2016.05.06. 13:57

Bensőséges bulira számít Diaz Debrecenben

Debrecen - Izgalmas kihívás előtt a Wellhello, Tankcsapda-feldolgozáson dolgozik a népszerű csapat.

Kívülről figyeli magát, hogy mindig a földön járjon - ezt állítja magáról hazánk egyik legsikeresebb popzenei együttesének, a Wellhellonak az egyik frontembere, Diaz. A körmendi születésű srác zeneszerzőként, dalszövegíróként, producerként és énekesként ért fel a csúcsra, a sikereiről mindent elmond, hogy a Forbes magazin beválasztotta a 30 sikeres 30 év alatti magyar közé. A számtalan sláger atyját kérdeztük a pályafutásáról, a bulvárról, a népszerűségről, a tervekről és természetesen a szombati debreceni fellépésükről.

Nagy küzdelem volt megfelelő időpontot találni a beszélgetésünkhöz. Valami nagy projektben vagytok benne?

Diaz: Új dalokon dolgozunk, s ilyenkor félrerakom, lenémítom a telefont. Néha két órára is szükségem van ahhoz az elmélyüléshez, amikor igazán kreatív tudok lenni. Ha megszólal a telefon, az teljsen kizökkent ebből az állapotól. Most jelent meg A város szemei, s az a tervük, hogy az elveszett gyerekek napjára elkészítünk egy dalt, ami kicsit szomorúbb hangvételű, mint a tőlünk eddig megszokott alkotások. Június elejére is tervben van egy dalbemutató, ami viszont már újra bulisabb lesz. Sőt dolgozunk egy Tankcsapda-feldolgozáson is. Ez a felkérés nagyon megtisztelő a számunkra, illetve érdekes kihívás, hiszen Lukácsék egészen más zenei világot képviselnek, mint mi.

A Wellhello másik tagja, Fluor különböző televíziós műsorokban rendszeresen feltűnik a képernyőn, téged viszont csak zenei produkciókban láthatunk. Miért kerülöd a „celebes” megjelenéseket?

Diaz: Egyszer egy bulvármagazin újságírója azt mondta, nagyon sajnálja, hogy engem csak minden második ember ismer, s nem mindenki. Erre azt válaszolta, azért, mert nem is akarom. Ugyanazt vallom, mint Marsalkó Dávid barátom a Halott Pénzből: azért foglalkozzanak velem, mert írtam egy jó dalt, s ne azért, mert például szakítottam a barátnőmmel. Nem szeretném közel engedni a magánéletemhez a bulvárt, ami azért nem olyan egyszerű feladat.

A Wellhello a Rakparttal olyan sikeres lett, hogy egyből rátok irányította az országos figyelmet. Bár korábban is magasan jegyzett név voltál a szakmában, de az Elnöki üggyel járó hatalmas népszerűséget meg kellett tanulnod, vagy élből megoldottad az új helyzetet?

Diaz: Szerencsére ezzel túl nagy problémám nem volt, talán éppen azért, mert már 10 éve benne vagyok a zenei életben. Sokan azért nem tudják ezt kezelni, mert egyik napról a másikra jön a siker, mint például a tehetségkutatók résztvevőinél, akik bekerülnek a tévébe, s másnap már megismerik őket az utcán, s azt hiszik, övék a világ. Nálam volt egy folyamata ennek az egésznek, amikor Menthával és a Halott Pénzzel zenéltem, már ekkor megismertek az emberek, de természetesen a Wellhello kapcsán még jobban reflektorfénybe kerültem. De azóta is mindig próbálom magam kívülről nézni, hogy milyen személyiség vagyok, s nagyon odafigyelek, hogy a földön járjak.

Sportnyelven szólva a sikert könnyebb elérni, mint megtartani. Ez a zeneiparban is így van?

Diaz: Ez nagyon sok mindenre igaz, például a csajokra is. Sohasem dőlhetünk hátra, ugyanúgy kell dolgoznunk tovább! Rengeteg munkára van szükség, mert különben elveszhetünk.

A 2014-es megalakulásotok óta összesen 11 dalt írtatok. Ez egy kívülállónak nem tűnik soknak.

Diaz: Egyrészről már nem hiszünk abban, hogy lemezformátumban kell kiadni a számokat, mert így elterelődhet a figyelem több dalról is. Az Elnöki ügy kapcsán minden dalnak hagytunk időt és teret, szépen adagolva a számainkat a közönségnek. Másrészről tavaly 165 koncertet nyomtunk le, s még így is kihoztunk három új dalt, ami nem volt egyszerű. Ha kiszámoljuk, minden második nap mentünk koncertezni, ezért úgy írtunk dalokat, hogy visszaértünk a fellépésekről, s egyből indultunk a stúdióba. Idén több számot tervezünk kiadni, azért is, mert kísérletezgetni szeretnénk. Nem teljesen elrugaszkodva a retrótól, ám nem feltétlenül diszkós stílusban gondolkozunk.

Azon túl, hogy zenei felelőse vagy, mit jelent számodra a Pilvaker?

Diaz: Az egyik legnagyobb megtiszteltetés a pályám során, hogy felkértek a pilvakeres munkára, az elsők között megjelent számoknak én voltam a zeneszerzője. A Pilvaker mögött már egy hatalmas család van, s ezek a művészek küldetésnek tartják, hogy megszerettessék a magyar irodalmat a fiatalokkal. Sokaktól hallottuk már, hogy korábban nem kedvelték a verseket, de a Pilvaker után ez megváltozott. Már ott tartunk, hogy elkérték tőlünk az alapzenét a srácok, s március 15-én előadták a feldolgozásainkat.

Több alkalommal is jártatok már Debrecenben. Mi a véleményed a cívisvárosról?

Diaz: Debrecent mindenki szereti a zenekarból, mondhatni, a szívünk csücske. Van még pár ilyen város, de Debrecen valóban kedvenc, több szempontból is. Nagyon szépnek tartom, barátaim is élnek ott, nem olyan régen a barátnőmmel éppen Debrecenben töltöttünk el pár kellemes napot. A közönség pedig a másik, ami miatt szeretünk odamenni: a Hallban iszonyú bulik szoktak lenni, nagyon lelkes és hálás a publikum - remélem, a Roncsbárban is így lesz. Mindig jó visszatérni!

Mire számíthatnak azok, akik jegyet váltanak a szombati bulira?

Diaz: A koncertjeinken nemcsak a Wellhello eddigi 11 számára támaszkodunk, hiszen Tominak és nekem is voltak már régebbre visszanyúló alkotásaink, sőt közös dalaink is, mint például a Képkockák és a Felébredni máshol. Ezeket a számokat szinte követeli a közönség, ugyanúgy, mint a Menthával közös, Nélküled című slágert. Nagyon várom a roncsbáros fellépést, mert ott még nem játszottam. A Hallban már zenéltünk, de a szombati helyszín egy kisebb terem, ahol közelebb vannak hozzánk az emberek, így sokkal bensőségesebb viszonyba kerülhetünk a közönséggel. Az ilyen "szoros öleléseket" kifejezetten szeretem, mert így a rajongóknak is sokkal jobban átmegy a zenénk. Az év elején áthangszereltünk néhány dalt, ezzel is új impulzusokat kívánunk adni az embereknek. Szerintem igazán izgalmas koncert elé nézünk, nagyjából 70 perces show-ra számíthat a közönség.

- Boros Norbert -