Puskás István: „Egy boldogabb várost próbálunk építeni a kultúra eszközeivel”

Debrecen 2023-as kulturális történései kapcsán látnunk kell, hogy ez már nem az a Debrecen, amiben a mai negyvenes, ötvenes korosztály felnőtt. Puskás István, Debrecen kultúráért felelős alpolgármesterének akár ezen gondolataival is nyugtázható a cívisvárosi óév, de a Haon stúdiójában a Nő a hangerő-podcast legutóbbi vendégeként több lényeges kérdést jártunk körbe a politikussal.

Az elmúlt évekhez hasonlóan a magyar kultúra napján joggal ünnepelheti magát, alkotóit, vendégművészeit, közösségeit és közönségét a város – összegeztük a beszélgetés után.

Szinte lehetetlen felsorolni, 2023-ban annyi minden történt Debrecen kulturális életében.

A mindennapjainkkal együtt változik-fejlődik a város, ami a kultúra területére is igaz. Míg a 90-es években arról álmodoztunk, hogy milyen jó lenne egy nyüzsgő kulturális élettel rendelkező belvárosban élni, és irigykedtünk azokra a városokra, amiket ilyennek láttunk, ma ez már történik, itt van velünk. Bízom abban, hogy a kultúra különböző szereplői érdemben hozzá tudnak járulni mindehhez. Elkészítettem a kollégáimmal a személyes évértékelőmet is, melyben azt kell látnunk, hogy ezek a listák évről évre hosszabbak és tartalmasabbak. Ugyanakkor azt is érdemes látnunk, hogy bár szaporodnak-színesednek a kulturális élet történései és folyamatai Debrecenben, ezek mind egyfajta stratégiai építkezés részei és eredményei. 

Olyan ötletek mentén, melyek a város közösségeinek érdekét és igényeit szolgálják, ahogyan a szakirodalomban gyakran fogalmazzák: egy boldogabb várost próbálunk építeni a kultúra eszközeivel. A minőségi kultúra továbbra is értékelven működik, és amellett, hogy a közösségi kohéziót erősíti, tanítást is kell adnia. A jó kultúrában e kettő ötvöződik úgy, hogy szem előtt tartja a város fejlődési folyamatait is. Amikor azt mondjuk, Debrecen ambíciója az, hogy a kelet-magyarországi és a közép-európai régió egyik fontos központja legyen, akkor a gazdaság és az oktatás mellett a kultúrát is értenünk kell ezalatt.

Ennek a fejlődésnek az egyik legszembetűnőbb sarokpontja talán a képzőművészet, ezen belül az intézmények és a helyi alkotók közötti kialakuló párbeszéd, közreműködés volt. Mi az üzenete a MODEM két debreceni képzőművészt ünneplő Határkor-kiállításának?

Ahhoz, hogy a város épüljön és gyarapodjon, egyrészt helyben kell megszületniük az értékeknek, és a legfontosabb, hogy ezek a város közösségét erősítsék és gyarapítsák, de természetesen fontos az is, hogy kívülről érkezzenek inspiráló, új perspektívákat nyitó impulzusok. Nemcsak a helyi alkotókra van szükség, hanem arra is, hogy munkáik eljussanak a debreceni közönséghez, és a városnak lehetőséget kell kínálnia a tettre kész alkotóknak. 2020-ban a koronavírus-járvány miatt több debreceni kiállítótér is bezárt, azóta azon dolgozunk, hogy ezeket pótoljuk. Tavaly a Széchenyi utcán nyílt meg az Új Galéria, ami teljesen új modell szerint működik abból a szempontból, hogy nem önkormányzati fenntartású intézményről van szó, hanem a Debreceni Képzőművész Céh Egyesület működteti. 

Így kialakulhat egy minél több szereplős, különböző élethelyzetekben dolgozó, de éppen ezért egymásra sokkal termékenyebben ható, kreatív együttműködéseket generáló hálózat. Ennek a folyamatnak a része, hogy harmadik éve rendszeres találkozókra jönnek össze a képzőművészek, e kerekasztalok mellett az önkormányzat és én is egyfajta mediátori munkát végzünk. Így jött létre az Új Galéria, és ezáltal kezdődött el például a MODEM-mel egy olyan diskurzus, mellyel több éves-évtizedes beidegződéseket, negatív előítéleteket kellett feloldanunk, de nagyon jó úton haladunk. Ennek a kerekasztalnak és önkormányzati mediátori munkának köszönhetően rendezzük meg májusban az első Art Weeket. A négynapos programmal Debrecen belvárosában a Péterfia utcai Medgyessy Múzeumtól a Petőfi téri Partium Házig terjedő szakaszon mutatkozik be a debreceni kortárs képzőművészet a festészettől az animációig, a grafikától a fotóművészetig.

A tavalyi Debreceni Zsidó Kulturális Napok programismertető sajtótájékoztatóját az izraeli-palesztin háború kitörése után egy-két nappal tartotta meg Horovitz Tamás elnök, aki kiemelte, hogy Debrecen szolidáris, biztonságos és kulturálisan nyitott.

Nagyon erős megerősítés ez a debreceni zsidó közösségektől arra vonatkozóan, hogy mindenki, aki Debrecenben lakik vagy tartózkodik, biztonságban érezheti magát. Tavaly egy nemzetközi konferencián vettem részt Dortmundban, ahol európai nagyvárosok vitatták meg, hogyan állnak a rasszizmus és az antiszemitizmus elleni küzdelemben. A nyugat-európai kollégák a különböző óvintézkedéseket és közösségeik belső konfliktusait sorolták, és arról beszéltek, hogy a zsidó közösség mennyire nem érzi magát biztonságban ezekben az országokban. Stuttgartban láttam, hogy az izraeli nemzeti ünnep alkalmából rendezett eseményen a város főterén a százötven fős ünneplő közösséget kétszáz állig felfegyverkezett rohamrendőr védte. Aki a Debreceni Advent idején ott volt a hanukai gyertyagyújtásnál, egyetlen egyenruhást sem láthatott, csak sok táncoló debrecenit és izraeli egyetemistát. Ezt az értékét Debrecen nem is feltétlenül ismeri fel magában, hiszen ez számít természetesnek, de a háború szörnyűségei rámutattak arra, hogy ennek a biztonságnak és biztonságérzetnek kellene természetesnek lennie.

Hogyan alkalmazkodott az előző évben Debrecen kulturális arculata ahhoz, hogy a Debreceni Egyetem hallgatói között több mint száz náció képviselteti magát?

Fontos, hogy az ide érkező egyetemisták is biztonságban és jól érezzék magukat, és nem csak azért, mert jelenlétük a város gazdasága számára fontos piacot jelent. A praktikus szempontok mellett az sem mindegy, hogy milyen élményekkel térnek haza Debrecenből, milyen karriert futnak be tudósként, üzletemberként és politikusként és ennek része lehet-e majd a város, ha úgy döntenek, hogy visszatérnek. Ennek érdekében dinamikus építkezés van folyamatban Debrecen kulturális intézményei részéről, de míg a város szórakozó- és vendéglátóhelyein rendszeresen találkozunk a külföldi diákokkal és turistákkal, addig a kulturális intézményeket néhány kivételtől eltekintve csak nagyon nehezen találják meg. A MODEM is tudatosan igyekszik kommunikálni velük, a hétvégi angol nyelvű tárlatvezetések nagyon népszerűek, a Csokonai Nemzeti Színház angol felirattal játssza a darabjait, és az Apolló Mozi is úgy állítja össze a filmes kínálatát, hogy mindig legyen benne idegen nyelvű vagy angol feliratú vetítés.

Az előző jubileumok és a megemlékezések éve volt. Milyen hívószóval indulhatunk neki 2024-nek?

Minden tavalyi emlékévünk, a Himnusz 200, a Csokonai 250, a Petőfi 200 és a Borbély 60 mind nagyon jól meg tudta mutatni Debrecen és kultúrájának helyét, értékeit a nagyvilágban. A 2024-es év nem hoz ilyen évfordulókat a kultúra területén, de idén 175 éve annak, hogy Debrecen volt az ország fővárosa. 

A szárnypróbálgató fiataloknak igyekszünk minél több lehetőséget adni, melyekkel beszélgetések és folyamatok indulhatnak el és a debreceni tettre kész, alkotni vágyó fiatalok lehetőséghez jutnak.

A város külső kapcsolatainak építése ugyanilyen meghatározó sarokpontja lesz ennek az évnek, fontos azonban, hogy a nemzetköziesedésnek ne csak fogyasztói, hanem aktív résztvevői legyünk. Debrecennek évszázados hagyománya, hogy idehozzuk a máshol megszülető tudások legjavát, melyek a mi életünket leginkább segíteni tudják. Ilyenek voltak a Református Kollégium peregrinus diákjai, akik az 1500-as évek óta hozták haza az európai kultúra legfrissebb tudásait és a tudomány legfrissebb eredményeit. Évek óta tart ez az építkezés, melynek leglátványosabb eleme a testvérvárosi kapcsolatok hálózata, de a célunk, hogy minden nemzetközi kapcsolódás érdemben segítse a város életét. Meggyőződésem, hogy ezekből az együttműködésekből nemcsak gazdagodni és tanulni tudunk, de remek lehetőséget nyújtanak arra, hogy az itt megszülető eredményeket másoknak is átadjuk.