Életük a zene, az tartja őket fiatalon

2022.06.11. 10:16

A D-vitamin addig zenél, míg ereje engedi

Legközelebb június 10-én találkozhatunk velük.

Borsos Lajos (balról), Papp Attila, Lakatos Sándor, Tóth Imre, Sipos István és Urai László | Forrás: Lakatos Sándor-archív

Imádunk zenélni, egyszerűen nem vagyunk képesek letenni a lantot

– fogalmazott a Naplónak Lakatos Sándor „Cimpa”, a D-vitamin együttes dobosa. A debreceni zenekar számtalan megpróbáltatáson ment már keresztül, 1977-ben alakult, ám körülbelül tíz év után felbomlott. Ezt követően az évek rohamosan teltek, majd 2011-ben a régi fiúk ismét összeálltak, azóta pedig szinte elválaszthatatlanok. – Csak azok tudják, hogy milyen a színpadon zenélni, akik átéltek már hasonlót. Mi ebben nőttünk fel, tehát nem túlzás kijelenteni: számunkra a zene és a szórakoztatás jelenti az életet – jegyezte meg az együttes frontembere. 

A zenekar többnyire a ’70-es, ’80-as évek slágereit eleveníti fel, viszont megszólalnak saját dalok is, melyeket a közönség már kívülről fúj. Lakatos Sándor csaknem egy éve nyilatkozott lapunknak, akkor elmondta, nehéz volt a zenekarnak a vírusos időszak, hiszen nagyon hiányzott nekik a színpad, és természetesen a közönség. – Tavaly már több helyen volt lehetőségünk fellépni, többek között Tiszaújvároson és Fülöpön csaptunk nagy bulit – mondta a dobos. Hozzátette, az elkövetkezendő hónapokban is számtalan fellépésük van; igaz, „vén rókáknak” tartják magukat, mégis az az első számukra, hogy kielégítsék a közönség igényeit.

Nem úgy van már, mint régen, hogy egyet gondolunk, és már csináljuk is, hiszen nyugdíjasok vagyunk. Ennek ellenére nem adjuk fel, addig zenélünk, amíg bírunk.

Tavasszal lett volna egy nagyobb fellépésünk, de egyéb okok miatt nem tudtuk megtartani – fogalmazott. A kényszerleállás után újult erővel jelentkeztek: első fellépésüket június 10-én, a Régi Csibészek Klubban tartották. 

– Szerencsésnek tartjuk magunkat, ugyanis hiába nyugdíjasok vagyunk, júniusban minden héten van legalább egy fellépésünk, s ez nagyon fontos számunkra. Hetente kétszer próbálunk, felelevenítjük a régi emlékeket, és voltaképpen újra fiatalnak érezzük magunkat. Tisztán emlékszünk a régi nagy sztorikra, de még mindig vannak olyanok, amelyeket nem mindannyiunk ismer, hiába a zenekarunkkal történt meg – hangsúlyozta Lakatos Sándor. Megjegyezte, ha valaki kíváncsi a több tíz évvel ezelőtti sztorikra, az bátran kérdezzen.

NE 
 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában