjesztik, vagy előterjeszthetnék, hogy mit kellene ünnepelni.

A millennium évében számos település kapott zászlót. Minden tájon voltak falu- és városnapok, nagy összejövetelek, megemlékezések, templomi istentiszteletek. Ezek közösséggé formálták még jobban hazánk lakóit. Tudta minden magyar, hogy az államunk ezeréves fennállását ünneplik a honpolgárai és otthonuktól távol élő hazafiaink is. De Árpád nélkül nem lenne országa, nemzetünknek. Törzsekben, törzsszövetségben élve, nomád állattartással, a sztyeppén nem várt volna hosszú élet a magyarságra. A fejedelem tudta, hogy egy védett terület, sok termőföld, éltető folyó, vadban gazdag erdő kell a magyarnak. A Vereckei-hágón át bevonuló törzsek 895-ben nyitották meg a képzeletbeli kaput, az újhazájukba vezető úton. A Kárpátok bércei védelmet, a Tisza, Szamos, Duna és számos kisebb patak halat, az erdők világa gyümölcsöt és vadat rejtegetett. 907-re a Dunántúl legtávolabbi zugában is érthető volt a magyar szó. Árpád, aki elvezette népét, a törzseket, nemzetségeket egy új földre, ahol már végleg megtelepedhettek, a jurta helyett házat építhettek, „lovon születő” embereivel megvédte, óvta a területüket. Az Alföld tengersík vidéke, Tokaj hegyei, a magyar tenger benépesült elődeinkkel. Mégsem érdemelte meg a hálátlan utódoktól, hogy megemlékezzenek róla. Ahhoz, hogy István országot szervezzen, nagy szükség volt Árpád honfoglaló tevékenységének. Elfelejteni vagy nem beszélni róla, múltunk megcsúfolása - írta Patak Gábor.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!