Az idény egyik csúcspontja a döntő, a debreceni kupahős már csak tudja

Sűrű időszakot él meg a hazai élfutball: szinte egymást érik a bajnoki és a Magyar Kupa-fordulók. Utóbbi szerdán lezárul, ugyanis ekkor rendezik a döntőt a Budapest Honvéd és a Mezőkövesd Zsóry részvételével 20 órától (TV: M4 Sport).

A matyóföldiek történetük első kupadöntőjére készülnek, míg esetleges győzelmével a Budapest Honvéd nyolcadik alkalommal emelhetné magasba a trófeát. A tavaly is finalista – a MOL Vidi ellen alulmaradó – fővárosiak immár 19. alkalommal kerültek a sorozat döntőjébe, legutóbb 2009-ben diadalmaskodtak. Veszítenivalója inkább Kuttor Attiláéknak van, hiszen jobb formában vannak, és valamennyivel erősebb gárda benyomását is keltik a budapestieknél, viszont még „kupaszűznek” számítanak, ami a végén sokat nyomhat a latban.

A Hajdú-bihari Napló Vadicska Zsoltot, a DVSC egykori remek középpályását kérdezte arról, mennyire különleges egy kupadöntőben szerepelni. Mint ismert, 1999 májusában Vácott Vadicska szerezte a Loki első kupagyőzelmét jelentő második gólt, amellyel örökre beírta magát a klub történelmébe.

„Nemrég volt a döntő évfordulója, jó volt visszaemlékezni a sikerre, beszélgettünk róla az egykori játékostársakkal, én még videón is visszanéztem a meccs eseményeit”

– elevenítette fel Vadicska. – Rengeteg Loki-szurkoló kísért el minket, már az úton is sok piros-fehér sálas, zászlós drukkert láttunk, a meccsen pedig hazai pályán éreztük magunkat a hangulattól. A mindent eldöntő gólom természetesen örök emlék: a 80. percben Pető Zoli végzett el egy szögletet, én érkeztem a hosszún, és visszafejeltem a labdát, amely Geleiről a gólvonalon túlra csorgott. Ennyi év távlatából nyugodtan elismerhetné az ember, ha nem haladt át a labda a gólvonalon, de én már akkor is úgy éreztem, hogy szabályos gól volt, és szerencsére így látta Puhl Sándor, valamint a partjelző is. Leírhatatlan az az érzés, ami elfogott abban a pillanatban, de a lefújás utáni ünneplést sem feledem soha – ismerte el a jelenleg a DVSC-nél utánpótlás technikai vezetőként dolgozó szakember.

Hozzátette, az első kupadöntőjét mindenki nagyon várja, abban az időszakban a játékosok számára a bajnokik kicsit háttérbe is szorulnak, de ez érthető, hiszen míg utóbbiból sok van egy évben, addig kupadöntőn játszani a legtöbb futballistának jobb esetben egyszer adatik meg az egész karrierje alatt. Mint elmondta, egy ilyen jelentőségű találkozóra már jóval hamarabb elkezd hangolódni fejben az ember, és talán még az is előfordulhat, hogy a mérkőzést megelőző bajnokin már jobban figyel arra, nehogy egy „csines” helyzetből rosszul jöjjön ki, és emiatt lemaradjon a fináléról. Magyarázatként hozzáfűzte, ez nem azt jelenti, hogy nem teszi oda magát a meccsen a futballista, csak az ésszerűnél nagyobb kockázatot már nem fog felvállalni.

– A Magyar Kupa döntője mindig az idény egyik csúcspontja – hangsúlyozta a korábbi labdarúgó. –A hétvégi összeállításokból kiderült, a Kispest és Mezőkövesd is pihentetett kulcsembereket. Ilyenkor már az edzők is készülnek, próbálják topállapotba hozni a csapatukat, így előfordul, hogy a korábban nagy terhelésnek kitett meghatározó játékosok kapnak egy kis pihenőt, hogy élesek legyenek a döntőben. Szokták mondani, hogy egy ilyen találkozón nem számít a forma, a rutin, de ez nem egészen van így, aki már játszott kupafinálét, az tudja, hogy ez mivel jár, így tud segíteni a csapattársainak abban, hogy könnyebben kezeljék a stresszt például.

„A kezdő sípszóig mindenki felfokozott idegállapotban van, ilyenkor sokak fején átfut a gondolat, hogy csak ne az ő hibáján menjen el a meccs. Ez természetes reakció, de amint útjára indul a labda, ennek ideális esetben el kell múlnia, és onnantól már csak a győzelem lebeghet a labdarúgók szeme előtt.”

Amennyiben a fanatikusokat nézzük, a Honvéd indul előnyből, hiszen a Mezőkövesdnek relatíve kevés szurkolója van, bár abban biztos vagyok, hogy nagy részük ott lesz a mérkőzésen. A Puskás Arénában a méreteiből adódóan a kevés néző elvész, ami mégis pluszt adhat a játékosoknak, hogy ez a világ egyik legszebb és legmodernebb stadionja jelenleg, így ott játszani nagy élmény még hézagosnak tűnő lelátók előtt is. A Mezőkövesd a korábbi fordulókban erősebb csapatokat ütött el a továbbjutástól, és számomra a játékuk is meggyőzőbb. Kuttor Attila és Tóth Mihály remekül összerakta őket, támadásban és védekezésben is szervezettek, szerintem az idény végén a bajnokságban is odaérnek a dobogóra. Bár Pisont István és Dajka László vezetésével az elmúlt időszaka jól alakult a Honvédnak – előbb bejutottak a fináléba, vasárnap pedig sajnos pont a Lokit verték – én a kövesdieket érzem esélyesebbnek – mondta el Vadicska Zsolt.

MSZ

Borítóképünk a február 1-jén játszott Budapest Honvéd-Mezőkövesd bajnoki találkozón készült