Világhírű fotók döbbenetes háttértörténetei II.

Múlt heti cikkünkben feltártunk tizenöt megrendítő sztorit, amelyek a sajtófotózás történelmének legismertebb alkotásaihoz fűződnek. A képek ismerősek, hiszen egytől egyig körbejárták a világsajtót, némelyiket Pulitzer-díjjal is elismerték, a háttérben húzódó történetek azonban sokszor homályba vesznek. Most folytatjuk az elfeledett események felelevenítését, újabb tizenöt fotográfián keresztül.

A képet egy híres francia fotóművész, Antoine Agoudjian készítette 1998-ban, Örményország Aparan nevű városában. A történet pikantériája, hogy a fotográfus maga is rendelkezik örmény felmenőkkel. A helyszínen egy színtársulat éppen szabadtéri előadást tartott. Agoudjian elkezdett fényképezni, mire egy idős ember odament hozzá. Ahogy közel ért, a fotós észrevette, hogy a férfinak könnyek csorognak le az arcán. Beszédbe elegyedtek, amely során kiderült, hogy az Ishram nevű férfi egy halálos áramütés következtében elveszítette a fiát, aki minden öröme és büszkesége volt az életben. A fotóművész kérésére Ishram széttárta karjait, majd táncolni kezdett, miközben a társulat többi tagja a háttérben megpihent a sziklákon. Agoudjian elmondása szerint a jelenet fájdalmasan gyönyörű volt, hisz nem csak a férfi gyásza tükröződött benne, de egyúttal reprezentált valamit, amely mélyen ott gyökerezik az örmény nép kollektív tudatában.

Harold Edgerton fizikus-fotográfus sokak számára ismert mozgást kimerevítő felvételeiről, továbbá ő volt az, aki szabadalmaztatta a villanófényt és a stroboszkópot is. Képein megfagy az idő: olyan momentumokat tár elénk, amelyek az emberi szem számára érzékelhetetlenek. Egyik leghíresebb fotóján egy almán áthatoló töltény látható. 1947 elején Edgerton kutatóintézetét megbízták, hogy kísérleti atomrobbantásokról készítsen fényképeket. A fenti felvétel ennek a küldetésnek a részeként készült 1952. június 5-én Nevadában, az exponálás ideje mindössze egy százmilliomod másodperc volt.

Az Associate Press fotósa, Max Desfor készítette a fenti képet 1950. december 4-én, a háború dúlta Észak-Koreában. A képen a Taedong folyó összeroncsolódott hídján menekülő emberek láthatók, akik kétségbeesve próbálnak átjutni az ország déli részére az őket üldöző és egyre közeledő kínai csapatok elől. Egy évvel később Max Desfort Pulitzer-díjjal jutalmazták a felvételért.

Az indiai miniszterelnökről, Radzsiv Gandhiról készült legutolsó felvétel. Néhány pillanattal azelőtt készült, hogy egy öngyilkos merénylő (narancsszínű virágkoszorúban a kép bal alsó sarkán, illetve a kiemelt fotón a bal felső sarokban) odament hozzá, megölelte, majd felrobbantotta a rászerelt bombát. A merénylet során a fotográfus is életét vesztette.

A LIFE magazin legendás magyar származású fotósa, Robert Capa egyik legismertebb felvétele a D-Day, vagyis a normandiai partaszállás pokoli eseményeinek egyik részletét örökíti meg a II. világháború ideje alatt. A fénykép 1944. június 6-án keletkezett, amikor is a szövetségesek megszállták Normandiát, ezzel végrehajtva a történelem legnagyobb tengeri ivázióját. A fotón egy 22 esztendős katona, Huston Riley látható, aki a bevetés során több ízben szenvedett golyósérülést. Capa egy őrmesterrel karöltve odasietett Riley-hoz, hogy segítséget nyújtson. Az őrmester csak később eszmélt fel, hogy mi is történt valójában: „Mit csinál itt ez a fickó? Nem hiszem el, itt van egy fotós a tengerparton.” Capa mintegy másfél órát töltött a helyszínen, miközben a golyózáporban körülötte sorra vesztették életüket az emberek. A filmen csak néhány kép maradt épségben, a legtöbb szemcsés és homályos, ám furcsa módon ez a „tökéletlenség” csak közelebb juttatja a szemlélőt a valósághoz, a háború borzalmaihoz.

Első ránézésre olyan ez a fotó, mint bármely másik osztálykép: tinédzserek mosolyognak és grimaszolnak egy kupacban. Ám ezen a felvételen, a bal felső sarokban látható az a Eric Harris és Dylan Klebold, akik ekkor még csak vicceltek fegyvert formáló kezeiket a kamera felé tartva, néhány héttel később azonban 12 diákot és 1 tanárt gyilkoltak meg egy gondosan megtervezett iskolai lövöldözés keretében az amerikai Columbine városában.

Ismét egy fotó, amelyből látszólag árad a harmónia. Egy felhőtlen családi kirándulás emléke 1971-ből, Svédországból. Szerepel azonban a képen egy ember, aki később a harmóniának éppen az ellentét zúdította a világra. Balról a második alak, aki barna inget visel, egy 14 éves fiú, akit úgy hívnak: Oszama. A fénykép készítése után néhány évvel az Oszama bin Laden név egybeforrt a terror fogalmával, valamint a radikális iszlamista szervezet, az Al-Káida elnevezésével.

A hidegháború sok feszültséggel járó korszaka alatt, 1961 augusztusában egy 19 esztendős kelet-berlini határőr, Hans Conrad Schumann a nyugat-berlini tömeg biztatására átugrotta a szögesdrótokkal szegélyezett határvonalat, ezzel pedig beírta magát a történelembe. A fotó, amely dokumentálta szökését, a szabadság jelképévé vált. A dezertáló katona ezután nagyon csendes életet élt nyugaton, rosszul érintette a hírnév, a történteket sosem tudta megemészteni. Végül sajnálatos módon önkezével vetett véget életének 1998-ban.

A képen az SS Grandcamp nevű teherhajó látható 1947. április 16-án. A grandiózus hajó aznap lángra kapott, a terjedelmes tüzet a kikötőben látható emberek, Texas City önkéntes tűzoltói éppen oltani próbálják. A fotó elkészítése után néhány perccel a hajót és környékét a történelem egyik legnagyobb nem nukleáris robbanása rázta meg, amely során 468 ember meghalt, és több mint 5000-en megsérültek.

1955. november 17-én Maria Callas diadalmas sikert aratott operaelőadásával Chicagóban, az igazi dráma azonban akkor kezdődött, amikor elhagyta a színpadot. Ekkor ugyanis feltűnt két rendőr, akik egy szerződésszegés okán keletkezett bírósági idézést nyújtottak át neki. A közhiedelem által „nehéz természetűnek” titulált énekesnő azonnal dühkitörést kapott, a helyzet kiélezettségét mi sem bizonyítja jobban, mint a fenti felvétel. „Engem nem fognak beperelni! A hangom olyan, akár egy angyalé! Senki ember fia nem perelhet be!” – fortyogott a díva, aki ezután soha többé nem tért vissza a szelek városába.

A következő fotó tulajdonképpen önmagáért beszél, ám érdemes szót ejteni arról, milyen körülmények között keletkezett. A képen két szovjet katona nyíltan zaklat egy német nőt a lipcsei pályaudvaron. Az eset ebben a korban nem volt egyedülálló, tragikus módon a tömeges erőszak rendszeressé vált a szovjet uralom alá tartozó német területeken. A szexuális erőszak egyfajta kifejeződése volt a szovjet hatalomfitogtatásnak. A történészek hangsúlyozzák, hogy ilyesfajta gyalázatos cselekedeteket nem csak a szovjet katonák követtek el, de tény, hogy ebben az időszakban mintegy kétmillió német nő vált áldozatául a kommunisták ilyesfajta tetteinek, közöttük volt olyan, aki hatvanszor, hetvenszer is átélte a borzalmat.

A fotó 1912 októberéig repít vissza minket Észak-Karolinába, és egy 11 éves kisfiút ábrázol. Giles Edmund Newsom egy Bessemer Cityben található malomnál dolgozott, amikor súlyos sérülést szenvedett. Miután rázuhant egy munkagép tartozéka és összezúzta a lábát, a fájdalomtól előrezuhanva ráesett egy forgó gépezetre, amely letépte két ujját. Giles és fiatalabb fivére már hónapokkal a baleset előtt is a malomnál dolgozott. A családot finoman szólva sem érintette érzékenyen a dolog: miután az apa megtudta, hogy a kártérítést nem a szülőknek, hanem a sérült fiúnak készülnek kifizetni, alkudozni kezdett.

A képen Rodney Alcala sorozatgyilkos látható. Alcala a 70-es években számos nőt meggyilkolt, 2010-ben 30 emberölést vallott be, de akár 130-ra is tehető az áldozatok száma. Az eljárás során a férfi saját maga ügyvédje volt, a tárgyalások alkalmával még a hangját is elváltozatta, hogy elkülönítse egymástól szerepeit. Alcalát egyébként „randiműsoros gyilkosnak” (dating game killer) is nevezik, mivel 1978-ban szerepelt a Dating Game című vetélkedőben, ahol a párt kereső nő épp őt választotta ki a három játékos közül. A bíróság 2010-ben halálra ítélte.

A képet a francia-iráni származású fotográfus, Abbas készítette 1978-ban Irán fővárosában, Teheránban. A szívszorító fotón egy lázadó feltartott kezeiben halott barátja cipőit tartja. Bajtársa akkor veszített életét, amikor a katonák tüzelni kezdtek a tömegre.

Richard Hickock és Perry Smith eredetileg rablást terveztek, végül azonban meggyilkoltak egy négytagú családot, köztük két gyereket. Értéket egyébként nem találtak, ami mozdítható lett volna, mindössze 50 dollár ütötte a markukat. A két gyilkost a bíróság halálra ítélte. A Perry arcán látható közönyös, nemtörődöm mosoly a háttértörténet ismerete nélkül szinte hétköznapinak tűnhet, ám a történtek fényében szinte kísértetiesnek hat.

Forrás: Bored Panda

[related-post post_id="4171242"]