Saját filmet forgatna és regényt írna a debreceni Apolló mozi vezetője

Ha kell, tízujjas gépelő, youtuber és mozigépész, és vagy hatvanszor látta a Cápát Fejér Tamás.

Fejér Tamás, az Apolló Mozi igazgatója

Forrás: Kiss Annamarie

Idén tíz éve, hogy Debrecen ikonikus filmszínházát menedzseli Fejér Tamás, akit a Haon nemrég a jubileumi alkalomból keresett meg. Pezsgőt bontott, amikor kinevezték, ugyanakkor nagyon hosszú tíz évnek nevezte az elmúlt időszakot, amivel kapcsolatban a napokban kérdeztem. A filmszínház vezetését, azt mondja, újra elfogadná, de megnézné azt az alternatív világot is, melyben másfelé viszi az élet. – Az általános iskola diákújságában is írtam már filmekről, amiket később visszaolvasva borzasztóan szégyelltem magam – tekertünk vissza jókorát azon a filmen, ami Tamás születésekor, 1988-ban, Debrecenben kezdődött. Beszélgetésünk következő képkockáin szintén kisiskolás még, hetente kétszer jár moziba, az első moziélménye pedig kilencévesen a Víg Moziban 1997-ben bemutatott Jurassic Park 2 – Az elveszett világ.

A Bethlen-középiskoláról később egyfajta kitérőként beszél, mégis akként a helyként tartja számon, ahol „ az egyik legfontosabb 21. századi skillt”, a tízujjas gépírást elsajátította.

Az Apolló jellegzetes Piac utcai lengőajtaja mögül visszatekintve a Debreceni Egyetem és az érdeklődés hiánya miatt két szemeszter után félbehagyott magyar szak is fontos mérföldkő volt. Nem szerette, így kommunikáció-médiatudomány szakon tanult tovább, diploma volt mégis a belépőjegy az irodába, ahol most is dolgozik. Újságíróként nem akart, filmkritikusként pedig nem tudott elhelyezkedni, mindez Tamás szavaival fél év „kallódást” eredményezett, ami után 2013 februárjában Bódor Edit (a Főnix Rendezvényszervező korábbi ügyvezetője) asszisztenseként a társaság szárnyai alá, aztán néhány hónap múlva a filmszínházba került.

Elvesztettem a hobbim azzal, hogy itt dolgozom. Mindig azt nézem, hogy gyors-e a kiszolgálás a büfében, elég meleg van-e a nézőtéren, és megfelelő-e a hang a filmvetítés alatt

– folytatja, de hogy milyen fontos hivatása is ez, arról az a fordulat beszél, mellyel mégis a mozit, mint munkahelyet hozza elő. A mozigépek használatára is megtanították az elmúlt tíz évben, ritkán be is ugrik, sőt, volt, amikor felváltva vitték a munkát a gépházban a kollégájával. Célja a bűvös százezres (éves) nézőszám elérése (eddig 81 ezer volt a legtöbb), ezt évekkel ezelőtt a Főnix egykori helyettesével, Tóth Ernővel tűzték ki célul, egyébként – fűzi hozzá, – minden más szakmai célt elért a filmszínházzal.

Fejér Tamás mozi Apolló Debrecen haon — Nem jön zavarba, ha a mozigépet kell kezelnie
Forrás: Kiss Annamarie

Filmszakadásból tartalomgyártás

Megkerülhetetlenül furakodik beszélgetésünkbe a pandémia, amit sokaknak filmrajongóként, Tamásnak szakmailag volt nehéz megélnie. – Ami akkor történt velünk, azt nem lehetett feldolgozni, ami pedig a pandémia által ránk tornyosult, nem engedte meg, hogy lenyugodjak – idézi fel azt a napot, amikor bejelentették, hogy bezárják a mozikat. Egyébként is nagyon rosszul érintik a rajta kívül álló negatív történések, mint egyszer például egy régebben bemutatott film kapcsán, amit egy rossz programozás miatt napokig halkabban nézett a közönség az általa gondosan beállítottakhoz képest.

A nézőtérről a gépházba siettem, hangosabbra vettük, de azzal a tudattal ültem vissza a nézőtérre, hogy előtte napokig nem azt az élményt kapta a közönség, amit én adni akartam

– osztja meg. Talán nem mindenki tudja, de Tamás youtuber-karrierrje is szárba szökkent, amikor a szintén filmes barátjával, Sunny-val kezdett el mozis videótartalmat gyártani. – Amikor felvétel vagy adás van, mindenből kirángat, amiben éppen magánemberként vagy – fűzi hozzá.

Néha csak „senkifia néző”

Ha a belvárosi séfek egymás éttermében ebédelnek, és egymás koncertjére járnak a debreceni zenészek, óhatatlanul felmerülhet a kérdés: beteszi-e a lábát Fejér Tamás a közeli multiplexbe.

Itt van a Cinema City kilenc teremmel, hiszen rengeteg nézőt elvisznek tőlünk, ennek ellenére nem ellenségek vagyunk, hanem egymás riválisai

– fejti ki, hozzátéve, hogy a városon kívül viszont nagy az összetartás a mozik között. Tamás a „konkurenciához” is betér néha, mert fontos neki, hogy el tudjon veszni a moziban, „senkifiaként”, minden felelősség és teendő nélkül. Az ottani dolgozókkal is jó viszonyban van, igaz, nem szívesen nézi végig a huszonöt perces reklámblokkokat.

A mindenkori etalonfilmet, a Cápát látta legtöbbször, körülbelül hatvanszor, ahogy sokunknak ismerős lehet, VHS-en, angolul, magyar felirattal. Ma otthon már egyáltalán nem mozizik, szeret viszont társasjátékozni a barátaival, ahogy a videójátékokért is rajong, de csak – ahogy fogalmaz – eseti jelleggel.

Meggyőződése, hogy sok értékes tartalom van némelyikükben, ahogy a könyvei között is, melyekre viszont nincs sok ideje. Így eshetett, hogy az egyik kedvenc sorozata, a Trónok harca – Sárkányok háza – alapján megjelent kötet tavaly ősz óta vár rá a könyvespolcon. Szeretne saját filmet készíteni, van is ötlet, amit színészként vagy rendezőként semmiképp, producerként viszont annál szívesebben vinne végig, együtt a szintén ötletelő Sunnyval. – Regényt is írok majd egyszer, lehet, hogy tíz év múlva – vetíti előre, addig azonban a kamera eddig megismert oldalán marad a filmfesztiválok házigazdájaként, a közönségtalálkozókra érkező magyar sztárokat bemutató, gyakran mindezekről a sajtónak nyilatkozó mozis szakemberként. Volt, hogy kifejezetten élvezte és nagy dologként élte meg az interjúkat, végül, amikor ennek mulandóságára kérdezek, egyszerűen csak azt feleli: „Akiben van szakmai alázat – és hidd el, minden mozisban van, – előbb-utóbb háttérbe vonul.”

Szakál Adrienn