2007.12.20. 06:05
Postaládánkból: Klapka úr és a fűtésszámla
<p>A világot járt sikeres üzletember szerint, csak az élhetetlen ember szűkösködik, az élelmes simán boldogul. Mással foglalkozom, alig figyelek a tévére, mégis szíven üt, mert nem kétséges, melyik kategóriába kerültem.</p>
Az eddig szokatlan helyzet oka: a távfűtésszámla. Már a havi harmincezer átlépése is megrázó élmény volt, de idén negyven fölé kúszott, ami középiskolai tanári fizetésem egyharmada. A lecke értelmében megoldást kell találnom az aránytalanság megszűntetésére, különben menthetetlenül balek maradok.
Pályamódosítás? (Emlékszem, az idősebb kollégák, milyen meggyőződéssel bizonygatták, hogy a tanári pálya bármikor szerény, de biztos megélhetést nyújt, s lényegében magam sem gondolom másként.)
Akkor telepedjünk nyugatabbra, ahol a szolgáltató nem követel keleties önkénnyel kétszeres árat az országos átlaghoz képest? Vagy egyénileg szükséges eljárni, informális eszközöket is bevetve, alkudozni, mint a piacon? („Nem életszerű” ugyanis, hogy ezeket a feltételeket mindenki teljesíteni tudja/akarja ...) Esetleg költözzünk el a távfűtéses lakásból, mikor sokkal korszerűbb és egészségesebb – alapvetően gazdaságosabb! – mint a gázfűtés? De hiszen az 52 négyzetméteres lakásunk jó hőtechnikai adottságú, termoablakos, igényünk szerint alig kell fűteni, ráadásul a mi költségünkön aratott országos sikert a Nyitás-program, felszerelték a ki tudja mit mérő kütyüket, az érzéssel tekerhető szabályozó gombokat. (Tökmindegy, a számla úgyis misztikus átlagok és együtthatók alapján készül.) Lám, még ezt az apró hétköznapi gondot sem tudom kreatívan megoldani, mégis – egyelőre – berzenkedem az ellen, hogy a messziről jött nagy ember véleményét magamra vegyem.
Név és cím a szerkesztőségben
Kapcsolódó cikkek:
