A sport olyan dolgokat nyújt, amire semmi más nem képes

Becsky István fiatalon csöppent a sportok világába. Mára kosárlabda-szakosztályvezetőként, egyben a DEAC-család egyik legmeghatározóbb tagjaként képviseli a helyi sportéletet. A kezdetekről és szakmai hátteréről a magyar sport napján lapunknak nyilatkozott. 

– Gyerekkorom óta jelen van a sport a családunk életében. A bátyám és a nővérem kosárlabdázott. Én a labdarúgással kezdtem, de a magasságom miatt hamar rájöttem, hogy hozzám is ez a szakág illik leginkább. 1993-ban, 10 évesen voltam az első kosármeccsemen a Hódos Imre Sportcsarnokban.

 Attól a naptól fogva nem is tudtam volna más életutat elképzelni magamnak. Szerencsére szép eredményeket értem el, de ami még fontosabb, a sport által rengeteg ismerősre, barátra leltem. Azt persze magam sem gondoltam anno, hogy ennyire markánsan része lesz az életemnek. Szerencsés vagyok, hogy azt csinálhattam, csinálhatok, amit szeretek – emelte ki Becsky István, aki hobbiszinten a mai napig aktívan kosarazik, kispályás focizik, teniszezik és fut is, sőt, már két gyermekén is látja a különböző szakágak iránti érdeklődést. – A fiaim is beleszerettek a sportba, bízom benne, hogy ők is megtalálják majd a számításaikat. Azt szoktam mondani, nem mindenkiből lesz profi sportoló, de nem is ez az elsődleges cél. Maga a miliő az, ami beszippant egy életen át, a csapategység, a kohézió, illetve a baráti légkör. A sport olyan dolgokat tud nyújtani, amire semmi más nem képes.

Sport, minden mennyiségben

Mint mondta, a Becsky famíliában mindenki aktív Loki- és DEAC-szurkoló. – Édesapámmal, a testvéreimmel, illetve a gyerekekkel igazi családi program egy-egy meccsre járás. Ha nincs kosár-, akkor a focimeccseken vagyunk, tévén keresztül pedig a kézilabda és a jégkorong eseményeit is követjük. Külföldi alakulatok közül a Real Madridnak szurkolunk. Remek kapcsolatot ápolok Hanga Ádámmal, nyáron viccesen meg is említettem neki, hogy egy dolog hiányzik a karrierjéből: még sosem játszott Madridban. Ő akkor már tudta, nekünk azonban még nem kötötte az orrunkra, hogy a Realba igazol – mondta el. 

A szakosztályvezető a debreceni sporté­letben – testvérével közösen – betöltött szerepükre is kitért. 

– Az egész családunk nevében mondhatom, büszkék vagyunk rá, egyben megtisztelő, hogy ilyen sok helyen számítanak ránk. A bátyám amellett, hogy a sportcentrumot irányítja, a Magyar Úszószövetség alelnöke is – hangsúlyozta, az általuk szervezett helyi eseményekről is szót ejtve.

– Talán nem nagyképűség azt állítanom, hogy a 3x3 debreceni felvirágoztatásában oroszlánrészt vállaltunk. Ami azonban ennél is fontosabb, hogy a Nemzetközi Kosárlabda-szövetséggel is remek viszonyt ápolunk. Több ízben hangoztatták már, hogy maga a debreceni közeg, az, hogy a Nagytemplom előtt volt lehetőség a 3x3 kipróbálására, hozzásegítette ezt a rendkívül dinamikusan fejlődő sportágat ahhoz, hogy olimpiai sportág legyen. 

Becsky István a DEAC-nál betöltött szerepéről is beszélt. – Óriási megtiszteltetés egy ekkora sportszervezetben dolgozni. A felnőttcsapat mellett ráadásul majd’ 1000 gyermek pallérozódik a megyéből az akadémiánkon, ami szintén egy örömteli, nemes feladatot ró rám – összegezte, hozzátéve, épp az előző hétvégén tartották a DEAC családi napot, ahol minden szakosztály képviseltette magát. Úgy fogalmazott, ha csak egy napra is, de ez az esemény maga volt a sport és a DEAC ünnepe. 

PSZ