Egészen Párizsig úszna a sellőlány

A Világjátékok-győztes, világ- és Európa-bajnok debreceni sportoló nagy tervekkel vág neki a 2022-es évnek. Idén nyáron lesz az alabamai Birminghamben a tavalyról elhalasztott Világjátékok, amit a nem olimpiai sportágak olimpiájaként is szoktak emlegetni. Senánszky Petra azzal a nem titkolt céllal érkezik az Egyesült Államokba, hogy két számban is megvédje címét. Nem sokkal később pedig élete talán utolsó nagy uszonyosúszó megmérettetése következik Kolumbiában, ahol annak idején első nemzetközi versenyén, a 2008-as junior-világbajnokságon két aranyérmet is nyert. Aztán végső nagy dobásként, sportoló karrierjének méltó lezárására a párizsi olimpián való részvételt tűzte ki célul a gyakran sellőlányként is aposztrofált klasszis versenyző. Senánszky Petrát a Debreceni Sportuszodában látogatta meg a Hajdú-bihari Napló, ahol az elmúlt év eseményeiről és jövőbeli terveiről is beszélt. 

Szerencsére már nagyobb számban rendeztek versenyt tavaly, mint 2020-ban. Te hogy látod az elmúlt évedet? 

Nagyon örültem annak, hogy több egyéni csúcsomat is megdöntöttem, főleg 50 méter gyorson, ahol megúsztam az olimpiai B szintet is. Aztán a budapesti úszó-Eb-t is élveztem, fantasztikus volt részese lenni egy ilyen volumenű nemzetközi versenynek és a magyar csapatnak. Teljesen más a közeg, a hangulat, sokkal nagyobbnak éreztem magamon a nyomást, mint bármelyik uszonyos versenyen. Egy kicsit olyan volt, mint amikor még a kolumbiai junior-vb-n először álltam rajthoz egy nagy nemzetközi viadalon. Akkor még nem voltam olyan magabiztos és határozott, mint azóta az uszonyosúszásban, amit már 7 éves korom óta űzök. Ott már minden egyes mozdulatnál pontosan tudom, hogy mit kell csinálni. Az úszásnál ez még mindig nincs meg, mivel csak pár éve kezdtem el, ezért az a fajta izgalom lett rajtam úrrá, amit már nagyon régen éreztem. Azonban lehet, hogy ennek is köszönhetően sikerült ennyire jó eredményt elérni, mert 50 méteren hirtelen több mint fél másodpercet javultam, ami elég soknak számít. Bár nézők vagy legalább a családtagjaim előtt jobb lett volna versenyezni, de sajnos nem így történt. 

Aztán pedig jött az uszonyos vb. 

Sajnos a világbajnokság nem indult jól, mert az első napján tudtam meg, hogy mégsem mehetek a tokiói olimpiára. Úgyhogy emiatt szomorú voltam, de aztán a vb-re kellett koncentrálnom, amiről azt mondhatjuk, hogy félig volt sikeres. Az első két napon még azokat az időeredményeket hoztam, amiket kitűztem magam elé. Először 100 méteren uszonyos gyorsúszásban nagyon közel voltam a világcsúcsomhoz, aztán a 400x100-as mix váltóval egy óriási világcsúcsot úsztunk, az volt a fénypontja a versenynek. Később egyéniben 50 méteren azt éreztem, hogy elfáradtam, sajnos az nem úgy sikerült, ahogy azt elterveztem. 

Mennyire volt ez csalódás? 

Mindent szeretek pozitívan nézni. Igazából a vb nekünk arról szólt, hogy kvalifikáljam magamat az idei Világjátékokra, és ez sikerült. Két egyéni számban és váltóban a lányokkal is ott leszek, úgyhogy összességében szuper volt. Azonban nem volt meg az a felhőtlen öröm a verseny után, amit szoktam érezni, valószínűleg ebben az olimpia miatti csalódottság is közrejátszott. De erre úgy tekintek, hogy valamiért ennek így kellett történnie, és legalább pihentem egy nagyot. Lehet, ennek köszönhető, hogy később a rövidpályás ob-n kétszer is országos csúcsot úsztam 50 méter gyorson. 

Korábban is belekóstoltál már az úszóversenyek világába, de hogyan vált ez ennyire komollyá? 

Uszonyosúszásban azt mondhatom, hogy majdnem tökélyre fejlesztettem azt a két versenyszámot, amiben indulni szoktam, viszont ez egy teljesen új dolog, nem is tudom pontosan megmagyarázni. Nagyon sokszor kérdezik tőlem, hogy mi a különbség a kettő között. Egyszerűen teljesen másra kell figyelni egyik, illetve másik sportágban, és ez olyan kihívás, amit én nagyon szeretek. Amikor elkezdtem anno az úszó edzéseket, akkor inkább nyűgnek láttam, azonban idővel átértékelődött. 

Rájöttem, hogy nem szabad belekényelmesedni abba, amit csinálok, hanem szükség van kihívásokra.

Még mindig nem vagyok 100 százalékosan biztos az összes mozdulatomban, és a közegben nem vagyok még határozott, de idővel szépen kialakul. Rengeteg fejlődési lehetőséget látok, úgyhogy szeretném megmutatni saját magamnak, hogy egy másik ágon is sikeres lehetek, illetve elég egyedinek mondható ez, mert korábban nem nagyon csinált még ilyet senki. 

A novemberi rövidpályás úszó országos bajnokságon Hosszú Katinka 2014-es rekordját döntötted meg az 50 méteres gyors előfutamában, aztán a döntőben már a sajátodat. Számoltál ilyen sikerrel? 

Én éreztem, hogy bennem van. Mivel az úszás a második a sorban az uszonyos után, ezért nem járok annyi versenyre, nem is tudom megmutatni annyiszor, hogy mire vagyok képes. A felkészülésem is inkább az uszonyosúszásról szól, ezért nem is mondhatnám azt, hogy ez már a maximum, amit tudok teljesíteni. A rekordhoz már 2019-ben is közel jártam, úgyhogy titkon bíztam benne, hogy sikerülni fog. 
Változtatott az valamin, hogy uszonyosként többen rendszeresen indultok úszóversenyeken is? 

Talán jobban felfigyeltek ránk az emberek. Attól még, hogy nem olimpiai sportágban versenyzünk, mi is rengeteget dolgozunk, és ezt most többen is láthatják. Elképzelhető, hogy ez is egy kulcsa a jó együttműködésnek a Debreceni Sportcentrummal, és ezáltal rendszeresen edzhetünk és kondizhatunk ebben a gyönyörű uszodában. Annak idején nem dolgozhattunk ilyen jó körülmények között, mint mostanában. Azt el szoktam mesélni, hogy én már felnőttként voltam először külföldi edzőtáborban, előtte Hajdúszoboszlóra jártunk át. Úgyhogy nagyon hálás vagyok, hogy megkapom a bizalmat, és elhiszik nekem, hogy tényleg teljes gőzzel felkészülök az olimpiára. 

Ha már edzőtábor, milyen volt a törökországi túra? 

Borzasztóan hideg. Soha nem szokott ennyire alacsony lenni a hőmérséklet arrafelé, ráadásul sokat esett az eső, és jeges szél is fújt. Nem arra számítottam, hogy nagykabátban kell mászkálni, mert legutóbb egy pulcsi teljesen elegendő volt. Ráadásul a szállodákban sincsen kialakítva fűtőrendszer, mert nem készülnek ilyesmire. Ettől függetlenül jó volt kimozdulni itthonról és reggelente a gyönyörű pálmafás tengerpartot nézni, még akkor is, ha ilyen időben. 

Hogyan telik majd 2022? 

A debreceni úszó ob-n szeretnék részt venni áprilisban, de azon kívül más úszás nem lesz az első félévben. Idén a fő cél egyértelműen a Világjátékok, emiatt jóval hangsúlyosabb lesz az uszonyosúszás. Persze eddig is az volt előtérben, de a „sima” most egy kicsit még inkább háttérbe szorul. Az alabamai birminghami játékokra amúgy kijutottunk élet- és vízimentő váltószámban is, úgyhogy ott is két sportágban mérettetjük meg magunkat. Az Egyesült Államokból pedig haza sem jövünk, mert pár nappal később kezdődik Kolumbiában az uszonyos-világbajnokság. 

2020 tavaszán, amikor a Világjátékok ’21-ről ’22-re való halasztásáról beszéltünk, akkor azt mondtad, hogy ez lesz az utolsó nagy versenyed élsportolóként, aztán már másra szeretnél koncentrálni. Ez már a kolumbiai vb-vel megdőlni látszik? 

A Világjátékokra abszolút csúcsformában szeretnék érkezni. Úgy készülök, hogy tényleg az életem benne lesz abban a három-négy úszásban. Viszont mivel az első junior-világbajnokságom Kolumbiában volt, úgy gondoltam, hogy nagyon szép lezárása lenne az uszonyos karrieremnek, hogyha az utolsó nagy versenyem is Kolumbiában lenne. 

Utána befejezed? 

Amiatt, hogy tavaly nem jött össze az olimpia, volt egy kis elcsendesülés az életemben, kivontam magamat a forgalomból egy időre. Akkor fogalmazódott meg bennem: 

nem tudom elképzelni, hogy az a fél mondat kísérjen végig az életemben, hogy „majdnem ott voltam az olimpián”. 

Sajnos olyan a természetem, hogy nem hagyom annyiban, ezért is határoztam el, hogy ki szeretnék jutni a 2024-es párizsi ötkarikás játékokra. Pont ezért nem mondhatom azt, hogy Kolumbia után soha többet nem lesz rajtam uszony, mert jól kiegészíti az úszásra való felkészülést, ahogy ez fordítva is igaz. Ha már így lesz, akkor meg miért ne menjek el a csapattal egy-egy versenyre amellett, hogy az úszáson lesz a főhangsúly. 

Nem lennék a többi versenyző helyében, akik abban a tudatban indulnak el, hogy Senánszky Petra már abbahagyta, aztán egyszer mégiscsak megjelensz. 

Csak, hogy ne érezzék magukat annyira nyugodtnak, majd meglepetésszerűen beköszönök egy-két alkalommal. 

Mi lesz a menetrend a kolumbiai világbajnokság után? 

Lesz még úszó-Európa-bajnokság augusztusban, ugyan elég sűrű lenne, de az még beleférne a nyári programba. Persze az attól is függ, hogy milyen eredményeim lesznek majd az áprilisi országos bajnokságon, mert kifejezetten erős szintidők vannak. Aztán szeptembertől megkezdődik a felkészülés az olimpiára, onnantól kezdve az úszás lesz egyértelműen előtérben. Az edzőm, Kókai Dávid uszonyos tréner, uszonyos csapattal, de én úszóként szeretnék vele dolgozni. Még nem tudom pontosan, hogy lesz ez, bár szerintem Dávidnak már van ötlete, mert mindent alaposan meg szokott tervezni. 

Egyszer már megjelöltél egy időpontot, hogy mikor szeretnél visszavonulni az élsporttól, azonban a párizsi olimpia miatt ezt kitoltad. Azt követően tényleg vége? 

2025-ben jön egy újabb Világjátékok, úgy gondolom, ott már nem fogok indulni, nem akarok beleesni ebbe a csapdába. Az olimpiát kitűztem magam elé, azt szeretném elérni, mert az egy kerek és szép lezárás lenne. Aztán persze nem fogok eltávolodni a sporttól, hiszen sportszervező szakon tanulok, úgyhogy maradok ennek a világnak a közelében. 

Bakos Attila