Interjú Dzsudzsák Balázzsal

2021.10.26. 10:00

„Ha bármiben veszítek, abba belehalok”

A Debreceni VSC csapatkapitánya a mai napig mindent belead egy egyszerű, hétköznapi edzésen is.

Dzsudzsák Balázs eddigi pályafutását Debrecen Város Hajós Alfréd-díjával ismerték el szombaton, az október 23-i ünnepség keretein belül a Kölcsey Központban. A 108-szoros válogatott futballistát a Napló többek között a hazatéréséről és a kitűzött céljairól is kérdezte.

Milyen volt 12 év után visszajönni Debrecenbe?

Hosszadalmas folyamat volt, de az idő is hosszú volt, amit távol töltöttem a várostól. Itt indult a profi pályafutásom, nagyon jó ugródeszka volt a karrieremben az, hogy megkaptam anno fiatalként a bizalmat. Ez mostanában pláne nem jellemző a magyar labdarúgásra. Ennek volt köszönhető az, hogy 12-13 éves külföldi karrier után, megjárva top bajnokságokat nagyon büszkén térhettem haza. Hatalmas lelkesedéssel vágtam neki annak a feladatnak, hogy a másodosztályból visszajuttassuk azt a Lokit az NB I.-be, aminek mindent köszönhetek. Volt bennem azért kétely, hogy mikor kellene hazajönnöm, de a vírushelyzet egyre rosszabbul alakult. Túlzás nélkül, nem lehetett tudni, hogy merre tart a világ, folyamatosan jöttek a lezárások, egyre csak szűnt meg a sport és az élet mindenfelé. Úgyhogy a vezetőséggel, illetve magamban is rendeztem mindent, és ez volt a helyes döntés. Egy percig sem bántam meg, hogy visszatértem, teljesen belém égett az első kedd délutáni edzés, amikor ezrek jöttek ki a Nagyerdei Stadionba, hogy üdvözöljenek. Ezek teljes mértékben ráerősítenek az emberben arra az érzésre, hogy tényleg jó helyen van Debrecenben.

Az, hogy a DVSC másodosztályúként kezdte az előző szezont, pluszlökést adott a döntésben?

Eleve már Magyarországon kezdtem el edzeni tavaly nyáron az MTK-nál annak érdekében, hogy ne legyek „nullán”, ha bárhonnan hívnának. Aztán jöttek kecsegtető megkeresések az NB I.-ből, de egyiknél sem éreztem, hogy boldog lennék ott. Debrecenhez kötődöm, és mindenki ide is köt engem, úgyhogy már a gondolat is furcsa volt, hogy más városba térjek vissza. Persze a futballban ez előfordul, hiszen egyik napról a másikra változhat a helyzet. Azonban úgy éreztem, hogy eljött az a pillanat, amikor haza kellett jönni, és sokkal vonzóbb volt az NB II.-es Loki hívása, mintha első osztályban lett volna a gárda.

Fotó: Molnár Péter

Több mint egy éve költözött haza. Hogyan érzi magát a városban?

Fantasztikusan! Korábban 6-7 évig nem nagyon voltam Debrecenben, csak átutazóban, és kellemes meglepetést okozott. Nagyon sok fejlődésen ment keresztül, gyönyörű edzőközpontunk, stadionunk van, és azt mondhatom, hogy extra város lett Debrecen. Mindemellett viszont élhető, úgyhogy minden adott ahhoz, hogy jól érezzem magam a privát életben is. Korábban, ha volt szabadnapom, akkor rendszeresen Budapest felé vettem az irányt, de már nem is tudom idejét mikor voltam utoljára.

Sikerült kiharcolni a feljutást, az előző idény második felében már a Toldi–Huszti-párossal a padon. Miben változott meg az együttes az ő érkezésükkel?

Szinte mindenben. Nem akarok hasonlítgatni, hálával és köszönettel tartozunk Kondás Elemérnek, aki hatalmas sikereket ért el a Lokival. Huszti Szabolcsot senkinek nem kellett bemutatni. Egy teljesen hiteles, 12-13 éves külföldi múlttal rendelkező szakember, aki top bajnokságokban futballozott. Tudja, hogy mi az európai labdarúgás, kész elképzelése van arról, hogy mit szeretne játszatni velünk. Mindenki ismeri a habitusát, a győztes hozzáállását. Mentális szempontból sok energiát kell neki belefektetni, hogy ez a csapat még jobban formálódjon. Hullámzó a teljesítményünk, és ő meghatározó lehet abban, hogy ezt sikerüljön leküzdeni. Én kettőzött erővel dolgozok minden edzésen és minden meccsen már csak miatta is, hiszen szobatársak voltunk korábban a válogatottnál, nagyon jó a kapcsolatunk Szabival. Természetesen a tréningeken ezt a helyén tudjuk kezelni, nem vagyok kiváltságos helyzetben emiatt. Ha valami nem tetszett neki, akkor azt ugyanúgy elmondja nekem is.

Fotó: Molnár Péter

Amióta ismét a DVSC-ben játszik, már nem a szélen robogó, hanem a középről, mélységből irányító Dzsudzsák Balázst láthatjuk. Hogyan ízlik ez az új szerepkör?

Nem annyira újdonság ez, mert Dubajban is már középen játszottam, kicsit ugyan előrébb, de abban az irányító szerepben, amiben most is. Ahogy megérkezett Huszti Szabi, egyből mondta nekem, hogy nem a szélen tervez velem. Vannak még hiányosságaim ezen a poszton, de egyre inkább beleszokok, illetve folyamatosan figyelem azoknak a futballistáknak a játékát, akik ezt a szerepkört magas szinten űzik. Jól érzem magam ebben a pozícióban, szinte minden támadás rajtam megy keresztül, imádom, ha nálam a labda, most ebben nincs hiány. Nekem kell fazont szabni a gárdának, úgyhogy nagy felelősség is jár ezzel a poszttal, de minden pillanatát élvezem, és szeretnék is minél több időt pályán tölteni.

Ez eddig sikerült is, hiszen egy meccs kivételével mindegyiken játszott a bajnokságban. Mezőkövesden viszont a Fehérvár ellen összeszedett piros lapja miatt el volt tiltva. Nem gyakran állítják ki; hogyan élte ezt meg?

Nagyon rosszul, sőt borzasztóan. Egy bizonyos szempontból jogosnak éreztem, egy másikból talán nem, de tanulnom kell ebből. Kontrollálnom kell a szenvedélyt, ami bennem van, máshogy kell előjönnie a pályán. Túltettem magam rajta, nem is volt más választásom, ráadásul csak magamat és a csapatot hoztam volna még rosszabb helyzetbe, ha tovább reklamálok, és esetleg több meccsről is eltiltanak. Utána nagyon büszke voltam a fiúkra, hogy azt a meccset olyan játékkal döntetlenre lehozták, sajnos kevésszer látjuk ezt az arcát a gárdának. Ezt kell megfejtenünk, hogy miért ment tűzön-vízen át a gárda a Vidi ellen, és miért volt sokkal gyengébb a teljesítmény a Mezőkövesd és főleg a Puskás ellen.

Mi történt vasárnap a Nagyerdei Stadionban?

A csapat magát verte meg, nem éreztem az átütőerőt. Az NB I.-ben minden apró hibát megbüntet az ellenfél, nálunk pedig az aprónak vélt hibák miatt van krízis, én személy szerint kudarcnak élem meg az eddigi szereplésünket. Erre a mérkőzésre nincs mentség, magyarázat vagy kifogás. Azonban nem szeretnék se olyat mondani, ami degradáló, se olyat, amivel később még nagyobb problémát generálok.

Fotó: Molnár Péter

Még 15-16 éves profi pályafutással a háta mögött is ennyire megviseli, ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretné?

Nagyon maximalista vagyok, még mai napig komoly csalódásként élem meg, ha akár egy edzést nem érzek jónak. Ez visz előre, ezért értem el azt, amit. Mindig is győztes típusú embernek tartottam magam és ez a mentalitás kell, hogy ráragadjon mindenkire. Ha mi most leülnénk bármit játszani és abban veszítenék, akkor belehalnék. Ebben nevelkedtem Sándor Tamásék és Dombi Tiborék mellett, hiszen egy olyan csapatból kerültem ki, akikkel bajnoki címeket nyertünk.

A nyáron sok pletyka szólt arról, hogy esetleg elhagyja a Lokit. Volt ilyenről szó?

Semmilyen szinten. Azzal kapcsolatban sosem árultam zsákbamacskát, a srácoknak is mindig azt mondom, ha bárkit hívnak külföldről, akkor menni kell. Nem azért, mert itthon nem jó, de teljesen más egy olyan közeg, nagyon sokat lehet tanulni. Én vállalom azt, hogy igenis szeretném, hogy legyen kérőm külföldről, persze ha nem lesz, azt sem fogom csalódásként megélni. Azt hiszem, már mindenhol voltam, ahol szerettem volna lenni, de bármikor beleállnék egy újabb kalandba.

Idén decemberben lesz 35 éves. Van már elképzelése arról, hogy mikor vonul vissza?

A mai futballt már szerintem nem lehet életkorhoz kötni, 37-38 éves játékosokat látunk a legmagasabb szinten teljesíteni, hiszen minden adott ahhoz, hogy az ember kitolja a karrierjét. Persze a mai fejemmel már sokkal aprólékosabban figyelek a regenerálásra, a masszázsra és arra, hogy mit tudok megtenni azért, hogy friss legyek az edzéseken. Ezek mellett meg kell, hogy legyen a belső motiváció, hogy igenis még el akard érni a kitűzött céljaid. Én most teljes mértékben a Lokira fókuszálok, nagyon rossz érzéssel nézek a tabellára, és remélem, hogy a hétvégén már felfelé mozdulunk mind helyezés, mind teljesítmény szempontjából.

„Nem fogom hagyni, hogy egy középszerű együttes legyünk, ha esetleg vereséget szenvedünk, akkor is mindent meg kell, hogy tegyünk.”

Jelen pillanatban, ha mondhatom ezt, a küldetésem, hogy ezt átadjam a társaságnak és a fiatal generációnak.

Vannak még konkrétan megfogalmazott céljai?

Természetesen igen. Engem már nem az motivál, hogy gólkirály legyek, vagy ilyesmi. Nyilván fontosak a gólok és a gólpasszok, de sokkal inkább alárendelem magam annak, hogy a csapatot toljuk előre.

„Az egyéni teljesítmény is a közösen elért eredmények által értékelődik fel.”

Jelen pillanatban az a legnagyobb feladat, hogy elinduljunk felfelé a DVSC-vel, mert én látom és hiszem, hogy sokkal nagyobb kvalitás van a gárdában.

A válogatottság ott lebeg még a szemei előtt?

Mindennap úgy edzek, hogy a legjobb teljesítményt nyújtsam, ami tőlem telik. Már mondtam korábban is, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy lemondjam a válogatottságot, de a kapitány dönti el, hogy szerinte tudok-e segíteni a csapatnak, vagy sem, ez az ő szíve joga. Örömmámorban, sikerekben, illetve kudarcban és sírásban is volt részem a nemzeti gárdával, ahol 108-szor játszhattam eddig, ezt rajtam kívül csak egy játékos mondhatja még el magáról, Király Gábor. Rúgtam gólt Eb-n csapatkapitányként, játszhattam a Puskás Arénában, a Wembley-ben, úgyhogy nincs hiányérzetem.

Fotó: Molnár Péter

Az utóbbi idők egyik legjobb és legnépszerűbb magyar futballistájaként biztosan sokszor megállítják az utcán egy fotóra vagy aláírásra. Mindig türelmes tud maradni?

Persze, hiszen ezt ezért csináljuk. A szurkolók tettek azzá, aki vagyok, ezért a mai napig nagyon szívesen szánok pár percet bárkire, sőt büszkeséggel tölt el. Még soha senkit nem küldtem el, hogy hagyjon békén, ha gyerekekről van szó, akkor nekik pedig pláne bármit szívesen megteszek. Ez olyan visszajelzés, hogy valamit tényleg jól csináltam, és a szurkolók értékelik is, ha egy fénykép vagy pár szó erejéig megállok.

A múlt héten szombaton hatalmas megtiszteltetésben részesült: Debrecen Város Hajós Alfréd-díját kapta meg. Meglepetésként érte?

Igen teljes mértékben. Tőzsér Dániel szólt, hogy kaptam egy levelet a polgármesteri hivataltól, és amikor kibontottam, akkor szembesültem azzal, hogy idén én kapom ezt a kitüntetést. Rendkívül büszke vagyok rá, hogy a Hajós Alfréd-díjasok díszes társaságába kerültem, és ezáltal részese lehetek a debreceni sportéletnek és sporttörténelemnek. Minden erőmmel azon leszek, hogy úgy végezzem a feladatom, hogy a továbbiakban is rászolgáljak erre az elismerésre.

Bakos Attila

Névjegy

Dzsudzsák Balázs

Született: Debrecen, 1986. december 23.

Sportág: labdarúgás

Poszt: középpályás

Eddigi klubjai: Debreceni VSC, PSV Eindhoven, Anzsi Mahacskala, Gyinamo Moszkva, Bursaspor, al-Vahda, al-Ittihad, el-Ajn

Magyar válogatottság: 108 alkalom

Eredményei: 3-szoros magyar bajnok (DVSC – 2005, 2006, 2007), Magyar Kupa-győztes (DVSC – 2008), holland bajnok (PSV – 2008), holland szuperkupa-győztes (PSV–2008), Elnök-kupa-győztes (al-Vahda – 2017), Öböl-kupa-győztes (al-Vahda–2018)

Egyéni díjak: Az év felfedezettje (2007), Junior Prima díj (2009), Pro Comitatu díj (2016), Hajós-Alfréd-díj (2021)

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában