2023.08.02. 07:00
Kozák Luca: Nem egyetlen viadal határoz meg engem, mint sportolót! – fotókkal
A budapesti vb-re készülő debreceni gátkirálynő beszélt sikerekről, kudarcokról, a rá váró kihívásokról, és a boldog pillanatokról.
Kozák Luca gőzerővel készül a rá váró feladatokra
Fotó: Czinege Melinda
Ugyanaz a kedves, laza, közvetlen lány maradt, aki volt. Egyértelműen Kozák Luca a magyar atlétika egyik zászlóshajója, ami nem is csoda, hiszen olyan teljesítménnyel rukkol elő hosszú évek óta a DSI Debrecen gátfutója, amely megsüvegelendő. Ennek ellenére nem szállt el magától, maradt a földön, és arra törekszik, hogy egyre jobb legyen.
A Gyulai István Atlétikai Stadionba beszéltük meg a találkozót a klasszis sportolóval. Már többen edzettek, mikor megérkezett, mindenkihez volt egy kedves szava. Ő is tréningre jelentkezett, ám előtte lehetőséget adott arra, hogy kifaggassuk.
Luca számára később indult a szezon idén, ugyanis egy kisebb sérülés miatt nem vehetett részt a fedettpályás megmérettetéseken. – Szerencsére tréninget nem kellett kihagynom, tavasszal két edzőtáborban is részt vettem, három hetet Tenerifén, majd két hetet Belekben készülhettem, ezeken százszázalékos munkát tudtam végezni, ami nagyon fontos és hasznos volt. Fizikálisan nem vetett nagyon vissza, pár hétig sok gyógytorna szerepelt a programomban, azonban nem volt nagy probléma, csak egy kisebb sérülésről volt szó. Viszont majdnem az egész fedettpályás szezon kimaradt számomra, egyetlen versenyen álltam rajthoz, így a szabadtéri idény elején keresgéltem a helyem a viadalokon. Kilenc hónap kimaradt versenyzés szempontjából, mikor beindul újra az évad, az első pár alkalom egyébként is olyan, mintha életemben először indulnék, ez most hatványozottan igaz volt – ismertette a debreceni gátas, aki május végén, Savonában csapott bele a lecsóba, és azóta egyre javul a formája, épp, ahogy eltervezték.
– Tavalyról megvolt a szintem a világbajnokságra, aminek köszönhetően úgy tudtuk összeállítani a programom, hogy augusztusra legyek a csúcsformában. Nem kellett pluszban azzal foglalkozni, hogy kvalifikálni tudjak. Az volt a cél, hogy versenyről versenyre gyorsabb legyek, nagyjából ez eddig be is jött, megvan az íve az idei teljesítményemnek, remélem, még erre rá tudok tenni egy pár lapáttal.
A debreceni gátkirálynő, Kozák Luca
Fotók: Czinege MelindaMit sem ér egy gyors pálya, ha nincsen jó formában a sportoló
Kozák Luca 12.72-t futott nemrégiben az országos bajnokságon, ezzel teljesítette a párizsi olimpia kvalifikációs szintidejét a Nemzeti Atlétikai Központban. Mindennek persze örül, és azt is megfogalmazta, miért. – Az, hogy megvan az olimpiai szintem, jövőre lesz nagy segítség, mert már nem kell vele foglalkoznom. 12.69 az egyéni csúcsom, 12.77 volt, amit el kellett érnem, ennek meg kellett lennie idén, csalódott lettem volna, ha az év végéig nem jön össze. Meg lett bonyolítva a kvalifikáció, megkövetelik, hogy sok versenyen induljunk el, nagyon sokszor látom azt, hogy rengeteget kivesz a sportolókból a sok viadal, és mire odakerülnek, elfáradnak, már nincsenek csúcsformában. Nekem ezt nem kell átélnem szerencsére – örvendezett, és azt is elmondta, hálás a sok jókívánságért.
– Nagyon jól szokott esni a sok gratuláció, amiket kapok, és bár nem egyből, de mindenkinek meg szoktam köszönni. Néha ki kell vennem nekem is egy-egy szabadnapot, mikor nem foglalkozom semmivel, ilyen volt az olimpiai szint teljesítése utáni hétfő is, de visszatérek, a hat munkanapban benne vagyok – nevetett fel Suba László tanítványa.
Az augusztusi vb-nek is helyet adó új, pesti stadion Mondo típusú pályát kapott, erről is véleményt formált a sokszoros magyar bajnok. – Itthon eddig nem volt Mondo-pálya, ezért ez most kuriózumnak számít. Örülök, hogy hazánkban is van már egy ilyen, a vb-n biztosan hozzá fogja segíteni az indulókat a jó eredményekhez. Viszont alapvetően sok ilyen van világszerte, nem ritkaság, például Tokióban is ilyen a borítás. Májusban jártam a Mondo főhadiszállásán, Olaszországban, egy pályatesztelésen. Különböző felületeket kellett véleményeznünk, nagyon érdekes volt. Ott mondták, ez annyiban különbözik, hogy más a hálózat, ha megfordítod a pályát, gumicsíkok láthatóak, amik segítik a sportolókat. A rekortán rücskös, ez pedig sima, én szeretek Mondón futni, egy gyors típusú terep, de mit sem ér egy gyors pálya, ha nincsen jó formában a sportoló – hívta fel a figyelmet.
Augusztus 19. és 27. között Budapesten rendezik Magyarország történetének legnagyobb sporteseményét, az atlétikai világbajnokságot, amelyen Kozák Luca is ott lesz. Érdeklődtünk, pezseg-e már a vére a hazai vb miatt. – Egy hónap van hátra a vb-ig, ez a legnehezebb időszak, nem is kifejezetten számomra, hanem az edzőmnek, Laci bának, hogy megtaláljuk a megfelelő egyensúlyt. Hiszen ilyenkor is kell tréningezni, de nem szabad túlzásba vinni, ahogyan a versenyzést sem.
Jó ideje dolgozunk együtt, tisztában van vele, mire van szükségem, és én is tudom, mire hogy reagál a testem. Hatalmas nagy lehetőség, hogy itthon versenyezhetünk, és óriási plusz motivációt ad. Úgy hiszem, extra terhet nem rak ránk a hazai pálya, és én sem akarok magamra pakolni emiatt még több súlyt. Nagyobb a fókusz rajtunk, több a média részéről a megkeresés, de ezt már megtanultam kezelni, hogy ne menjen a teljesítményem rovására.
Javítani szeretne egyéni legjobbján
És ha már vb, természetes, hogy megkérdeztük, mit remél a magyarok legjobbja. – Meg szoktam fogalmazni, milyen idővel és eredménnyel lennék elégedett, viszont ezt megtartom magamnak. Ha kérdezik, azt felelem, minél gyorsabban szeretnék futni. Az fix, hogy a 12.69-nél jobb időt célzok majd meg, ha ez sikerül, a többieken múlik majd, ez mire lesz elég. Sűrű a mezőny, bízom benne, azok közé fogok tartozni, akiknek reális esélyük lesz a döntőbe kerülésre. Nyilván vannak, akik kiemelkednek a mezőnyből, viszont a legjobb nyolc helyért legalább húszan fogunk küzdeni, az aktuális forma döntő lesz. Nagyjából tudom, ki hol tart, ha nem akarnám, akkor is nehezen tudnám kikerülni, hiszen a közösségi médiában szembe jönnek velem a többiek eredményei. De nem szoktam ezekkel foglalkozni, mindenkinek más a szezonjának a felépítése, ráadásul egy világbajnokságon bárki okozhat meglepetést, akár pozitívat, akár negatívat – ecsetelte, majd azt is megosztotta, milyen a viszonya az ellenlábasaival.
– Sokszor edzőtáborozunk együtt főként az európai riválisaimmal, van egy-két lány, akikkel verseny alatt és után is sokat beszélgetünk, illetve a hétköznapokban is váltunk üzenetet. Ugyanazzal a hat-nyolc vetélytárssal járok általában versenyezni, kialakult már köztünk egy barátinál kicsit lazább kapcsolat. Például Turkuban is elmentünk kávézni négyükkel még a viadal előtt, utána pedig fagyizni, igaz, fagyit nem találtunk – emlékezett vissza mosolyogva.
Adta magát az a kérdés is, fogadott-e meg valami őrültséget arra az esetre, ha úgy szerepel a vb-n, ahogy szeretne. – Én nem fogadtam meg semmit a vb-vel kapcsolatban, viszont épp a múltkor ültünk az edzőmmel, és egy másik trénerrel, Magyar Zoltánnal, és viccelődtünk a csapatbajnokság kapcsán, mire én mondtam, hogy kéne egy edzőváltó. Erre azt felelték, hogy persze, ha döntőt futok a világbajnokságon, akkor összeállnak egy 4x100-ra – megjegyzem, ebből szerintem nem lenne semmi. Sose szoktam fogadkozni, inkább majd veszek magamnak egy szép táskát, azzal jutalmazom magam általában – árulta el.
A hajmosás elmaradhatatlan
Szóba kerültek a rituálék is. – Sose voltam izgulós, egy természetes versenydrukk szokott bennem lenni, ami pozitív érzés számomra, szeretem. Korábban sok olyan rituálém volt, melyeket verseny előtt megcsináltam, mára a javát levetkőztem, de így is maradt pár. A telefonomba, a jegyzetek közé mindig felírom, hogy is fog kinézni a napom, ami egy biztonságérzetet ad. A mai napig elmaradhatatlan, hogy a versenyek előtti napon hajat kell mosnom. A rajtgépbe ugyanúgy megyek be minden alkalommal, de ez inkább csak rutinszerűen csinálom, rendszerbe foglalja a futásom.
Aki látta már versenyezni Lucát, tudja, mindig ad a megjelenésére, mint kiderült, a sminkelés alatt is már a rá váró kihívásra koncentrál. – Ha valaki csak úgy random kilátogat egy edzésemre, valószínűleg arcfesték nélkül, összefogott hajjal fog látni. A versenyek előtt viszont az is az előkészület egyik mozzanata, hogy leülök, és szépen megcsinálom a sminkem, a hajam, ilyenkor már nem nézegetem a telefonom, nem fogadok hívásokat, üzeneteket, az előttem álló feladatra fókuszálok – tudtuk meg.
Megszokott látvány az atlétikapályákon, hogy a sportolók különböző feszülős ruhákban vannak, melyek sokat láttatnak a testükből. Mindenki mást szeret, másban érzi jól magát. Kozák Luca miben a leggyorsabb? – Több éve a Pumával állok szerződésben, minden szezonra legyártják az aktuális dresszeket, amik közül lehet válogatni. Én szeretem a bodykat, kényelmesek, praktikusak, rövidnadrágban nem érzem magam komfortosan a megmérettetéseken, edzésen nem, viszont versenyen zavar. Fiatal korom óta megszoktam, hogy nem sok ruha takarja a testünket, nekem ez nem okoz problémát. Nemrégiben részt vettem egy fotózáson, mikor apukámnak megmutattam a képeket, semmi negatív megjegyzése sem volt, sőt, azt mondta, hogy versenyek közben még van, hogy többet lehet látni belőlem. A hétköznapokban is inkább sportosabban öltözködöm, persze ha az alkalom megkívánja, nagyon szívesen mutatom meg a nőiesebb oldalam, élvezem, mikor csinosan, szép ruhában jelenhetek meg valahol.
Otthonról hozza a pozitív mentalitást
Kozák Luca és Suba László évek óta nyerő párost alkotnak. A gyümölcsöző viszony titka pedig: – Laci bá' egy nagyon jó pedagógus, ez valakiben vagy megvan, vagy nincs, ezt nem lehet tanítani, sem tanulni. Folyamatosan fejlődünk egymás mellett, nem én vagyok az első tanítványa, viszont én vagyok az első, akit ilyen magas szintre el tudott juttatni. Egészen más egy 16 éves lánnyal, és egy 25 éves nővel együtt dolgozni, mások a problémák, közösen lépdelünk előre. Sokat kommunikálunk, ami egy roppant fontos dolog, tudni kell megbeszélni a dolgokat, ő is jelzi, ha úgy látja, netán gond van a hozzáállásommal, vagy bármivel, és én is szólok, amennyiben nem tetszik az irány, vagy akármi más.
Fotó: Czinege Melinda
Ahogy a többi sportolót, úgy a debreceni gátast sem kerülték el a kudarcok, a csalódások, ám ezeket is megtanulta kezelni, feldolgozni. – Nem szeretem magam sajnáltatni, mindenkinek megvannak a maga problémái a karrierje során. Meg kellett tanulnom, hogy olyan nincs, hogy mindig megy, vannak jobb, és rosszabb periódusok.
Említhetném a tokiói olimpiát, ami számomra nem alakult a legjobban, azonban látni kell, hogy lesz következő verseny, következő év. Nem egyetlen viadal határoz meg engem, mint sportolót! Tokió évében, egész szezonban jobbnál jobb versenyeim voltak, ám pont az olimpia nem sikerült jól. Nem jött össze, azt sokan látták, azt viszont nem, mikor partiban voltam a sztárokkal. Ettől én nem lettem kevesebb, túl kell lépni, és az előttünk álló időszakra koncentrálni.
Mindig próbálok pozitív szemléletű lenni, otthonról is ezt a mentalitást hoztam, Laci bácsit is ebbe az irányba terelgetem, ő olyan fajta ember, hogy mindenben megtalálja a hibát, szokott morcogni, de már sokat puhítottam – kacagott fel.
Sátras lagzit terveznek
A sportolói lét csupa lemondással, odafigyeléssel is jár, ez nem titok. Aki ezt az utat választja, tudja, mire vállalkozik, ahogy mondani szokták, valamit valamiért. – Van egy dietetikusom, aki segített összeállítani egy étrendet, ami flexibilis, ha megkívánok egy csokit, azt megeszem, egészséges a kapcsolatom az étellel, és ezen nem is szeretnék változtatni. Persze tudom, ha felszaladnak a kilók, azt le kell dolgozni. Az alapozás időszakában ez megesik, de ekkor sem szoktam kétségbe esni, ismerem a testem, nem esik nehezemre elérni a versenysúlyom. Van, amiről le kell mondanom, például nemrégiben volt az unokatestvérem esküvője, igazi falusi lagzi, olyan forgalomban vonulós, nem lehettem ott, amit sajnáltam, de ez ezzel jár – fogalmazott az atléta, majd azt is elmondta, hogy szokott kikapcsolni, mikor arra van szüksége.
– Ha ki akarok szakadni a mindennapokból, általában a családommal vagyok, vagy a vőlegényemmel, Bencével. De az is sokat segít, ha egy-egy napra ignorálok mindenkit, nem veszem fel a telefont, nem reagálok semmire, kellenek az ilyenek is.
Luca kezét tavaly szilveszterkor kérte meg kedvese, Pásztor Bence kalapácsvető. Azt már tudják, milyen esküvőt szeretnének, hogy mikor lesz a lagzi, ellenben még nem dőlt el. – Egyelőre nincs konkrét dátum, jövő szeptembert néztük ki leghamarabbi időpontnak, azonban a szervezésbe még nem folytunk bele. Az elképzeléseim megvannak, tudom, mit akarok, sátras bulit tervezünk, ahol nem feszeng senki, jól érezhetjük magunkat. A lánykérés kissé rendhagyó volt, ugyanis kölcsöngyűrűvel történt, a sógora karikagyűrűjét kérte el Bence. Utána közösen választottuk ki azt, amit most viselek – mesélte a gátak királynője, aki mindenkinek olyan párt kíván, mint amilyen neki van. A családalapítás is felmerült a beszélgetés végén. Luca nem tartja elképzelhetetlennek, hogy szülés után visszatérjen, de nem ragaszkodik hozzá görcsösen. – Ez mindenki számára lutri, szeretnék gyereket, aztán majd meglátjuk, mi lesz. A jövőt illetően vannak terveim, álmaim, az aktív sportolói pályafutásomat követően rátérek ezek megvalósítására.
Az interjú végeztével Luca belevetette magát a munkába. A hosszas bemelegítés után a gátak is előkerültek, Suba László figyelte, mérte az idejét, és instruálta. Félszavakból is megértették egymást, ezért is alkotnak páratlan párost. Egy szusszanó során még a Luca testén fellelhető tetoválások is felhozódtak. Az olimpiai öt karikát senkinek sem kell magyarázni, a jobb bokáján díszelgő bébi dínóról pedig elmondta, Bence ajándékozta meg vele egyik karácsonyra.
