Sokáig a világbajnoki címre is reális esélye volt az Adorján-Tihanyi párosnak

Éppen harminc esztendeje, hogy a magyar salakmotorsport történetének egyik legnagyobb sikerét elérve a németországi Landshutban bronzérmet szerzett az Adorján Zoltán-Tihanyi Sándor duó a páros világbajnokságon.

Nyitott kocsival

A magyarok kilenc nemzet – angol, amerikai, ausztrál, csehszlovák, dán, magyar, nyugat-német, svéd és új-zélandi – közül szerezték meg a bronzérmet a győztes dánok és az ezüstérmes ausztrálok mögött. A mezőnyben többek között olyan nagyságok húzták a gázt, mint Hans Nielsen, Jan O. Pedersen, Leigh Adams, Per Jonsson vagy éppen Antonín Kasper.

A kezdés előtt két órával már zsúfolásig megtelt – közte száz magyarral – a tízezer nézőt befogadó landshuti stadion, a drukkereket különböző műsorszámokkal szórakoztatták a szervezők, este negyed nyolckor pedig nyitott kocsikon vitték körbe pilótákat, majd 20 órakor megkezdődött a verseny.

Rögtön bukások

Az első két futamban rögtön hatalmas bukás borzolta a kedélyeket (előbb az angol Simon Cross szenvedett mellcsonttörést, a következőben pedig a négyszeres világbajnok Nielsen sodorta el három ellenfelét is, itt Gerd Riss kötött ki a mentőben). A harmadik futamban jöttek a magyarok, Adorján és Tihanyi ellenfelei a svédek és a csehszlovákok voltak.

– Pénteken utaztunk ki, aznap volt az edzés, szombaton pedig a verseny – elevenítette fel emlékeit a Hajdú-bihari Napló felkérésére Tihanyi Sándor. – A viadal előtt arra gondoltam, ha az 5-6. helyen befutunk, nem vallunk szégyent. A páros verseny mindig arról szól, hogy egyformán kell hozni a pontokat. Tehát olyan nincs, hogy az egyik húz, a másik meg nem, mert abból középmezőny lesz. Amikor lehetett, próbáltunk párba állva összezárni, de megbeszéltük, hogy alapból húzzuk a gázt, mert ha bevárjuk a másikat, a többiek addig faképnél hagynak. Jó startokat tudunk – főleg Zoli – fogni, aztán megtaláltuk a kis lyukakat a motorosok között, és szépen csipegettük a pontokat – nosztalgiázott a Subi becenévre hallgató salakszóró.

Feküdt a pálya

Adorján Zoltán a korábbi években Kócsó Antallal indult párosban, de a szegedi vaspapucsos lábtörése miatt ezúttal Tihanyival alkotta a magyar csapatot, már a prágai selejtezőből is az ő duójuk vívta ki a jogot a fináléra.

– Én előzetesen a negyedik helyre vártam magunkat – osztotta meg Adorján Zoltán. – Feküdt nekünk a pálya, tipikus kemény, salakos európai ovál volt, olyan, amin a legtöbbször motoroztunk. Hatan mentünk egyszerre, azaz két másik párossal húztuk a gázt futamonként. A harmadik futamban következtünk mi, jól jöttem el a rajtnál, és végig vezettem Jimmy Nielsen előtt, Subi pedig a harmadik lett.

„Az első négy futamunkból hármat megnyertem, csak Hans Nielsen tudott megelőzni,”

bár két körig őt is magam mögött tudtam tartani, hogy aztán kívülről araszoljon el mellettem – így Adorján.

Korán örültek

A magyar csapat a verseny első része (12 futam) után az élen volt, ám a kiírás értelmében az utolsó hat futamra tiszta lappal álltak rajthoz a salakszórók.

– A negyedik kör végén odajött hozzánk Nádasdi János, majd közölte, hogy uraim, ha most véletlenül leszakadna az ég, és ezért félbeszakadna a verseny, maguk világbajnokok – elevenítette fel Tihanyi. – Annyira hihetetlennek tűnt, hogy visszakérdeztem, ez most akkor mit jelent? Önök vezetik a versenyt – jött a válasz. Fordult velem egyet a világ, annyira meglepődtem. Nyilván egy versenyző érzi azt, hogy jól megy, meg nagyjából számon tartja, mennyi pontja lehet éppen, de az meg sem fordult a fejünkben, hogy vezetünk. Természetesen nagyon megörültünk, és ahogy kell, a következő futamunkat el is rontottuk, de annyira nem bánkódtunk, mert kiderült, hogy az utolsó körtől függetlenül már harmadiknál rosszabbak nem leszünk – mondta a debreceni legenda, akinek szavaihoz csatlakozott Adorján is, mondván, talán ha nem tudják meg, milyen jól állnak, másképp alakul minden, mert a kezükben volt a vb-győzelem lehetősége. Az örökös magyar bajnok elismerte, az utolsó futamukra már teljesen szétestek, mert nem volt meg bennük a tűz.

– Rám ez sajnos amúgy is jellemző volt, amíg nem értem el a célt, addig nagyon keményen húztam, de amikor meglett, hajlamos voltam megnyugodni, leereszteni, hogy végre ott vagyok. Ha akkoriban lett volna mellettem valaki, aki tovább űz-hajt, talán még jobb eredményeim lettek volna, és Landshutból is csillogóbb éremmel térünk haza – mondta el Adorján.

A csap sem segített

Az utolsó futam után még el sem kezdődött díjkiosztó, de a magyar szurkolók már ugrottak is át a palánkon, hogy megéljenezzék honfitársaikat. Mint mondták, a mieink örök élményt szereztek nekik a szereplésükkel. De az izgalmaknak nem volt vége az ünnepélyes ceremóniával, ugyanis Tihanyit doppingellenőrzésre vitték, ami nem várt nehézséget jelentett.

– Egész verseny alatt izgultunk, ezért minden futam előtt pisiltünk, így nem igazán sikerült mintát produkálni, főleg, hogy nézett az ellenőr – vallotta be Subi. – Már a csapot is megnyitottam, hátha az segít, de nem, beletelt vagy háromnegyed órába, mire elszabadultam. Kifelé jövet Zoli odakint várt, és kérdezte, hol a lópikulában voltam, mert sajtótájékoztatóra voltunk hivatalosak, és végül egyedül kellett kiülnie. Elmagyaráztam, mi történt, aztán hazafelé vettük az irányt. A buszon találtunk egy tokaji aszút, amit ketten elszopogattunk, és szépen el is aludtunk tőle. Zolival tojáskorunk óta ismerjük egymást, gyerekkori álmunk volt, hogy salakmotor-versenyzők leszünk. Hiszem, nem véletlen, hogy pont a mi kettősünknek sikerült ezt az óriási eredményt elérnie.

MSZ

Az 1990-es páros vb végeredménye

1. Dánia (Jan O. Pedersen 24, Hans Nielsen 19) 43 pont

2. Ausztrália (Todd Wiltshire 25, Leigh Adams 16)41 pont

3. Magyarország (Adorján Zoltán 21, Tihanyi Sándor 12)33 pont

4. Svédország (Jimmy Nilsen 18, Per Jonsson 15)33 pont

5. Új-Zéland (Mitch Shirra 23, David Bargh 9)32 pont

6. Egyesült Államok (Ronnie Correy 15, Kelly Moran 13)28 pont

7. Csehszlovákia (Toni Kasper 11, Roman Matousek 10)21 pont

8. Anglia (Kelvin Tatum 20, Simon Cross 0)20 pont

9. Nyugat-Németország (Klaus Lausch 15, Gerd Riss 0)15 pont